A Colossal Biosciences biotechnológiai vállalat bejelentette: feltámasztaná a déli óriásmoát, az új-zélandi Déli-sziget évszázadokkal ezelőtt, az európaiak érkezése után kihalt állatát.
A röpképtelen faj minden idők egyik legnagyobb madara volt,
magassága a 3,6 métert, tömege pedig a 250 kilogrammot is elérte.
A projektet a Canterbury Museum, a Ngāi Tahu Kutatóközpont és Peter Jackson filmrendező együttműködésével valósítanák meg, a hír kapcsán Nic Rawlence, az Otagói Egyetem zoológusa a The Conversation felületén írt cikket a kezdeményezésről.
Lehetetlennek tűnő feladat
A Colossalt azért hívták életre, hogy a legújabb technológiák, így a génszerkesztés révén hozzon létre olyan állatokat, amelyek sokban emlékeztetnek kihalt rokonaikra. A célpontok között szerepel a gyapjas mamut, a tasmán tigris, a dodó, de a csapat szerint eredményeiket a természetvédelemben is kamatoztathatnák.
A cég idén márciusban génszerkesztett, gyapjas egerek létrehozását jelentette be, majd áprilisban azzal került be a hírekbe, hogy génszerkesztéssel feltámasztotta – pontosabban külsejében megközelítőleg rekonstruálta – a jégkorszak egyik ikonikus faját, a Trónok harca, illetve A tűz és jég dala rémfarkasát, vagyis az óriásfarkast. A három példány mostanra kifejezetten nagyra nőtt.
Rawlence szerint ez a projekt sokkal egyszerűbb volt a moa feltámasztásához képest, a kutató egyenesen úgy véli,
a Colossal ezúttal lehetetlen vállalkozásba kezdett.
A szakember kiemelte: kihalt madarakat sokkal nehezebb „visszahozni”, mint méhlepényeseket. A fiókák kikeléséhez például póttojásra van szükség, sok moa esetében ráadásul nincsenek olyan mai fajok, amelyek kellően nagy tojást biztosíthatnának. Ez azt jelenti, hogy mesterséges úton kellene megoldani a problémát.
További kihívást jelent az evolúciós történet. Korábbi vizsgálatok alapján a moák legközelebbi modern rokonai a tinamouk – ezek viszonylag kis, Közép- és Dél-Amerikában honos repülő madarak. Ahhoz, hogy eljussunk a moa és a tinamou közös őséhez, nagyjából 60 millió évvel ezelőttig kellene visszautazni, ez pedig kellően hosszú idő ahhoz, hogy a moa megjelenését meghatározó génekben a vonások rekonstrukcióját ellehetetlenítő mutációk lépjenek fel. Összehasonlításképp: a csimpánz és az ember ága megközelítőleg 7 millió éve különült el.
A két vonal egyébként egyaránt a futómadár-szabásúak tagja, ide sorolhatók továbbá a kazuárok, a struccok, a kivik és a nanduk is. Rawlence úgy véli, bármely más, a csoportba tartozó fajt is választanák a genetikai manipulálásra, az evolúciós hézag egyszerűen túl nagy lenne.
Ha sikerülne is valamiféle élőlényt létrehozni, az bizonyosan nem moa, legfeljebb bizonyos tulajdonságaiban a moára emlékeztető állat lenne.
Hasonló kritika egyébként a többi projekt kapcsán is megfogalmazódott.
További gond, hogy a még élő rokonok között egyszerűen nincs analóg, emiatt pedig nem tudjuk, hogy az esetlegesen rekonstruált madarak úgy viselkednének-e ökoszisztémájukban, mint az egykori moák. Ezek az állatok még a röpképtelen madarak között is egészen egyediek voltak, hiszen nem rendelkeztek szárnyakkal.
Etikai aggályok
Rawlence jelenleg egy olyan projektben dolgozik, amelynek célja több moafaj genomjának magas minőségű szekvenálása. A szakemberek új-zélandi őslakosokkal is egyeztettek, és egyik csoport sem támogatta a rekonstrukciót. Sokan emellett azt szeretnék, ha a moák mintái és genetikai adatai az országban maradnának.
A kutató azt kéri, hogy a Colossal és partnerei hozzák nyilvánosságra,
milyen tárgyalásokat folytattak az ügyben az őslakos közösségekkel.
A maorik egyébként régóta tiltakoznak, hogy nem vonják be őket a génszerkesztési vitákba.
A szakértő bíztató jelnek tekinti, hogy ezúttal az őslakosokhoz köthető Ngāi Tahu Kutatóközpontot bevonták a kezdeményezésbe. Az intézet feladata többek között a moák számára alkalmas élőhelyek helyreállításának felmérése, csakhogy ez újabb bökkenőt jelent.
Napjainkra alig maradtak olyan területek, amelyek alkalmasak lehetnek a kihalt madaraknak. A mozaikos, nagy kiterjedésű, nyílt erdős-cserjés élőhelyek mostanra nagyrészt elvesztek a Déli-szigeten.
Amennyiben rekonstruálnák is a fajt, és egy rezervátumban helyet találnának neki, akkor is legalább 500 egyedre lenne szükség a beltenyészet elkerülésének érdekében. Az állomány védelméhez emellett jelentős összegre lenne szükség, potenciálisan pénzt vonva el a természetvédelemtől.
„Tagadhatatlan, hogy a Colossal által fejlesztett génszerkesztési technológia valódi előnyökkel járhat Új-Zéland veszélyeztetett fajainak védelmében.
Tegyük fel, hogy géntechnológiával olyan kakapót tudnánk létrehozni, amely ellenáll egy betegségnek
– írja Rawlence.
A kutató úgy gondolja, ezen projektet széles körű társadalmi támogatás mellett akár érdemes is lehet megvalósítani. Véleménye szerint a veszélyeztetett biodiverzitás megőrzésére irányuló kezdeményezésbe kellene inkább pénzt fektetni a moa ökoturisztikai célú feltámasztása helyett.
Korábbi magyarázó cikkeink a témában:
The post Feltámasztanák minden idők egyik legnagyobb madarát first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
