1973-ban a NASA két pókot küldött a világűrbe, hogy kiderítse, képesek-e az ízeltlábúak hálót szőni a mikrogravitációban (köznapi nevén súlytalanságban) – eleveníti fel az IFLScience. Az Arabella és Anita nevű példányok vizsgálata érdekes eredményeket hozott.
A kísérlet ötlete egy akkor 17 éves massachusettsi diáklánytól, Judith Milestól származott. Javaslatát egy NASA-projekt keretében terjesztette elő, amely lehetővé tette az iskolásoknak, hogy különféle teszteket juttassanak az első amerikai űrállomás, a Skylab fedélzetére. Az eszköz rövid ideig, 1973 májusa és 1974 februárja között üzemelt.
Az űrhivatal döntéshozóinak megtetszett az ötlet, így 1973. július 28-án elindították a pókokat a Skylab 3-mal, az űrállomás második emberes küldetésével. A példányok nőstény koronás keresztespókok voltak.
Arabellát egy speciális tartályba tették, az állat eleinte nehezen alkalmazkodott, igen kezdetleges hálót szőtt, a második napra azonban megszokta a környezetet. A kísérletet meghosszabbították, és a teszt közepén Anitát is bevetették.
A páros idővel megtanulta, hogy miként tud ugyanolyan jó hálót szőni, mint bolygónkon.
Érdekes módon az előállított selyem finomabb lett a földinél.
Ugyan a kutatás fókuszában pókok álltak, a vizsgálat alapvető célja annak megértése volt, hogy a mikrogravitáció miként befolyásolja az állatok, köztük az emberek központi idegrendszerét. A háló minősége jó indikátora volt a hatásoknak.
A pókok a Földön saját tömegük alapján határozzák meg a selyem vastagságát, a szél és a gravitáció pedig segít a háló felépítésében. A Skylabon ezek az ingerek jelentősen megváltoztak.
Az utat egyik példány sem élte túl, feltételezhetően kiszáradás okozta vesztüket. A kísérlet óta egyébként több pókot is feljuttattak az űrbe, néhány éve például a Bázeli Egyetem küldött egyedeket a Nemzetközi Űrállomásra.
The post Ezért küldött a NASA pókokat a világűrbe first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
