A második világháborút követő időszakban gyors tempóban vette kezdetét a világűr kutatása. A kiéleződő hidegháború az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió és szövetségi rendszereik között azt eredményezte, hogy a kozmosz eredetileg békés célú kutatása ádáz versengéssé vált. Az űrverseny első időszakát a szovjetek dominanciája jellemezte, Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet pártfőtitkár kiváltképp szívügyének tekintette a világűr meghódítását, ehhez az ország űrprogramja is jelentős anyagi támogatást kapott.
A „ráfizetés” megtérült: 1957. október 4-én Föld körüli pályára állt az első, ember által készített műhold, a Szputnyik–1, majd egy hónappal később a Szputnyik–2 fedélzetén feljuttatták az űrbe az első élőlényt, a Lajka nevű kutyát. Bár a szovjetek eredetileg nem ismerték be, Lajka közvetlenül az űrbe lövését követően elpusztult. A szovjet eredményekre válaszul Dwight D. Eisenhower amerikai elnök 1958-ban elrendelte a NASA amerikai űrügynökség felállítását. Ennek ellenére még a szovjetek juttatták fel az első embert a világűrbe Jurij Gagarin személyében 1961-ben, ám az Egyesült Államok hajtotta végre az első sikeres holdra szállást 1969-ben.
Közös küldetés
Mikor Richard Nixon elnököt beiktatták hivatalába, kezdetét vette egy nagyjából tíz évig tartó enyhülési periódus a két atomhatalom között, amelynek egyik emblematikus figurája Henry Kissinger amerikai külügyminiszter volt. Az enyhülési hullám rövidesen a két ország űrprogramjait is elérte, a NASA és a Szovjet Tudományos Akadémia is felvették egymással a kapcsolatot. A tárgyalások során felmerült a közös űrrepülés igénye, melyen a két ország szakemberei megoszthatnák egymással a tapasztalataikat.
A program célja több szinten fogalmazódott meg. Egyrészt technikai kihívást jelentett: ki kellett dolgozni egy olyan közös dokkolórendszert, amely lehetővé tette, hogy az amerikai Apollo és a szovjet Szojuz űrhajó az űrben összekapcsolódjon. Emellett fontos tudományos célokat is kitűztek, köztük közös kísérletek végrehajtását, adatgyűjtést, valamint az űrhajósok átjutását egyik járműből a másikba. Politikai szempontból a program demonstrálta, hogy a két szuperhatalom képes az együttműködésre egy békés és magas szintű tudományos cél érdekében. Az űrprogram lényegét maga Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár fogalmazta meg a legtalálóbban:
A szovjet és amerikai űrhajósok az űrbe mennek, hogy végrehajtsák az emberiség történetének első közös tudományos kísérletét. Tudják, hogy az űrből bolygónk még szebben néz ki. Elég nagy ahhoz, hogy békésen éljünk rajta, de túl kicsi ahhoz, hogy nukleáris háborúval fenyegetve legyen.
Eugene Cernan, a Gemini- és az Apollo-program szlovák származású amerikai űrhajósa a következőképpen emlékezett vissza a szovjetekkel való együttműködésre: „Nem gondolom, hogy bárki is megváltoztatta volna a politikai nézeteit a kommunikáció során. Világos volt, hogy nem a megosztottságunkra kell a hangsúlyt fektetni, hanem arra, hogy megértsük és tiszteljük egymást.”
Orosz tréfa
A küldetésben résztvevő amerikai űrhajósok, Thomas Stafford parancsnok, Vance Brand parancsnokhelyettes és Donald „Deke” Slayton voltak, míg a szovjet legénységet Alekszej Leonov parancsnok és Valerij Kubaszov (akinek ez volt a második űrrepülése, a harmadikon Farkas Bertalan parancsnoka lett) alkotta. Mindkét űrhajó külön startolt el 1975. július 15-én: a Szojuz Bajkonurból, az Apollo pedig Floridából. Két nappal később, július 17-én sikeresen összekapcsolódtak a világűrben. Az űrhajósok kezet fogtak, ajándékokat cseréltek, és közösen végeztek tudományos kísérleteket.
A találkozásra Vance Brand a következőképpen emlékezett vissza: „Azt gondoltuk, hogy elég agresszív emberek, és ők valószínűleg szörnyeknek tartottak minket. De nagyon gyorsan áttörtünk ezen, mert amikor olyan emberekkel dolgozol, akik ugyanabban a szakmában vannak…, felfedezed, hogy ők is emberek.”
Alekszej Leonov ezzel szemben egy sajátos orosz tréfára emlékezett vissza: „Valerij és én készítettünk matricákat, mint »Sztolicsnaja vodka”, »Russzkaja Vodka”, »Poprigunya”, és a repülés során ezeket ragasztottuk az élelmiszer-tároló tubusokra. Amikor leültünk az asztalhoz, azt mondtam: »A hagyomány szerint étkezés előtt orosz vodkát iszunk az egészségünkre.” Hosszan győzködtük őket. Végül kinyitották a tubusokat, elkezdték inni, és kiderült, hogy borscs volt benne. Ez volt az a tréfa, amit Valerij és én játszottunk az Apollo-legénységgel.”
Thomas Stafford, az Apollo parancsnoka a küldetés fontosságát elevenítette fel: „Az Apollo–Szojuz nagyon sikeres küldetés volt. A Szovjetunió és Amerika szövetségét erősítette politikailag és minden egyébben.”
A dokkolást követően a két jármű szétvált, és külön tértek vissza a Földre. A küldetés technikai és diplomáciai értelemben is gyümölcsöző volt, új korszakot nyitott az űrkutatás történetében. Az Apollo–Szojuz-program megmutatta, hogy a tudomány a politikai különbségek ellenére is lehetőséget ad az együttműködésre, és megágyazott a későbbi közös projekteknek, mint például a Mir–NASA-programnak vagy a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fejlesztésének.
A cikk szerzője Kovács Szabolcs történész.
The post A szovjetek megtréfálták az amerikaiakat az űrben first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
