Ez volt életem egyik legkeményebb kihívása

– mondta Szőnyi Ferenc azt követően, hogy rekordidő, 45 és fél nap alatt áttekerte kerékpárjával Kanadát.

A 60 éves ultrasportoló 12 ezer 500 km-t tekert, a TransCanada Ultra elnevezésű verseny szintemelkedése annyi volt, mintha tizenegyszer megmászta volna a Mount Everestet, a táv pedig nagyjából 60 Balaton-körnek felelt meg. Ráadásul Szőnyi mindenféle segítség nélkül szelte át Kanadát, maga gondoskodott a szállásáról, étkezéséről, javításokról, útvonaltervezésről. Korábban csak hárman teljesítették a kihívást, ők 51, 52 és 61 nap alatt tették meg a távot.

„Mikor megláttam a kiírást, bogarat ültetett a fülembe… Hónapokig kerülgettem a témát, rágódtam, alázattal a táv iránt. Szabad ilyet elvállalni? Meg lehet ezt csinálni? Segítség nélkül ekkora távot? De ha már adott a lehetőség, és a térdem is jó állapotban van a csavarok eltávolítása után, hát belevágtam” – mondta Szőnyi, aki olyan tudatosan készült a rekorddöntésre, hogy előre megvette a repülőjegyét is hazafelé, a cél és az idő kettőse pedig jó motiváció volt számára.

Önellátó kihívás, a szó minden nemében, nem voltak kísérők, nem volt segítség. Mindenről magamnak kellett gondoskodnom: ételről, szervizről, élelemről (napi 10 ezer kalória), alvásról, útvonalról. Ez persze mentálisan folyamatosan fárasztó volt, ugyanakkor nagyon tiszta érzés is: minden döntés, minden siker és hiba is az enyém volt

– mesélte Szőnyi a szerkesztőségünknek eljuttatott nyilatkozatában.



Minden nap hajnali 3 hónap kelt, majd bőségesen megreggelizett, ellenőrizte az időjárást és az útvonalat, összecsomagolt és 4 órakor már neki is indult az aznapi távnak. Két-három óránként állt meg, szénhidrátot vett magához, útközben általában csak könnyebb gyors táplálékot fogyasztott, mint például fánkot, fagyit, magvakat, csokit – amik gyors energiát adnak. Naponta általában 14-16 órát tekert és előfordult olyan is, hogy

500 kilométert letekert egyetlen nap alatt, alvás nélkül, mert nem volt szállás.

„A legnehezebb talán nem is a fizikai rész volt, hanem fejben végig bírni. Amikor fáradt vagy, fázol, fáj minden porcikád, és még hátravan több ezer kilométer – na ott dől el minden. Ilyenkor csak az segít, ha nagyon pontosan tudod, miért csinálod. Folyamatos tervezés és rugalmasság. Hol lesz szállás? Sehol? Tekerek tovább. Nincs bolt? Keresek patakot a vízért. Yukonban rendszeresen patak vizet ittam” – mondta.

A természet az egész kihívás része volt, mint visszaemlékezett, farkasszemet nézett farkassal és medvével is, kóbor kutyák kergették, de nem esett pánikba. A versenyt nem érezte monotonnak, mert folyamatosan problémákat oldott meg és tervezgetett. A kerékpárja jól bírta, de azért akadtak technikai gondjai is és a váltón ezer kilométerenként állítani kellett.

Kerekeznem kellett szélben, esőben, dögmelegben és fagyban is. Aludtam sátorban 3 fokban, hideg padon….A testem sokat szenvedett: izomláz, fáradtság, alváshiány. De mindig azt mondtam magamnak: Csak még egy napot csinálj meg, minden pedál hajtás közelebb visz – és ez működött

– emlékezett vissza.

Nem hajszolta a rekordot, az elsődleges célja az volt, hogy teljesítse a távot, hogy elérje a határait és túl is lépjen rajtuk. „De amit ennél is többre tartok, az az, amit magamról tanultam útközben. Az ilyen kihívások formálnak igazán. Megmutatják, ki vagy valójában” – mondta és megjegyezte, az is fantasztikus érzés volt, hogy még 60 évesen is ilyen kondícióban tud lenni. A következő generációnak is a sport szeretetét és a célkitűzések fontosságát szeretné átadni.

Nem kell egyből a Holdat – vagy épp Kanadát – megcélozni, de minden nap egy picit többet tudunk tenni, és átlépni önmagunkon egy jobb és erősebb önmagunkért. Ehhez nagy segítség a sport. Alázatra és kitartásra tanít.

Az ultravilágban csak The Racemachine-ként ismert komáromi sportoló már kétszer teljesítette a RAM-ot, az 5 ezer kilométeres Race Across Americát, míg a világon eddig egyedüliként ért végig kétszer a Double Deca Classicon, a 20-szoros IronManen Mexikóban, ami folyamatosan egymás után megtett 76 kilométer úszást, 3600 kilométer kerékpározást és 840 kilométer futást jelent.

The post Szőnyi Ferenc a világ legelvetemültebb bringaversenye után: A legnehezebb nem a fizikai része volt, hanem fejben végig bírni first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport