Sajtótájékoztatót tartott a NASA magyar idő szerint szeptember 10-én délután a Perseverance marsjáró egyik felfedezésével kapcsolatban, a bejelentéssel egy időben a vonatkozó tanulmányt is közzétették. Az esemény alapja egy kiszáradt marsi tómederben, a Jezero-kráterben begyűjtött minta volt, ezt elemezve a szakemberek arra jutottak,

hogy az anyag az egykori mikrobiális élet nyomait őrizheti.

A Sapphire Canyon névre keresztelt mintát júliusban vette a rover a Neretva Vallis régióban, a Bright Angel képződményből, a Cheyava Falls nevű sziklából. A követ nagyjából 4 milliárd évvel ezelőtt rakhatta le az akkori folyóvíz.

Az űrhivatal már tavaly nyáron bejelentette, hogy a minta az élet lehetséges jeleit, potenciálisan biológiai eredetű anyagokat vagy struktúrákat, azaz bioszignatúrákat mutat. Sean McMahon, az Edinburghi Egyetem asztrobiológusa – aki nem vett részt a vizsgálatban – a The Conversation felületén azt írta, a publikáció valójában a tavalyi bejelentés technikai hátterét részletezi, és a meglehetősen szerény megfogalmazása ellenére a tudomány történetének egyik legjelentősebb felfedezését mutathatja be.

Elvégre az emberiség régóta keresi a választ arra a kérdésre, hogy vajon csak a Földön alakult-e ki az élet.

„A potenciális bioszignatúra azonosítása a vörös bolygón úttörő felfedezés, amely elősegíti a Mars megértését” – mondta Sean Duffy, a NASA megbízott igazgatója. Mint hozzátette, az űrhivatal továbbra is elkötelezett az etalonnak számító tudomány iránt, céljuk pedig az, hogy amerikaiak lépjenek a Marsra.

Érdemes kiemelni, hogy a megerősítéshez további elemzésekre lesz szükség. Nicky Fox, a NASA Tudományos Missziós Igazgatóságának helyettes vezetője szerint az űrhivatal elérhetővé teszi a vonatkozó adatokat a tudományos közösség számára.

Árulkodó foltok

Az érintett területen egy egykori, 400 méter széles folyó völgye húzódik, a víz évmilliárdokkal ezelőtt itt torkolt a Jezero-kráter tavába. A Perseverance műszerei a mintát elemezve megállapították, hogy az érintett formáció üledékes kőzetei agyagból és iszapból állnak, amelyek a Földön kiválóan megőrzik a múltbeli mikrobiális élet nyomait, valamint gazdagok szerves szénben, kénben, oxidált vasban és foszforban.

„A Bright Angel képződményben talált kémiai vegyületek kombinációja gazdag energiaforrás lehetett a mikrobiális anyagcsere számára” – húzta alá Joel Hurowitz, a New York-i Stony Brook Egyetem munkatársa, a Perseverance kutatója és a publikáció társszerzője. Mint hozzátette, ezek a kémiai jelek ugyanakkor önmagukban még nem potenciális bioszignatúrák.

A nyílhegy alakú, nagyjából 1 méter hosszú és 0,6 méter széles Cheyava Falls vizsgálata során színes foltokat észleltek, amelyek mikroorganizmusok nyomai lehetnek. A nagyobb felbontású képeken jellegzetes mintázat is kirajzolódott, amelyben az ásványok a kémiai és fizikai reakciók helyszíneinek megfelelően rendeződtek.

Ezek a parányi, gyakran 1 milliméternél kisebb átmérőjű leopárdfoltszerű lerakódások két vasban gazdag ásvány, a vivianit és a greigit jegyeit hordozzák. A vivianit a Földön gyakran megtalálható üledékekben, tőzeglápokban és bomló szerves anyagok körül, míg a greigitet képesek bizonyos mikrobák termelni.

Ezek az ásványok a jelek szerint az üledék és a szerves anyagok közötti elektronátviteli reakciók eredményeként alakultak ki, ilyen reakciót pedig a mikrobiális élet felhasználhat a növekedéshez szükséges energia előállítására. Magyarán a detektált tulajdonságok bioszignatúrák lehetnek.

Szilárd eredmények

Az ásványok természetesen biológiai folyamatok nélkül, így magas hőmérsékleten, savas környezetben és szerves vegyületekhez való kötődéssel is megjelenhettek. Igaz, a Bright Angel nem mutatja annak nyomát, hogy forróságnak vagy savnak lett volna kitéve.

A felfedezésben különösen meglepő, hogy a potenciális bioszignatúrákat a legfiatalabb üledékes kőzetek egy részén fedezték fel. Korábban általános feltételezés volt, hogy amennyiben létezett élet a vörös bolygón, jeleit csak a régebbi képződményekben találhatjuk meg.

Amennyiben valóban az élet nyomait detektálták az azt jelzi,

hogy a Mars a véltnél tovább vagy történetének későbbi szakaszában is lakható volt.

„Az asztrobiológiai állítások, különösen azok, amelyek a múltbeli földön kívüli élet lehetséges felfedezéséhez kapcsolódnak, rendkívüli bizonyítékokat igényelnek” – mondta Katie Stack Morgan, a Perseverance projekt tudósa és a NASA Jet Propulsion Laboratory szakembere. A kutató szerint a szakértői értékelésen átesett tanulmány döntő lépés a tudományos folyamatban, mert biztosítja az eredmények szigorúságát, érvényességét és jelentőségét.

A csapat a lehetséges bioszignatúrák abiotikus eredetét nem zárta ki, de ezt a magyarázatot jóval kevésbé meggyőzőnek ítélte. A kutatók úgy látják, a mostani eredmények az eddigi legszilárdabb bizonyítékok az egykori földön kívüli életre.

El kellene hozni a mintát

Mint McMahon értékelő cikkében emlékeztetett: bolygónkon minden élő szervezet oxidációs-redukciós (redox) reakciók révén hasznosítja az energiát, ennek részeként elektronrészecskéket továbbít a redukálószerekből az oxidálószereknek nevezett vegyületekbe. Az állati sejtekben például a mitokondriumok elektronokat továbbítanak a glükózból (redukálószer) az oxigénbe (oxidálószer).

A sziklákon élő baktériumok viszont más vegyületeket használnak. A Földön a redoxreakció hatására világosabb színű ásványi foltok jelennek meg a vöröses kőzeteken, a Cheyava Fallsnál éppen ilyeneket mutattak ki – valójában a Serpentine Rapids nevű helyen a Perseverance még látványosabb lerakódásokat is talált, ám azokat nem volt elég ideje elemezni és megmintázni.

McMahon kiemelte: nincs teljesen kielégítő, nem biológiai magyarázat a mostani megfigyelésekre. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy amennyiben egy jelenséghez nem tudnak abiotikus okot kötni, az gyakran azért van, mert a kutatóknak egyszerűen nem jutott eszébe az adott magyarázat.

A szakértő szerint most a világ asztrobiológusainak felül kell vizsgálniuk az információkat.

Biztosat csak akkor mondhatnak, ha a mintát visszahozták a Földre, és itteni laboratóriumban is elemezték.

A NASA az Európai Űrügynökséggel közösen régóta dolgozik egy ilyen mintaelhozó misszió, a Mars Sample Return megvalósításán, de az a költségvetés-növekedés miatt nehézségekbe ütközött. McMahon úgy látja, a NASA-nak a mostani eredmények tükrében vállalnia kell a küldetés támogatását.

The post Most akkor tényleg életet találtak a Marson? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu