Jeles helyhez közeledik bolygónk a Nap körül rótt végtelen útján: szeptember 22-én áthalad az őszponton. Ez az őszi napéjegyenlőség ideje, a csillagászati ősz kezdete, az Egyenlítőn délben eltűnnek az árnyékok, és innentől kezdve az északi féltekén a nap 24 órájából több lesz a sötét. A nappalok hosszának váltakozását, az évszakokat, de áttételesen az egész földi élet létezését (persze több más tényező mellett) a Föld forgástengelyének ferdesége biztosítja.

Mit jelent a napéjegyenlőség, az őszpont, és mi köze 23,5 fokos tengelyferdeségnek ahhoz, hogy mi most itt lehetünk? Fockter Zoltánt, a Svábhegyi Csillagvizsgáló bemutató csillagászát kérdeztük.

Dől és a Sarkcsillagra mutat

Közismert, hogy miközben a Föld ellipszis pályán kering a Napot kerülgetve, saját tengelye körül is forog, méghozzá az északi sarkpontot a déli sarkponttal összekötő tengelyen. Ezért váltakoznak a nappalok és az éjszakák. De milyen helyzetben látjuk ezt a tengelyt, ha elhagyjuk bolygónkat és a Naprendszer léptékében vizsgáljuk a forgást?

Földünk Nap körüli keringési síkja az ekliptika síkja, a bolygó forgástengelye pedig 23,5 fokkal tér el az ekliptika síkjára állított merőlegestől, ezt hívjuk tengelyferdeségnek. Vagyis mintha egy „fejnehéz” planétán élnénk, az északi pólus kissé előre dől – egy gömb nyilván nem dőlhet, inkább úgy képzeljük el, mint amikor a billiárdgolyón a szám nem nyíl egyenesen „felfelé” néz az asztalról, hanem kissé a terem sarka felé.

Ha a forgástengelyt meghosszabbítjuk, akkor az tőlünk nézve jelenleg a Sarkcsillag felé mutat, ami az iránytű elterjedése előtt évezredekig volt a navigáció alapja. Így is marad még jó darabig, de nem örökre, úgy 12000 év múlva már egy másik csillagra fogunk sarkcsillagként tekinteni

– jegyzi meg Fockter Zoltán.

Emberi léptékben beláthatatlan távolság, érdemes azonban megemlíteni, hogy a Föld forgástengelye nem állandó: képzeljünk el egy búgócsigát, forgás közben körbe-körbe billeg. Ugyanezt teszi bolygónk is, nagyjából 26 ezer évig tart egy-egy ilyen „billegési kör”.

A tengelyferdeség miatt a Nap delelési magassága folyamatosan változik, és csupán az északi szélesség 23,5, valamint a déli szélesség 23,5 foka között van olyan, hogy az évben kétszer valahol pontosan 90 fokban érik a napsugarak a felszínt. Azonban a térítőkörök mentén, amit a két határérték jelöl ki, az év során már csak egyszer történik meg ugyanez – két nevezetes körről van szó, fenti sorrendben a Ráktérítő és a Baktérítő, az állatövi jegyekről elnevezve.

Őszpont és csillagászati ősz

A nyári napfordulón, június 22-én (a szökőévek miatt előfordul, hogy 21-én) az Északi-sark „billen” a Nap felé, ilyenkor a Ráktérítőt érik derékszögben a napsugarak. Ez a csillagászati nyár kezdete az északi féltekén, ekkor a leghosszabb a nappal. Ezt követően a 90 fokos delelési magasság elindul dél felé, az őszi napéjegyenlőség (szeptember 22., vagy 23.) napján az Egyenlítőn delel a Nap pont derékszögben.

Az esemény elnevezése is arra utal, hogy ezen a napon a nappal és az éjszaka hossza az egész bolygón 12-12 óra. Ekkor kezdődik a csillagászati ősz, nálunk a sötétség egyre látványosabban gyűri maga alá a világos periódusokat, ahogy a „derékszögű delelés” halad tovább délnek. A téli napfordulón, december 21-én (vagy 22-én) éri el a Baktérítőt, ez a leghosszabb éjszaka, indul a csillagászati tél, és az egész folyamat megfordul, jön a tavaszi napéjegyenlőség, majd minden kezdődik elölről.

A napsugarak beesési szöge és a sugárzás időtartama határozza meg, mennyire tud a felszín felmelegedni, ezzel pedig a tengelyferdeség felelős nemcsak a nappalok és éjszakák ciklikusan váltakozó hosszáért, de az évszakok váltakozásáért is

– mondja a csillagász. Hozzáteszi: ez csak nálunk, a mérsékelt égövön igaz, az Egyenlítőn például nincsenek évszakok, ott átlagosan végig 12-12 órát tart a sötét és világos periódus, mivel ezt a területet gyakorlatilag 365 napig viszonylag kiegyenlítetten éri a napsugárzás.

A jeles eseményeknek egyébként egészen pontos időpontja van, esetünkben az a „pillanat”, amikor a Föld áthalad a képzeletbeli őszponton, idén szeptember 22-én, magyar idő szerint 20 óra 20 perc és 13 másodperckor. Ha az Egyenlítőt kivetítjük az éggömbre, megkapjuk az égi egyenlítőt, amely két ponton metszi az ekliptikát, egyik az őszpont, a másik a tavaszpont: előbbinél a Nap látszólagos égi mozgása az északiról a déli félgömbre lép át.

A Hold stabilizálja a klímát

Térjünk vissza a tengelyferdeséghez tágabb összefüggésekben. Minden bolygónak van forgástengelye, ám nincs arra vonatkozó fizikai szabály, hogy az milyen irányú legyen. A Jupiteré minimális, három százalékkal tér el a merőlegestől, míg az Uránusz gyakorlatilag ráfekszik a keringési síkjára, mintha gurulna a csillag körüli pályáján. Rengeteg múlik ezen, maradjunk e szélsőségeknél.

Ha a Földről lenne szó, előbbi esetben folyamatosan napéjegyenlőség lenne a bolygó minden pontján, egyforma hosszúságú nappalokkal és éjszakákkal. Sehol nem lennének évszakok, illetve az időjárási folyamatok is egészen másként alakulnának. Utóbbinál, vagyis ha a bolygó „fekvő helyzetben” forog, nyáron extrém forróság és csak nappal, télen pedig szélsőséges hideg és állandó sötétség uralkodna. És itt válik főszereplővé égi kísérőnk:

A Hold gravitációja biztosítja, hogy a Föld tengelyferdeségének változása hosszabb távon is 22,1 és 24,5 fok között maradjon, ne bukdácsoljon össze-vissza. E nélkül az állandóság nélkül nem működhetnének stabil éghajlati rendszerek, és nem alakulhatott volna ki a ma ismert, rendkívül változatos földi élet

– fogalmaz Fockter Zoltán.

Nemrég jeget találtak a Mars egyenlítői területén mélyen a talajba fagyva, ami a Földön elképzelhetetlen lenne. A magyarázat, hogy a bolygó forgástengelye rendkívül széles skálán ingadozhat, a mai egyenlítő közelében talált jeges terület korábban sokkal hidegebb övezetben feküdt. A Marsnak ugyanis nincs a miénkhez hasonló holdja, a körülötte keringő test (talán két befogott aszteroida) nem képes stabilizálni. Gondoljunk bele, mi történne a Földön, hogyan reagálnának az élőlények, ha – nyilván kisarkítva – az Egyenlítőn sarkvidéki, a Sarkvidéken egyenlítői viszonyok jelentkeznének földtörténeti léptékkel egyik percről a másikra.

The post Napéjegyenlőség: a Hold tart minket életben first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu