Jenny Erpenbeck: Otthon. L’Harmattan Kiadó, 2012

Jenny Erpenbeck regénye egy brandenburgi ház sorsát követi nyomon a 20. század során. A mű a lakók élettörténetein keresztül idézi fel a német történelem meghatározó korszakait és társadalmi küzdelmeit. Az egyes narratívákat a ház állandó szereplője, a kertész köti össze, aki változatlanul gondozza a kertet, függetlenül az éppen aktuális tulajdonos személyétől.

A Fortepan önkéntesei szúrták ki az Erpenbeck-könyv borítójának csavarját. A L’Harmattan Kiadó ugyanis két képből alkotott egy harmadikat, ami illeszkedik a regény tartalmához. A montázshoz használt képeknél jól látszik, hogy tükrözve lettek, a kertészt pedig kiemelték a kesztölci veteményesből.

Térey János: Átkelés Budapesten. Libri Kiadó, 2014

A 2019-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt debreceni születésű költő a ’90-es években költözött Budapestre. Műveiben fontos, visszatérő helyszínként jelentkezik a magyar főváros. Verses novelláskötete tizennégy elbeszélést tartalmaz, melyek mindegyike Budapest egy-egy apró szegletében játszódik, a 120 oldalas könyvben szereplő novellák alcímeiket is a város különböző negyedeiről kapták. Az írások a perifériára szorult kisemberekről szólnak, a boldogulás vágyáról és a társadalmi előrejutásról.

A Térey-kötet első borítójára választott fotó hátterében az 1945 januárjában felrobbantott Erzsébet híd maradványai láthatók, előterében pedig egy hegesztő-lángvágó szakmunkásnő, aki a híd egyik elemét darabolja a budai alsó rakparton. Az Erzsébet hidat a második világháborúban robbantották fel a Budára visszavonuló németek.

Rakovszky Zsuzsa: Fortepan. Magvető Kiadó, 2015

Rakovszky Zsuzsa számára a Fortepan weboldalán szereplő fotók ihletforrásként szolgáltak a verseskötetének írásakor. A két ciklusba rendeződő kötet második felében olvashatók azok a költemények, amelyek kapcsolódnak az online fotóarchívumhoz. A versek előképei Fortepan-képek, amelyeket képzeletbeli családi fotóalbumként nézegetett a költőnő. Innen származott a Magyar Nemzeti Galériában 2019-ben rendezett Fortepan kiállítás címe is: „Minden múlt a múltam”.

Vecsei H. Miklós: Soliloquor. Sztalker Csoport, 2017

Vecsei H. Miklós színész, író, dramaturg és költő második verseskötete egyetlen nap eseményeit követi végig, középpontjában az ember belső vívódásai állnak. A soliloquor egy színházi szakszó, melynek jelentése a lélek magányos beszélgetése Istennel. A versekben egy huszonnégy órán átívelő diskurzus bontakozik ki a költő és a Teremtő között. A verseket nem csupán archív képek, hanem zenei ajánlások is kiegészítik.

A kötet borítóján látható fotó Szabadkán készült, feltehetően az Új Kenyér Ünnepén, 1941. július 27-én. A felvonuláson – amelyen Horthy Miklós is ott volt – a Magyar Honvédség győztes hadműveletét, a Délvidék visszafoglalását ünnepelték. Erre az alkalomra Szabadkát ünnepi díszbe öltöztették, a vasútállomástól a városházáig vezető útvonalat trikolórok és virágfüzérek borították, a mellékutcák pedig megteltek a környező településekről érkező, népviseletbe öltözött magyar tömegekkel.

Tóth Eszter Zsófia–Poós Zoltán: Csemege ajándékkosár. Fogyasztás és zene a Kádár-korszakban. Scolar Kiadó, 2019

Tóth Eszter Zsófia történész és Poós Zoltán író közös kötete tárgy- és zenetörténeti nézőpontból idézi fel a Kádár-korszak mindennapjait és hangulatát. Az ismeretterjesztő könyvben Tóth Eszter évtizedek szerint haladva mutatja be a korszak jellegzetes termékeit, fogyasztási élményeit és társadalmi szokásait, korabeli forrásokra és személyes visszaemlékezésekre támaszkodva. A kötet lapjain olyan emblematikus árucikkek jelennek meg, mint a Trapper farmer, a Bambi, a Négercsók vagy a Moncsicsi, emellett ikonikus eseményekről is olvashatunk, mint Kabir Bedi magyarországi látogatása vagy az 1987-es nagy havazás. A fejezeteket Poós Zoltán írásai zárják, amelyek a szocialista korszak meghatározó, könnyűzenei albumait elemzik, többek között az Illés, az Omega, az LGT és a Piramis lemezeit.

Szalay Zoltán fotóriporter készítette az egyik képet, ami a könyv borítóján feltűnik. Szalay heti- és napilapok riportfotósaként vált a szakma egyik meghatározó alakjává. 1958-tól három évtizeden át a Rádió és Televízió Újság fotóriportereként dolgozott, így készíthette el a könyvborítón látható felvételt Kóbor Jánosról, az Omega együttes énekeséről a Magyar Rádió 6-os stúdiójában. Az 1971-ben készült eredeti, vágatlan fotón az együttes tagjai közül Debreczeni Ferenc és Molnár György is láthatók.

Tolnainé Kassai Margit: Óvoda az óvóhelyen. Feljegyzések a Sztehlo-gyermekmentésről. Magvető Kiadó, 2020

A kötet Tolnainé Kassai Margit banktisztviselő, fotográfus naplórészleteit adja közre. A második világháború idején, a német megszállás alatt a Jó Pásztor Bizottság tagjaként Sztehlo Gábor evangélikus lelkész üldözött zsidó gyermekeket bújtatott és védelmezett. Munkáját egyházi személyek és civilek támogatták, köztük Tolnainé, aki 1944–45 között gondozónőként segítette a szervezet munkáját. Személyes visszaemlékezéseiben emberközeli képet nyújt a Sztehlo által felügyelt otthonokról és a II. világháború budapesti eseményeiről. Naplója a mentett gyerekekről, a rájuk vigyázó, szintén bujkáló felnőttekről, valamint az ostrom időszakának hétköznapjairól is tartalmaz leírásokat. A memoárnapló Kunt Gergely társadalomtörténész közreműködésével jelenhetett meg, aki kísérő tanulmánnyal, jegyzetekkel és névmutatóval egészítette ki Tolnainé írásait.

A könyv borítóján Lissák Tivadar (1909–1967) amatőr fotográfus 1944-ben készült felvétele szerepel. A XX. század közepének zűrzavaros időszakában élt gépészmérnökről csak fél évszázaddal a halála után derült ki, hogy tehetséges fotós volt. A borítóképen nevelt lánya Bárdos Cecília látható. A lányt hatéves korától nagynénje, Lengyel Mária és férje, Lissák Tivadar nevelte a Retek utca 29–31. alatti lakásukban. Cecília a borítóképen szereplő fotón is a Retek utcai lakás előtt áll, a mellette látható felfestett fehér nyíl pedig a legközelebbi óvóhely irányába mutat.

Gáspár Balázs: Budapesti por és sár. Antivárosnéző füzet. Magánkiadás, 2022

Gáspár Balázs „antivárosnéző” füzete sajátos módon mutatja be a 19. század végi és 20. század eleji magyar fővárost. A megszokott, dicsőítő hangnem helyett a korabeli kritikákra helyezi a hangsúlyt – újságcikkek és idézetek mentén világít rá, hogy mi nem tetszett elődeinknek a fokozatosan világvárossá váló Budapesten. A kiadvány címe gróf Széchenyi István 1834-es Pesti ​por és sár könyvére utal, amelyben a korabeli város urbanizációs hiányosságairól és az ezekből adódó teendőkről írt.

A kiadvány borítóképén szereplő felvételt Dabasy-Fromm Géza amatőr fotós készítette, aki ügyvédi pályája mellett a fényképezés iránt is kifejezetten érdeklődött. Utazásai során több magyar nagyvárosban készített térhatású sztereofotókat, Budapest mellett Szegeden és Veszprémben is fényképezett.

Kurimay Anita: Meleg Budapest 1873–1961. Park Könyvkiadó, 2022

Kurimay Anita a homoszexuális közösségek társadalmi helyzetének alakulását követi nyomon Budapest megalakulásától a büntethetőség megszűnéséig.

Magyarországon a férfiak közötti szexuális kapcsolat büntethetősége 1961-ig volt érvényben. Ennek ellenére a 19. és 20. század fordulóján létezett egy látható szubkultúra, melynek tagjai viszonylag nyíltan keresték egymás társaságát Budapesten. A kötet szerint a Horthy-korszakban a homoszexualitás tabusítása ellenére a közösségek tovább fejlődtek, és melegbarát intézmények is megjelentek. A rendszer eközben a privát, diszkrét kapcsolatokat relatív toleranciával kezelte. A nyugati szexuális forradalom idején, az 1960-as években a szocialista Magyarországon a homoszexualitás medikalizációja történt meg.

Mujzer Péter: Hungarian Arms and Armour of World War Two. Key Publishing, 2022

Mujzer Péter nyugalmazott ezredesként a magyar honvédség páncélos fegyvernemének kiépítését, fejlesztését, illetve a II. világháború haderejének történetét kutatja. A 2022-ben megjelent könyvében a Magyar Honvédség rövid történetét mutatja be, különös tekintettel a szárazföldi erők fő fegyverzetére: a tankokra, a páncélos harcjárművekre, a tüzérségi és a gyalogsági fegyverekre.

A borítóképnek választott fotót idősebb Konok Tamás (1898–1970) készítette, aki anyagi okoból a katonai pályát választotta, mivel egy szegény felvidéki tisztviselő családból származott. Vélhetően felesége, Sándy Piroska hatására kezdett fotózni, miközben a Honvéd Légierőnél szolgált. 1938-ban vásárolt Leica kamerájával hamar az amatőr fotósok élvonalába került. 1942 nyarán a Magyar Királyi Haditudósító Század őrnagyaként két hónapot töltött a keleti fronton, Ukrajnában és a határhoz közeli orosz területen. Ez idő alatt több ezer fekete-fehér és színes felvételt készített a katonák mindennapjairól és az orosz tájról.

Szerb Antal: Budapesti kalauz – Marslakók számára. Magvető Könyvkiadó, 2023

Szerb Antal neves író és irodalomtörténész kötete először 1935-ben jelent meg. A 2023-ban újra kiadott könyv leginkább abban tér el a korábbi változatoktól, hogy illusztrációit a Fortepan gyűjteményének 1935-re datált képei közül válogatták ki. Szerb Antal vékony, mindössze ötvenoldalas szubjektív útikalauza egyedi korrajzot ad a két háború közti Budapestről. Az író ikonikus és számára fontos helyszíneken keresztül mutatja be a békebeli fővárost.

Barakonyi Szabolcs–Zsuppán András: Az ismeretlen Budapest. Central Könyvek, 2023

A magyar főváros egyesítésének 150. évfordulója alkalmából kiadott könyv elfeledett, illetve kevéssé ismert történeteken keresztül igyekszik minél inkább megismertetni olvasóival a 20. századi Budapestet. Erre hivatottak a benne szereplő emberközpontú, amatőr fotók is a Fortepan archívumából. Az album a főváros történetét az első világháborútól egészen a rendszerváltásig nyomon követi.

Szécsi Noémi: Régen minden lánynak jutott férj. A nők neveltetése és szereplehetőségei a 19-20. század fordulóján. Park Könyvkiadó, 2024

Szécsi Noémi művelődéstörténeti kötete a dualizmus korának (1867–1914) női életútjait állítja a középpontba. A lánynevelés, a tanulás és a szereplehetőségek szempontjaira összpontosítva, korábbi nőtörténeti kutatásait kibővítve ezúttal a társadalom szélesebb rétegeinek mindennapjait igyekszik minél átfogóbban bemutatni. A kötetben az arisztokrácia és a középosztály mellett a dajkák, parasztasszonyok és cselédlányok mindennapjairól is szó esik. Különös figyelmet kapnak a korszak híres nőalakjai – például Márkus Emília, dr. Hugonnai Vilma, Steinberger Sarolta, Kaffka Margit vagy Erdős Renée – akiknek levelezéseiből és naplóiból több ízben olvashatunk részleteket a könyvben.

Ablonczy Balázs: Az utolsó nyár. Magyarország, 1944. Jaffa Könyvkiadó, 2024

Dr. Ablonczy Balázs történész legújabb könyvében a II. világháború utolsó évéről ír. A had- és politikatörténeti feldolgozásoktól eltérően arra törekszik, hogy bemutassa, miként élte meg a magyar lakosság a háborús helyzet eszkalálódását 1944 nyarán. Hangsúlyt helyez az átlagemberek, a nők, a gyerekek, a diákok, a munkások, illetve a középosztályon kívül eső alsóbb társadalmi rétegek tagjainak történeteire is. Ablonczy több, vele készült interjúban kiemelte, hogy a könyv létrejöttét személyes családi élmények ösztönözték, a nagyszülei generációjának szánt hommage-ként is tekinthetünk Az utolsó nyárra.

A borítóról ugyan pont lemaradt, de az eredeti felvételen egy gépgyáros lányát, Röck Zsuzsannát látjuk jobbról, akiről Ablonczy a fotó adományozójától megtudta, hogy a harmincas évek budapesti mondén világának kiemelt alakjaként gyakorlatilag minden fontosabb közösségi rendezvényen megjelent, legyen szó a Margit-szigeti teniszversenyekről, vagy a Gellért Szállóban rendezett bálokról. Első férje Sztehlo Gábor evangélikus lelkész testvére, Sztehlo Sándor volt. Röck viszonylag fiatalon, 1972-ben hunyt el Budapesten.

Takács Tibor: Ügynökök, informátorok, jelentések. Az állambiztonsági besúgóhálózat történetei. Jaffa Könyvkiadó, 2024

Három és fél évtizeddel a rendszerváltás után is folyamatosak a szocializmus állambiztonsági szerveiről és a besúgóhálózatairól szóló diskurzusok. Takács Tibor történész a könyvében áttekinti, hogy mily módon működött a magyar állambiztonsági hálózat a Rákosi- és a Kádár-rendszerben. A kötet esettanulmányokon és átlagemberek történetein keresztül mutatja be az ügynökhálózat felépítését és tevékenységét 1945–90-ig. A szerző tudományos igénnyel, de közérthető formában igyekszik felidézni a magyar állambiztonsági múltat. Könyvének nyitó fejezetében például a 2022-ben népszerűvé vált A besúgó című magyar sorozatot, különösen annak pontatlanságait elemzi.

A borítóhoz felhasznált fényképet Berkó Pál készítette a Belgrád rakpart nemzetközi hajóállomásánál 1946-ban. Az 1902-es születésű Berkó egész fiatalon, húszéves korában kezdett el fotózni. Nem volt hivatásos fényképész, pályája elején a pesti Hatschek és Farkas fotóműszaki kereskedésben dolgozott raktárosként, itt ismerhette meg a képkészítés technikai hátterét és a laborálás menetét. A háború megpróbáltatásait első, Leica kamerájával örökítette meg. A frontról hazatérve Budapest meghatározó eseményeit fotózta, például az ötvenes évek nagy politikai tömeggyűléseit és az ’56-os forradalmat. Régi filmjei csak halála után tíz évvel kerültek elő a Szentkirályi utcában található lakásából.

Michael Köhlmeier: Joel Spazierer kalandjai. Európa Könyvkiadó, 2024

Michael Köhlmeier pikareszk regényének kitalált főhőse Joel Spazierer, eredeti nevén Fülöp András 1949-ben született Magyarországon. Andrást nagyszülei nevelték Budapesten, akiket a történet szerint az ÁVH, árulás gyanújával tartóztatott le a gyermek négyéves korában. Ekkor a kisfiúnak több napig egyedül kellett gondoskodnia magáról, amit meglepő módon kifejezetten élvezett. A család az 1956-os forradalom előtt emigrált Ausztriába, ahol Spazierer rokonait hátrahagyva férfi prostituáltként, lopással és csalással kezdett el pénzt keresni. A főszereplő a történet során átszeli Európát, gyakran változtatja a nevét, és gyilkosságokba keveredik. Életére nagy hatást gyakorolnak az NDK-ban töltött időszak mellett a történelem jelentős eseményei: Sztálin 1953-as halála, az 1956-os magyar forradalom, Kuba politikája az 1960–70-es években.

A regény magyar kiadásához választott és kiszínezett kép Garaczi László író, költő édesapjának amatőr felvételei közül származik. Az eredeti, 1960-as fekete-fehér fotó több szempontból is kapcsolódik az osztrák szerző történetéhez. A kép a Lipótvárosban a Honvéd tér és a Szemere utca sarkán készült, mindössze egy-két tömbnyire attól a Báthory utca 27. alatti lakástól, ahol a könyv bevezető jelenetei játszódnak. A felvételen látható kifejezetten jól öltözött kisfiúban a négyéves Garaczit ismerhetjük fel, aki a fotó készítésének időpontjában ugyanannyi idős volt, mint Joel Spazierer a regény elején.

Török András: Budapest Könyv. Igazmondó városkalauz modern lokálpatriótáknak. Park Könyvkiadó, 2024

Török András régóta lelkes megfigyelője és önkéntes promótere szülővárosának. 2024 végén jelent meg a jól ismert útikönyvének tizedik, átdolgozott kiadása. A Budapest Könyv egy személyes hangvételű kalauz, amelyben a szerző a fővároshoz kötődő történeteket saját emlékeivel, élményeivel és gyakran szórakoztató megjegyzéseivel egészíti ki. Török a könyv tartalmát több mint harminc éve folyamatosan frissíti, újabb kiadásait a térképek és fekete-fehér felvételek mellett a saját pillanatképei is színesítik.

Kisőrsi-Farkas Zsófia: Bicikliút a hóviharban. Ingázó nők a szocialista iparban. Jaffa Könyvkiadó, 2025

Az 1960-as években a termelőszövetkezetek erőszakos létrehozásának eredményeként felbomlott az agrártársadalom. Ennek következtében a parasztság jelentős része lemondott a bizonytalan megélhetést nyújtó termelőszövetkezeti tagságról, és inkább a városokban keresett biztosabb megélhetést ígérő gyári munkát. Mivel a városi letelepedés lehetőségei korlátozottak voltak, sokan mindennapos ingázásra kényszerültek. Kisőrsi-Farkas Zsófia társadalomtörténész első könyve a szocialista időszakról, és a magyar mezőgazdaság kollektivizálásának következményeiről szól – a faluról városba, a földművelésből gyáriparba kényszerülő ingázó nők mindennapjait mutatja be. A könyv alapját több mint harminc interjú adja, az interjúalanyok közül kiemelkedik Szombat Jutka, aki fiatal lányként Vát és Szombathely között ingázott.

Kisőrsi-Farkas Zsófia könyvborítójához Szalay Zoltán fotóriporter egy képét használták fel. 1964-ben Szalay szociográfiai igényű fotósorozatot készített a Budapest és Pusztaszabolcs között vonaton ingázó munkásokról a frissen indult Tükör című hetilap első számához. Munkája öt oldalt kapott volna a lapban, de végül felsőbb utasításra nem jelenhetett meg. A fotók készítése idején a lapok próbaszámait be kellett mutatni az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályán. A sötét hangulatú, kendőzetlenül dokumentarista anyagot Szirmai István KB titkár utasítására cenzúrázták, a fotók megjelenésére éveket kellett várni. Az első Tükör számban a fotóriport helyett egy Hruscsov portrécikket tettek közzé.

Köszönet Ablonczy Balázsnak, Dudich Ákosnak, Harmati-Pap Veronikának, Illés Andreának, Kára Lászlónak, Konkoly Zsuzsának, Marosi Lászlónak, Pintér Józsefnek, Pálinkás Zsoltnak, Rátkai Zsófiának, Tamási Miklósnak. Török Andrásnak, Váradi Péternek, Vecsei H. Miklósnak, Zsuppán Andrásnak, illetve a könyvek kiadóinak a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségükért.
Írta: Zachar Veronika | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/fortepan-konyvboritok

The post Így festenek a Fortepan-képek a könyvborítókon first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu