Budapest arca folyamatosan változik: idős, aprócska, vagy akár méretes bérpaloták, középületek, illetve ipari csarnokok tűnnek el, hogy a helyüket sokszor középszerű társasházak, irodaházak, vagy épp ritka esetben parkok foglalják el. Az elmúlt években leginkább Angyalföldet, illetve Józsefvárost elérő változásokról Ismeretlen Budapest sorozatunkban korábban számos alkalommal számoltunk már be, a folyamat azonban nyilvánvalóan nem most kezdődött.
A városképből a gyökeres változásokat hozó kilencvenes években, illetve a Kádár-kor utolsó éveiben is sorra tűntek el értékes, ma már védendőnek számító épületek, köztük mozik is. Ezek közül ma a Józsefvárosi Filmszínházként, illetve József Attila moziként emlegetett Kálvária téri épületet mutatjuk be, ami fénykorában kalandos betörés helyszínéül is szolgált, ma pedig a Bauhaus iskola inspirálta két világháború közti modern építészet egyik fontos, megbecsült példájaként állhatna a Nagykörút közelében.
A nevét a 18. század óta viselő, a közepén egykor álló szoboregyüttesekről elnevezett tér 7. számú telkén röviddel a századforduló után már működött mozi: az 1909-es Czim- és Lakásjegyzékben már szó esik egy Kálvária téri Mozgóról, tőle néhány méterre, a 2. számú házban pedig ugyanebben az évben született meg a Moskovitz Benjámin (sok forrásban Benő) nevével fémjelzett Világ Bioskop.
A környék tehetősebb, nagypolgári lakásokban élő polgárai, kisebb-nagyobb cégeket és üzemeket irányító gyárosai, valamint a szerényebb összegekből túlélni kényszerülő munkások a következő években így két, sokszor teljesen különböző műsorból választhatták ki azt, ami épp közelebb állt a szívükhöz, a helyzet 1913-ban azonban hirtelen megváltozott: Moskovitz előbb megvette a Mozgót, majd bezáratta a Bioskopot, hogy rövidesen a tér egy harmadik épületében, a saját vagyonából született 2. szám alatti négyemeletes bérpalotában (ép. Schweiger Gyula) várhassa a vendégeket.
A saját filmeket is gyártó, így a Casablancával Oscar-díjig jutó Kertész Mihállyal egy ideig együtt dolgozó vállalkozó eleinte úgy gondolta, hogy két legyet üt egy csapásra, a falak között ugyanis egyidőben működtette a Népotthon Mozgót, illetve a Józsefvárosi Színpadot. Az ötlet nem vált be, hiszen a színház egy évad után nyomtalanul megszűnt, a Népotthon azonban nemcsak túlélte az első világháborút, de röviddel a gazdasági világválság előtt felvette a mai fülnek is jól hangzó Józsefvárosi Filmszínház nevet.
The post A modernizmus váraként állhatna ma egy józsefvárosi mozi, amit azért raboltak ki, hogy a pénzt mozijegyre költsék first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
