A 19. és 20. század fordulóján, a rabszolgaság a világ jó részén való eltörlése után sem volt könnyű az Európában, illetve az Amerikában túlélni próbáló afrikaiak, afroamerikaiak, vagy épp ázsiaiak élete: az európai fővárosokban, így Budapesten is utazó emberi állatkerteket látogathattak a kíváncsi helyiek, akik közül sokan ujjal mutogattak volna az első világháború egyetlen, egymásnak ellentmondó legendákkal övezett színesbőrű magyar katonájára. Sőt, sokan talán a magyar szociográfia és szociofotó egyik atyjával, Tábori Kornéllal is egyetértettek volna, aki 1912-ben hajmeresztő dolgokat írt a pesti kínaiakról, feketékről, indiakról, illetve a spanyol cigánynőkről.
A helyzet az Egyesült Államokban sem volt jobb, hiszen a polgárháború lezárulásának évében, 1865 decemberében a rabszolgaság hivatalosan megszűnt, az afroamerikaiak azonban csak száz évvel később jutottak valóban azonos polgárjogokhoz. A törvény beiktatását követő évek például egyáltalán nem voltak könnyűek, hiszen az államokat az 1870-es években sorozatos gazdasági nehézségek uralták, a munkáltatók pedig épp ezért egyre inkább a fehér munkaerőnek kedveztek.
Ezzel a folyamattal háttérbe szorultak az egykori rabszolgák, az eleve szabad emberként érkező társaik, illetve a 19. század derekán tömegesen – előbb az aranyláz bűvöletében, majd a biztos munkák miatt – érkező kínaiak, akik évről évre egyre inkább a rasszisták célkeresztjébe kerültek.
A gyűlölet 1882-re a Kongresszust is megtöltötte, hiszen ebben az évben elfogadták a kínaiak bevándorlásának tíz évre való betiltását hozó törvényt (Chinese Exclusion Act), amit a cégek egy része túl is teljesített. Így tett a San Franciscóból induló Levi’s is, ami leépítette a távol-keleti alkalmazottait. A döntésnek nyilvánvalóan üzleti okai is voltak, hiszen úgy gondolták, hogy az eladásaik ugrásszerűen fognak nőni, ha az emberek többségének feltételezett véleményéhez igazodnak.
Ez talán így is történt, köszönhetően annak, hogy a lapokban feltűnő reklámjaikban, illetve már akkor is népszerű farmernadrágjaik zsebeinek belső oldalán a következő mondat tűnt fel:
az egyetlen fajta, amit fehér munkások gyártanak.
This is an old playbook. Vintage 19th century Levi jeans auctioned in 2022. The slogan “The only kind made by White Labor” relates to the discriminatory Chinese Exclusion Act of 1882 pic.twitter.com/UeV3CYYCZS
— Derrida (@FlyingArtfish) April 12, 2025
Az állítás hosszú éveken át a Levi’s egyik legfontosabb üzenete maradt, az 1890-as évek azonban változást hoztak, hiszen attól kezdve a cég évről évre egyre merészebben kelt ki az ország minden részében elfogadott rasszizmus ellen.
Az egy évtizedes sötét korszaknak mára csak kevés kézzelfogható emléke maradt, ezek pedig elképesztő árakon cserélnek gazdát a gyűjtők között. Néhány évvel ezelőtt egy elhagyatott tárnában a magát farmertörténésznek valló Michael Allen Harris egy meglepően ép, összegyűrt darabot fedezett fel, ami 2022 októberében 76 ezer dollárt – mai árfolyamon 25,5 millió forintot – ért a tulajdonosainak.
Az egykor főleg ezüstbányászok által viselt, gyertyáik miatt viaszfoltos nadrág kora a belső felirat nélkül is könnyen azonosítható volt: a mindössze egy zseb, illetve a hátsó logó hiánya elárulta a korát, Harris tehát már az első pillanatban látta, mekkora kincsre bukkant.
A ruhadarab jó állapota ugyanakkor őt is meglepte, hiszen ha egy bányász új ruhát kapott, a régit rendszerint darabokra hasította, itt azonban minden egyben maradt, sőt, a nadrág egy tisztítás után újra hordhatóvá vált – feltéve persze, ha az ember el tud tekinteni a bal combon lévő lyuktól, és nem egy észak-koreai tévéfelvételhez akarja azt felvenni, hiszen ott nem rajonganak az ilyen ruhadarabokért.
The post „Az egyetlen fajta, amit fehér munkások gyártottak” – rasszista szöveggel is reklámozta magát a Levi’s first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
