Tudod, hogy magyar honvédek lengyeleket mentettek Ukrajnában a második világháborúban?

– tette fel a kérdést Joanna Urbańska, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója egy konferencia után Dr. Máthé Áron történésznek, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettesének.

Évekkel ezelőtt történt, és hiába a második világháború az egyik legkutatottabb korszak, akkoriban e témáról itthon még a szakemberek körében sem volt „se kép, se hang”. Ezzel indult a lengyel műfordító és a magyar történész közös munkája, amely végeredményeként nyár végén megjelent a Lenvirágok véres mezőkön. Ukránok, lengyelek és magyarok: népirtás, menekülés, segítségnyújtás című könyv.

Miért kellett lengyeleket menteni a háborús Nyugat-Ukrajnából? Mi volt ebben a Szovjetunió elleni hadműveletekbe bekapcsolódó magyar honvédek szerepe? Erről kérdeztük Máthé Áront.

Szélsőséges ukrán nacionalisták

A mai Nyugat-Ukrajna, vagyis Galícia és Volhínia, mint történelmi régió legnagyobb része Lengyelországhoz került az első világháború után, a magyar Kárpátalja Csehszlovákia része lett, Románia pedig az Osztrák-Magyar Monarchia Bukovina nevű tartományát szerezte meg. A keleti ukránlakta területek a Szovjetunió fennhatósága alá kerültek. A háború után az Oszmán és a Habsburg Birodalom megszűnésével kinyílt Pandóra szelencéje, a kis népek a felerősödő nemzeti törekvéseik támogatását a „nagyoktól” remélték.

Az ukrán szélsőséges nacionalista mozgalom mondhatni logikusan fordult az ellenségeivel, azaz Lengyelországgal, a szovjet kommunista állammal és Csehszlovákiával is szemben álló náci Németország felé

– mondja a 24.hu-nak Máthé Áron.

Olyannyira, hogy 1939-ben önkéntesek gyülekeztek Bécsben, különböző német különleges alakulatokba jelentkeztek a lengyelországi német támadást várva: diverzáns küldetéseket, szabotázsakciókat „vállaltak”. Kik voltak ezek az emberek?

The post „Ha nincsenek magyarok, én nem ülnék itt ma” – elfeledett történet honvédeink lengyelmentéséről a világháborús Ukrajnában first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu