Az 1848-as forradalomig tartó reformkort a történelemkönyvek hajlamosak a magyar „nép” Habsburg abszolutizmus elleni harcaként bemutatni, pedig – ahogy megszokhattuk – a valóság ennél jóval bonyolultabb. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, mint az, hogy talán nem is Széchenyire vagy Kossuthra, hanem egy Habsburg főhercegre kellene a reformkor legnagyobb alakjaként emlékeznünk.

Halálos baleset

Egy császár fiúgyermekének általában nem kellett túlságos sok gondot fordítania a karrierjének építgetésére. Kicsit azért bonyolította a helyzetet, ha egy uralkodónak, mint a II. Józsefet a trónon röpke két évre követő öccsének, II. Lipótnak 16 gyermeke születik – ennyi igazán nagy befolyással járó pozíció már a Habsburg Birodalomban sem akadt. József, azaz Joseph Anton Johann Baptist von Österreich-Toscana ráadásul kilencedikként (hetedik fiúként) jött a világra apjának Mária Ludovika spanyol infánsnővel kötött házasságából 1776. március 9-én.

A trónra így aztán gyakorlatilag semmi esélye nem volt, de ahhoz is (bal)szerencse kellett, hogy ő legyen Magyarország nádora. A Firenzében nevelkedett főherceg a bátyját, Sándor Lipótot követte a nádori székben, aki 1790-től irányította a király nevében a magyar ügyeket, majd

1795 nyarán egy saját laboratóriumában bekövetkezett robbanásban az életét vesztette.

József először 16 évesen járt magyar földön, de nem tudjuk, hogy már ekkor megkedvelte-e későbbi országlásának helyszínét. Miután Ferenc császár és király augusztusban az ő kinevezése mellett döntött, szeptember 19-én – mindössze 19 évesen – bevonult Budára, majd szeptember 22-én hivatalosan is elfoglalta a Helytartótanács elnöki székét. A magyar rendek az 1796-os pozsonyi országgyűlésen közfelkiáltással fogadták el a kinevezést.

Népszerű és elkötelezett

Az új nádor rögtön azzal kezdte a működését, hogy kieszközölte bátyjánál a még börtönben sínylődő magyar jakobinusok szabadon bocsátását – ebben bizonyára szerepet játszott az is, hogy első magyartanára a jakobinus mozgalomban is szerepet vállaló Verseghy Ferenc volt. A nyelv megtanulása és az első intézkedései rögtön népszerűvé tették Józsefet Magyarországon, és erre később sem cáfolt rá.

Az ő közbenjárásának köszönhető többek között, hogy Ferenc összehívta az 1825-ös országgyűlést, és több más esetben is igyekezett a királyt a magyar alkotmány tiszteletben tartására ösztönözni. Emellett részt vállalt számtalan építészeti, tudományos, gazdasági és társadalmi kezdeményezésben: ő alapította például a Pest-Buda arculatát meghatározó Szépészeti Bizottmányt, a gellérthegyi csillagvizsgálót, pénzt adományozott a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására, de a Kisfaludy Társaság, a Védegylet vagy a Műegyetem elődjének számító Ipartanoda is sokat köszönhetett neki.

Népszerűsége és a magyar ügyek melletti elkötelezettsége olyan mértéket öltött, hogy az udvarban egyesek már arra gyanakodtak, hogy Magyarország elszakítását, saját maga királlyá koronázását tervezgeti. A pletykáknak valószínűleg semmi alapja nem volt, sőt, inkább azt mondhatjuk, hogy a feszültségekkel teli helyzetben az ő közvetítő szerepe volt az, amely sokáig elodázta a Magyarország és az udvar közötti nyílt kenyértörést. József nádor 1847 januárjában halt meg, így nem adható válasz arra a sokszor feltett kérdésre: mit tett volna 1848 forradalmi tavaszán.

The post Ő volt a „legmagyarabb” Habsburg first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu