Az Isztriai-félszigetet és a Kvarner-öböl partvidékét magában foglaló, aprócska Meránia hercege, Bertold lányai kiházasításával szerzett előkelő nevet a famíliának. A legidősebb, Ágnes a francia, a középső, Hedvig (a későbbi Szent Hedvig) a lengyel király felesége lett, míg legkisebb leányát, Gertrúdot a magyar Imre király öccséhez, Andráshoz adta. II. Andrást 1205-ben koronázták magyar királlyá, ezzel Gertrúdból is királyné lett.
A magyar uralkodók túlnyomó részben külföldről választottak feleséget, „idegenségük” okán pedig a közvélemény szemében gyakran kerültek a bűnbak szerepébe – itt írtunk arról részletesen, miként jutott e méltatlan sorsra Gizella királyné is Szent István halála után. Gertrúdot azonban még bőven a férje életében érte utol a vég:
1213. szeptember 28-án egy főúri összeesküvés során meggyilkolták, szó szerint halálra kaszabolták.
A királynőt megölni…
A merénylők indokai máig homályosak, a későbbi krónikák, irodalmi és egyéb művészi feldolgozások jócskán eltorzították a részleteket. A magyar elitet minden bizonnyal az háborította fel, hogy a királyné külföldi kegyencei magas méltóságokat és hatalmas adományokat kaptak – nyilvánvalóan az ő kárukra. Miután pedig panaszaik süket fülekre találtak, elhatározták a királyné meggyilkolását. Tipikus palotaforradalom volt, a csábítás toposza csak később ragadt rá.
Az összeesküvés a legmagasabb szinteken történt, vezetői közé tartozott a korábban nádori címet is viselő, és a történet kapcsán halhatatlanná vált Bánk, Péter csanádi ispán, valamint Kacsics nembeli Simon horvát, dalmát és szlavón bán. Felmerült még János esztergomi érsek érintettsége is, aki nem akart állást foglalni, ezért kétértelmű választ adott, amit az ember úgy értelmez, ahogy akar: „Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico”. Innentől kezdve azon múlik az üzenete, ki hova teszi a vesszőket:
A királynét megölni nem kell félnetek, helyes, ha mindenki beleegyezne, én nem ellenzem. Vagy pedig: A királynét megölni nem kell, félnetek helyes, ha mindenki beleegyezne, én nem, ellenzem.
Az érsek leleményéből tananyag lett, ugyanis Boncompagno da Signa professzor hivatkozott rá 1235-ben megjelent retorikai tankönyvében. Sőt, ami fontosabb, a merénylet után Jánost mind a király, mind III. Ince pápa felmentette a gyilkosság vádja alól.
Lemészárolták
Az elhatározást tett követte. Gertrúd azon a bizonyos napon ünnepséget tartott Pilisszentkereszten a Magyarországra látogató VI. Lipót osztrák herceg tiszteletére. II. András éppen Halicsban háborúzott, adta magát a lehetőség.
Rajtaütöttek a sátrán, és gyakorlatilag lemészárolták a kíséretének több tagjával együtt, állítólag az osztrák herceg is csak nehezen tudott elmenekülni.
A végzetes csapást feltehetőleg Péter ispán mérte az asszonyra, legalábbis András egyedül őt végeztette ki a merényletért. Fia, a későbbi IV. Béla azonban már hercegként birtokelkobzásokkal büntette az édesanyja halálában vétkesnek vélt nemeseket.
The post Halálra kaszabolták a magyar királynét first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
