A napokban bemutatják a Random című filmet, a héten egy másik projekted is debütál, ahol a férjeddel viszitek színpadra Charles Bukowski Ponyváját, és néhány nap múlva Amerikába repülsz irodalmi esteket tartani. Hogy bírod ezt a tempót?

Bejött volna még két filmes projekt is, egy nagy- és egy kisjátékfilm, de azokat már le kellett mondanom. Régen ez elképzelhetetlen lett volna. Jó lenne forgatni, ráadásul mindkét projekt nagyon érdekes, szívesen csináltam volna őket, de nem akartam lemondani az előre leszervezett utazást, ami ráadásul a szívügyem – Prieger Zsolttal, az Anima Sound System vezetőjével dolgozunk fel József Attila verseket. Nincs már bennem az a görcs, hogy minél több mindent kell csinálni, minél láthatóbbnak kell lenni. Hogyha nem, akkor nem, könnyen elengedek bármit, ebben hiszek.

Annak, hogy már nem bólintasz rá mindenre, az is az oka, hogy nincs anyagi kényszer az életedben?

Igen, de nem volt ez mindig így, és ezt elég tudatosan építettem fel. Sok munkám van abban, hogy ne kelljen mindent elvállalnom a pénz miatt. Az egyetem alatt és után játszottam Szombathelyen, Kecskeméten, Veszprémben, Tatabányán, aztán elszerződtem a Budaörsi Latinovits Színházba, de amikor onnét eljöttem, bár akkor is szinkronizálgattam, épp másfél éve nem forgattam semmit, és még asztrológusként sem praktizáltam. A covid után voltunk, nem voltak irodalmi estjeim, nem voltam rogyásig tele szinkronnal, tehát a tökéletes bizonytalanságba léptem ki – de az élet visszaigazolt: körülbelül egy hét múlva már tele voltam munkával, független színházi előadásokkal és filmes feladatokkal, szinkronnal. Ez óriási kockázat volt, de jól tettem, hogy meghoztam a döntést, hiszen mostanra fel tudtam építeni az életemet mind anyagilag, mind pedig úgy, hogy örömömet leljem azokban a szakmai dolgokban, amiket csinálok. Egy kőszínházi rendszerben nem tudtam volna működni. Utólag úgy látom, hogy ott és akkor jó volt a helyzetfelismerő képességem, hittem magamban és a szerencse is mellettem állt. Ez a saját személyes utam, amit gyönyörűnek látok.

Lett volna egyáltalán maradásod, vagy választásod sem volt, mert olyan erős belső kényszert éreztél, hogy menni kell?

The post Nagy Katica: Két részre van szakadva a szakma, és mi, fiatalok isszuk meg a levét first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu