Igaz, hogy a két világháború között magyar állampolgárként élt a szó szerinti „nagyvilágban”, sok köze mégsem volt az országhoz. Ennek ellenére Stephanie Richter – használjuk most a születésekor kapott nevét – közvetve Magyarországon hagyott maradandó nyomot: nagy valószínűséggel ő inspirálta a sajtómágnást a Rothermere-akció elindítására. Mint az jól ismert, Harold Sidney Harmsworth, Rothermere első vicomte-ja 1927. június 21-én a Daily Mail című napilapjában Magyarország helye a nap alatt címmel a revízió szükségessége mellett szállt síkra.

A cikk nyomán óriási népszerűségre tett szert itthon, s hatása a magyar belpolitikában is jelentékeny volt: a nyomás folytán nemcsak az általános közhangulat, hanem a kormánypolitika is erőteljesen elmozdult a revízió irányába. Bármennyire komolytalan volt is az ötlet, de egy időben – ebben Rákosi Jenőnek oroszlánrésze volt – még az is felmerült, hogy a lord fiát meghívják a magyar trónra.

Főherceg szerető, herceg férj

Rothermere meglehetősen kétes hírnévre tett szert Nagy-Britanniában, nyílt nácibarátsága közismert volt. 1934-ben lapjai erőteljesen támogatták Oswald Mosley hírhedt Brit Fasiszta Unióját – Hurrá a feketeingeseknek címmel vezércikkben üdvözölte londoni masírozásukat –, és Hitler hatalomra kerülése után a lord volt a leghangosabb ösztönzője egy brit–német szövetségnek. 1938-ban látogatást tett Hitlernél, táviratban gratulált neki a Szudéta-vidék elfoglalásához, és a brit titkosszolgálat 2005-ben nyilvánosságra hozott dokumentumai szerint nemcsak Csehszlovákia megszállását üdvözölte, hanem a Romániába való bevonulásra is ösztönözte a Führert.

De ki is volt a rá nagy befolyást gyakorló hölgy? Stephanie Maria Valeria Juliana Richterként 1891. szeptember 16-án született Bécsben egy egyszerű polgári családban – apja ügyvéd volt –, egyik szülője bizonyosan, más források szerint mindkettő zsidó származású. Ennek azért van jelentősége, mert élete kulcsfontosságú kapcsolatai olyanokkal szövődtek, akik vehemens antiszemitáknak számítottak. A csinos fiatal lány jó nevelést kapott – zenét is tanult –, és jó társaságokban forgolódott, 15 évesen tagja lett a bécsi operaház balettkarának.

Tudatosan törekedett a karrierre, első illusztris szeretője Habsburg–Toscanai Ferenc Szalvátor főherceg (1866–1939), a hazánkban népszerű Mária Valéria férje volt. Amikor 1914-ben Stephanie a főhercegtől terhes lett, a botrányt elkerülendő teljesítették a rendkívül ambiciózus fiatal hölgy feltételét: férjhez adták egy arisztokratához. A kínos affér elsimításában a végső szót az egyik életrajzíró szerint maga Ferenc József mondta ki. Mire a fiúgyermek megszületett, az anya már Friedrich Franz von Hohenlohe-Waldenburg-Schillingsfürst herceg hitvese volt. Amikor 1920-ban elváltak, a szerződés szerint ő és a gyermek is megtarthatták a hercegi nevüket és a rangjukat.

Hitlerre is hatást gyakorolt

Stephanie a Monarchia felbomlásakor a magyar állampolgárságot választotta, de nem élt az országban. Párizsba ment, onnan írásokat küldött lapoknak. Lord Rothermere-rel 1927 elején Monte-Carlóban találkozott, feltehetően ekkortól datálódik az intim kapcsolatuk. Már a húszas években felmerült a gyanú, hogy kémkedik Németországnak, ezért felkérték, hogy hagyja el Franciaországot.

1932-ben Londonba költözött, az egyik legpatinásabbnak tartott szállodában, a Dorchester Hotelben rendezkedett be, s kivételes kapcsolatteremtő képességét kamatoztatva Rothermere őrá bízta a lapja társasági rovatát. A lord oldalán bejáratos lett a német követségre, ahol 1936-tól Ribbentrop volt a nagykövet – vele is kitűnő kapcsolatot épített ki. Ekkorra már a brit és a francia titkosszolgálatnak egyértelmű bizonyítékai voltak arra, hogy Németországnak kémkedik, és fontos része volt abban, hogy Rothermere jelentős összeget fordított a nácikkal való szövetség előmozdítására.

Időközben az intim kapcsolat megszakadt – sőt, perek sorozata zajlott kettőjük között –, de Rothermere az akkor igen jelentős, évi 5000 fonttal a brit–német kapcsolatok építésének céljából továbbra is támogatta a hercegnőt. Ő meg eredményesen dolgozott: 1938-ban összehozta a „megbékéltetés” politikája legodaadóbb hívének, lord Halifaxnak és Göringnek a találkozóját; de Himmler is a barátjának tekintette a befolyásos hölgyet. Az MI6 2005-ben felszabadított dokumentuma szerint

a Führer értékelte az intelligenciáját és a jó tanácsait; ő lehetett az egyetlen nő, aki képes volt befolyást gyakorolni rá.

A népszerűségen kívül hivatalos elismerést is kapott Németországban: a náci párt aranymedáljával tüntették ki.

A karrierje nem tört meg

1937-ben újabb szerelmi kapcsolat született: Fritz Wiedemannt, Hitler szárnysegédjét fogadta kegyeibe, amikor a kapcsolat kitudódott, Wiedemannt San Franciscóba küldték konzulnak. A háború közeledtekor Stephanie okkal tartott attól, hogy kémként letartóztatják, ezért követte német szeretőjét az Egyesült Államokba.

A világháború kitörésekor az amerikai hatóságok hivatalosan is megfigyelés alá vették, Pearl Harbor után az FBI letartóztatta, majd internálták. 1943-ben a CIA elődje, az OSS többször is kihallgatta, s ő készségesen szolgáltatott információkat az amerikaiaknak is. Minthogy sok hasonló forrásuk nem volt, a dokumentumok tanúsága szerint a Hitlerről összeállított személyiségrajz nem kis részben a tőle származó információkra épült.

Valóban varázslatos személyiség volt, túl az ötvenen is képes volt elcsábítani Schofield őrnagyot, az Egyesült Államok Bevándorlási és Honosítási Hivatalának igazgatóját, aki elintézte, hogy a hercegnő a washingtoni Raleigh Hotelben tengesse napjait, történetesen ott, ahol ő is lakott. A háború végéig aztán édesanyjával és fiával Washington egyik elővárosában élt. Stephanie-t az OSS úgy írta le, mint „kivételesen intelligens, veszélyes és okos” kémet, „aki rosszabb, mint tízezer férfi”. 1945-ben Németországban telepedett le – másutt nem is kapott volna tartózkodási engedélyt.

A karrierje nem tört meg, azonnal befolyásos háttérember lett az újjászerveződő német sajtóban. Korábban is közeli kapcsolatban állt a közismerten erős náci múlttal bíró Henri Nannennel, a legnagyobb német lapkiadóvá lett Gruner + Jahr megalapítójával, ott bábáskodott a Stern magazin létrehozásánál, de bizalmas tanácsadója volt a sajtócézár Axel Springernek is. Egyebek között ő hozta tető alá az interjúkat John F. Kennedyvel és Lyndon B. Johnsonnal.

Stephanie zu Hohenlohe-Waldenburg-Schillingsfürst hercegnő 1972-ben Genfben halt meg.

The post Tízezer férfinél is rosszabbnak tartották ezt a kémnőt first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu