Margócsy István: Krasznahorkai: mű, szerep – és személy

„Amit Márai, Krasznahorkainak tisztelt elődje mondott: „az író nem kompromisszum, az író – ellenállás”, alighanem Krasznahorkai életművére is érvényesnek tekinthető: minden műve ellenállás, nem a politikával, nem egy rendszerrel, hanem a Világgal szemben. Persze a világ egészével szemben csak melankóliával lehet szembenézni – ezért az ellenállás is melankolikus lesz – hiszen az ellenállás kinyilatkoztatása magában foglalja kudarcának jóslatát is.

Krasznahorkai László a mai kor legautentikusabb s legrokonszenvesebb prófétája – ha még maradt valami relevanciája a prófétaság kategóriájának. Úgy teremti meg (műveiben) a próféta figuráját, úgy játssza el (a nyilvánosságban) szerepét, mintha az archaikus prófétaságnak nem járt volna el az ideje – számára az Igazság képviselete és hangoztatása mintegy természetesnek tűnik: azt hiszem, ő maga, személyében, szerepében, s alkotásaiban az, amit hajdan „túlfeszített lényeglátónak” neveztek. Részéről az irodalomnak (a művészetnek) semmi más funkciója nincs (nem is volt, nem is lesz), mint az Igazság felmutatása – illetve annak ábrázolása, milyen rémes és viszontagságos sors vár arra, aki a végletekig komolyan veszi, hogy az Igazságon (felismerésén, keresésén, elfogadásán – és gyakorlásán) kívül nincs és nem is lehet semmi más, ami értelmet adhat az életnek, amelynek semmi értelme és semmi transzcendenciája egyébként nincsen.”

Szalai Erzsébet: Kiégve

„Összefoglalva: míg egyfelől a motiválatlan nyárspolgárok, másfelől a monotónia ellen lázadó munkamániások és fogyasztói mániások alapfunkciója a rendszer alapviszonyainak megerősítése és újratermelése, addig a tekintélyelv alapján működő egyének a rendszeren belüli korszakváltásokkor – mint e váltások szubjektumai – kerülnek előtérbe.

Azok az emberek pedig, akiknek önmegvalósítási késztetései még élnek, és egyfelől saját maguk által, autonóm módon kitűzött, másfelől általános társadalmi szükségletekből táplálkozó célok motorizálják azokat, nos, még ők is jelen vannak, mindazonáltal fokozatosan kiszorulnak a társadalmi arénából. Az eddig vázolt folyamatok szimbóluma és egyben betetőződése az AI, a mesterséges intelligencia megjelenése és rohamos térhódítása. Mert mit tesz az ember az AI létrehozásakor és működtetése során? Nos, saját emberi lényegét idegen tárgyba, tárgyakba helyezi ki, vagyis eldologiasítja. Az objektivált, géppé tett emberi lényeg aztán átveszi felette a hatalmat: arra készteti, hogy egyre zsugorodó lelki életét, lelkének működtetését egy-egy gombnyomásra redukálja, vagyis totálisan megfossza magát az emberi nem talán leglényegibb attribútumától, attól, hogy céljai elérése érdekében erőfeszítést tegyen. Majd az így kiürített, kiégetett embert akár szintén egy gombnyomással meg is semmisítheti. Konrád–Szelényi híres mondatát parafrazeálva nem lehet, nem lesz más ez, mint az ember útja a kiégéstől a megsemmisülésig.”

Interjú: „Irodalmi szűzföld” – Paul Lynchcsel Hegedűs Claudia beszélget

„Megszólalásig hasonlít a nyílt tekintetű szomszéd srácra, akivel bármikor szívesen meginnál egy teát. Látva a pódiumbeszélgetéseit, ahol ugyanolyan éles figyelemmel fordul a szakmabeliekhez, mint az ismeretlen olvasóhoz, ez az érzés még inkább felerősödik. Paul Lynch, merthogy ő lenne a szimpatikus „szomszéd srác”, mielőtt írói pályára lépett, a dublini Sunday Tribune-nál dolgozott filmkritikusként. Az elmúlt bő egy évtizedben öt könyve jelent meg, legutóbb a 2023-as Prophet Song. A Booker-díjjal jutalmazott regény Bartók Imre fordításában – A próféta éneke – idén nyáron jelent meg a Helikon Kiadó gondozásában.”

Kertész János: A felelősségről. További vitacikkek az Akadémiáról: Oberfrank Géza, Somogyi Péter

„A Görög Sándor temetésén elmondott gyászbeszéd nem jelenhetett meg a Magyar Tudomány hasábjain. Bollobás Enikő főszerkesztő Kardos Julianna cikkére reagálva azzal magyarázta döntését, hogy megítélése szerint a beszéd egyik bekezdése tényként állította, hogy a 2010 óta hatalmon lévő rezsim restaurálni kívánja a Horthy-rendszert, annak zsidóellenes törvényeivel és végső soron a holokauszttal együtt. Ez szerinte politikai állítás, amelynek nincs helye a Magyar Tudomány hasábjain.

Hargittai István akadémikus – nemzetközileg elismert vegyész és tudománytörténész – empatikus gyászbeszédében méltó módon emlékezett meg a kiváló kémikusról és homo politicusról, Görög Sándorról. A szövegösszefüggésből világosan kiderül, hogy a kifogásolt bekezdés az elhunyt szorongásait hivatott leírni.

Arról persze érdemes vitatkozni, hogy az Orbán-rendszer mit és hogyan kíván vagy nem kíván restaurálni, illetve példaként állítani, és itt megemlíthető számos olyan jellemző momentum, mint a Szabadság téri emlékmű, a rendszerhez kötődő publicisztikák sora, a kormányzat által gerjesztett Wass–Nyírő-kultusz, a nyíltan náci szereplőkkel való kacérkodás, valamint a rasszizmus visszacsempészése a magyar jogrendbe az önazonossági törvény révén. A folyamatoknak tudományos vonatkozásuk is van, tehát a Magyar Tudománynak igenis nyitottnak kellene lennie a kapcsolatos elemző vitákra. De nyilvánvalóan egy nekrológ nem vitaindító cikk, ez fel sem merül.

Görög Sándor, amikor 91 évesen már érezte, hogy kevés ideje van hátra, megkérte barátját, Hargittai Istvánt, hogy ő mondjon gyászbeszédet a temetésén – tudva, hogy Hargittai jól ismeri őt, és méltón lesz képes bemutatni életművét, valamint emberi és politikai küzdelmeit. Erről az erős felhatalmazásról Bollobás nem tett említést, pedig éppen ez az, ami miatt végképp elfogadhatatlan a döntése, hogy nem engedélyezte egy olyan szöveg megjelenését, amelyet lényegében maga az elhunyt hitelesített. A sérelem nem Hargittai Istvánt érte, hanem Görög Sándor emlékét – és vele együtt a tudományos közösséget.

Egyetértek Bollobás Enikővel abban, hogy az egyszemélyi felelősség a főszerkesztőé. Várom, hogy levonja a következtetéseket.”

The post Az író: ellenállás first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu