Lakatos Ádám az a fiatal, akitől először értesültünk a nagykőrösi gyermekotthonban történt visszaélésekről, amikor súlyosan bántalmaztak egy tizenegy éves kisfiút a társai a vezetőség tudtával. Ádám augusztus végén töltötte be a tizennyolcadik évét. Azt mondja: amikor egy állami gondozott nagykorú lesz, automatikusan kikerül a rendszerből, és 24 órán belül el kell hagynia az intézményt, ahol élt. Ez az ő esetében a nagykőrösi Kossuth gyermekotthon volt, ahol lakásotthonokban élnek a növendékek.

Általában megtöri a nagykorúvá válás az állami gondozottakat?

– Nem mindenki tudatosítja magában, hogy a nagykorúság felelősséggel jár – feleli. – Én régóta célirányosan építem a jövőm, így számomra nincs sok változás, inkább felszabadultabban érzem magam. Akik nem tanulnak, nem járnak iskolába, nem is dolgoznak, azoknak nagyobb törés kikerülni a rendszerből.

„Persze féltem, amikor megtörtént”

Ádám kilencéves kora után nevelőszülőknél tanult meg írni és olvasni. Most Lőrinciben jár a rendészeti technikumba, rendőrnek tanul, nemsokára meglesz az érettségije. Egyetemre készül, jogra vagy politológiára, még nem döntött. Gyerekkori álma, hogy rendőr lesz, de úgy érzi, ebben a politikai rendszerben inkább mégsem. Tüntetésekre jár, olykor farkasszemet néz a rendőrsorfallal, és nem tudja magát a másik oldalon elképzelni. Persze, ha lesz kormány- és rendszerváltozás – ahogy fogalmaz –, akkor nincs kizárva, hogy elhelyezkedik a rendőrségnél.

Kilencéves korában vitték el otthonról – egyik napról a másikra a három testvérével együtt. Két gyerek az egyik autóba, kettő a másikba, nyomás.

Arról nem szeretne beszélni, hogy mi történt azelőtt otthon, mondjuk úgy, nem voltak megfelelők a körülmények.

Valószínűleg nem először meséli a történetét, mert nem látni különösebb érzelmeket az arcán, csak az adatokat közli tárgyilagosan: Kiskunlacházán éltek, ő volt a legidősebb a testvérek között, és egyszer csak kiszállt a gyámügy, megtörtént a kiemelés, Kartalra kerültek nevelőszülőkhöz, messzire hazulról. Ezt, mondja, így szokás: a lehető legtávolabb, a lehető leginkább idegen környezetbe helyezik el a gyerekeket. A testvérei hét-, öt- és háromévesek voltak. Rajta mint legidősebben nagyobb felelősség volt: vigyázni a kicsikre, minden körülmények között.

Ádám testvérei visszakerültek a kartali nevelőszülőkhöz. A nevelőszülőknek volt egy időszaka, amikor – ahogy a fiú fogalmaz – megelégelték a rendszert, és akkor áthelyezték a gyerekeket a nagykőrösi otthonba. Most azért kerültek vissza, mert a nevelőszülők rájöttek, mégsem tudnak meglenni a gyerekek nélkül. Saját gyermekeik nincsenek.

Mindent összevetve Ádám úgy látja, az ő és a testvérei sorsa szerencsésen alakult az átlagos „gondozotti karrierhez” képest, hiszen szerető, figyelmes nevelőszülőhöz kerültek. Azt mondja, nekik is köszönheti azt, hogy most itt tart.

Számított rá, hogy kiemelhetik a családjából?

The post „Politikai pályára akarok lépni” – interjú az állami gondozottként felnőtt gyermekvédelmi aktivistával first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu