IV. Károly Habsburg király 104 éve, 1921. október 20-án másodszor kísérelte meg a magyar trón visszaszerzését, méghozzá fegyveres erővel. Aznap este felesége, Zita királyné társaságában érkezett repülőgéppel a nyugati határ közelében található Dénesfára – írja a Múlt-kor.

Az első világháború végén összeomlott a vesztes Osztrák–Magyar Monarchia, így az 1916-ban megkoronázott Habsburg Károly (I. Károly néven osztrák császár, IV. Károlyként magyar király) 1918. november 11-én felfüggesztette osztrák császári, 13-án pedig magyar királyi jogainak gyakorlását.

November 16-án kikiáltották a „független és önálló magyar népköztársaságot”, amelyet 1919. március 21-én a 133 napig fennálló tanácsköztársaság követett, majd a király nélküli királyság, amelynek élére 1920. március 1-jén Horthy Miklóst választották meg kormányzóként.Ám Károly – arra alapozva, hogy lemondó nyilatkozata nem terjedt ki az uralkodó mivoltáról történő lemondásra – 1921 márciusában megpróbálta visszaszerezni trónyját. Károly nem írta alá a trianoni békeszerződést, így uralkodói és öröklési jogokat támaszthatott volna a Monarchia utódállamainak területeire, ám a nagyhatalmak 1921. április 3-án közös jegyzékben szögezték le, hogy nem tűrik el a Habsburg-restaurációt, így az egykori király április 6-án elhagyta Magyarországot, ezzel pedig véget ért az első, úgynevezett húsvéti királypuccs.

Károly 1921 őszén tett másodszor kísérletet a visszatérésre: 1921. október 20-án este felesége társaságában repülőgéppel érkezett Dénesfára, másnap a helyőrség felesküdött rá, ő pedig Rakovszky Istvánt kormányfőnek nevezte ki. Károly 22-én vonattal indult Budapestre, az alig négyórás utat két nap alatt tette meg: szerelvénye több állomáson is megállt, ahol a katonai helyőrségek és a polgári vezetők hűségesküt tettek neki.

Az antant tiltakozása most sem maradt el, az utódállamok pedig casus bellinek minősítették az uralkodó megjelenését. Mint kiderült, a hadsereg és a polgárság java része Horthyt támogatta, és nem álltak Károly mellé a szabad királyválasztó áramlat tagjai sem. Október 23-án a tragikomikus budaörsi „csatában” a reguláris hadsereg és az egyetemista önkéntesek megállították, majd megfutamították a királypárti egységeket.

Károlyt másnap fogolyként Tihanyba vitték, mivel a trónról továbbra sem volt hajlandó lemondani, november 1-jén átadták az antant megbízottjainak, akik családjával együtt a távoli Madeira szigetére szállították. Károly itt halt meg 1922. április 1-jén. A nemzetgyűlés 1921. november 6-án 1707 és 1849 után harmadszor is kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, bár a királyság intézményét továbbra is fenntartotta.

Magyarország évezredes története bővelkedik a hősi halottakban, sorsdöntő csatákban, árulásokban és merényletekben. Múltunk bizonyos eseményei még a legizgalmasabb filmek történéseit is felülmúlják, ezek közül lapunk sokat cikk formájában dolgozott fel. Íme néhány ezek közül:

• Előre látta saját brutális halálát Szent Gellért
• Pogány nomádok gyilkolták meg a magyar királyt
• Megmérgezhették egyik legnagyobb Árpád-házi királyunkat
• Ezért tűzték lándzsára Ulászló király fejét
• Karddal rontott a magyar királyra a merénylő
• Díszszemlére tették a magyar hős levágott fejét

The post Így próbálták visszaszerezni a Habsburgok a magyar trónt first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu