Ha a kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazást, az őszödi beszédet és a 2006. október 23-i eseményeket is említik a végzős középiskolások állami történelemtankönyveiben, akkor az elmúlt 15 év magyarországi eseményei miért maradnak ki szinte teljesen a tananyagból – merülhet fel azokban, akik úgy gondolják, hogy a történelemoktatásnak kiegyensúlyozottnak kellene lennie. A kérdés azonban egyáltalán nem ilyen egyszerű.
Bár a diákok érdeklődése alapján lenne rá igény, hogy ez a korszak is valamilyen formában szerepeljen a tananyagban, ez a felvetés több más szemponttal is szemben áll. Például azzal, hogy a tudományos konszenzus kialakulásához is nagyjából ennyi idő kell. Vagy azzal, hogy a tanárok többsége nem tartja helyesnek, ha az órákon helyet kap az aktuálpolitika – hiszen az utóbbi elvonná a figyelmet az órák lényegéről, a tudás átadásáról és a kritikus gondolkodás elsajátítására való nevelésről.
Arról nem is beszélve, hogy a 2020-ban bevezetett új Nemzeti Alaptantervbe (NAT) annyira sok anyagot sűrítettek bele, hogy az már az általános iskolai történelemoktatásban is csúszásokhoz vezet.
De hol húzódik a határ a még tanítható történelem és a már túlságosan friss jelen között? És így, lassan 20 év távlatából kell-e egyáltalán, hogy a történelemórákon is előkerüljön az őszödi beszéd? A Történelemtanárok Egyletének alelnökét, az általános iskolában tanító Bárány Balázst, a fiataloknak szóló, történelmi témájú ismeretterjesztő könyveket is jegyző középiskolai történelemtanárt, Lőrinc Lászlót és a Magyar Nemzeti Levéltárban dolgozó Katona Csaba történészt is megkérdeztük arról, hogy szerintük meddig kellene eljutni a közelmúlt magyar történelmének oktatásában.
The post Van-e helye a történelemórákon az őszödi beszédnek? És a Viszkis rablónak? – tanárokat kérdeztünk, hogyan érdemes tanítani a közelmúltat first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
