Felavatták a román kommunista diktatúra ellen önégetéssel tiltakozók emlékművét az erdélyi Nagyajta unitárius vártemplomának kertjében – az eseményről az MTI közölt fotókat.
Az október 25-i eseményen a település polgármestere, Bihari Edömér és a brassói mártír Liviu Cornel Babes felesége, Babes Etelka rántotta le a leplet a műről, amin Moyses Márton és sorstársainak neve olvasható.
Az avatáson volt politikai foglyok és hozzátartozóik is részt vettek, akik a templom Ősök bástyája nevű részének egyik termében a mártírokról szóló kiállítást is meglátogatták.
A Nagyajtáról indult Moyses Márton a keleti blokkban nagy visszhangot keltő Jan Palach-eset – a fiatal férfi a prágai Vencel téren, tiltakozásul gyújtotta fel magát – után egy évvel döntött úgy, hogy ugyanazon a módon vet véget az életének, mint cseh sorstársa. A huszonkilenc éves férfi az 1956-os forradalom leverése után három társával, tizenöt éves diákként indult el a román-magyar határ felé, a határon azonban nem tudott átjutni, így egy osztálytársával visszafordultak. A Securitate meglepő módon nem fogta el őket, iskolából azonban hiányzása miatt kirúgták. Végül Marosvásárhelyen érettségizett, tanulmányait azonban csak egy év szünetet követően folytathatta a Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán, mert rövidesen ideggyógyászatra került.
Az egyetemisták életébe végül mindössze néhány hétre kóstolt bele, 1960 novemberében ugyanis végül letartóztatták, és 1956-os szökése, a magyarországi forradalommal való szimpátiája, versei, egy barátjával való levelezése, illetve a román államot, valamint a pártot érintő „több ellenséges beszélgetés” lefolytatása miatt hét évnyi börtönbüntetésre ítélték. Ezt végül árvasága és idegbetegsége miatt két évre csökkentették. Bevonult a börtönbe, ahonnan többször is kórházba került, majd szabadulása után a helyi termelőszövetkezet napszámosaként dolgozott.
Tanulmányait sosem folytatta, az évtized végén azonban elindította a rehabilitációját. Végül 1970 januárjában talált munkát a brassói téglagyárban, ahol szakképzetlen munkás akart lenni, remélve, hogy így az állambiztonság nem figyel fel rá. Érettségi bizonyítványa leadása után végül inkább segédraktárnokká akarták tenni, amiről hallani sem akart, hiszen nem tudta, hogy a rehabilitációja időközben már megtörtént. A vita hevében Moyses elhagyta a gyári irodát, majd a brassói pártszékház előtt saját sáljával egy fához kötötte magát, és egy liter benzint locsolt magára.
Súlyos sérülésekkel került kórházba, testének kétharmada megégett, áprilisban pedig a veséje is leállt. Végül 1970. május 15-én, Nagyajtán hunyt el.
The post A kommunista diktatúra ellen önégetéssel tiltakozóknak állítottak emlékművet Erdélyben first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
