Ritkán látni fekete mesekönyvet. A Laci és az oroszlán borítója miért lett fekete?

Valóban, mikor megjelent, 1961-ben, még nem is volt más fekete borítós mesekönyv. Később azért találkoztam pár ilyennel. A Móra akkoriban elég lazán kezelte az ilyesmit, simán megengedték, hogy fekete legyen. Ez itt a sötétséget jelképezi, a főszereplő gyáva kisfiú legfőbb ellenségét. Később aztán jött valami aggályos szerkesztő, aki csúnyának találta a fekete borítót, így megcsinálták fehérben is, de az a verzió csak egy kiadást ért meg, mindenki a feketéhez ragaszkodott. Érdekes volt és figyelemfelhívó, ennek is köszönhető, hogy felfigyeltek a könyvre.

A japán kiadó munkatársának figyelmét is ez keltette fel. Idén már 60 éve, hogy a szigetországban minden évben újra kiadják, mostanra több mint 700 ezer példány fogyott belőle, és igazi kultusza van odakint a könyvnek. Mit gondol, mi fogta meg benne ennyire a japánokat?

Sokat boncolgattuk ezt az elmúlt évtizedekben: ‘65-ben jelent meg a könyv Japánban, azóta törjük a fejünket rajta, hogy mi a csuda foghatta meg benne őket. Egy-két dologra rájöttünk már, de a lényegre, azt hiszem, még nem. Visky Ábel filmjében elhangzik egy mondat egy japán hölgytől: hogy a szeretetet nem lehet megmagyarázni. Szeretik, és kész. Talán mert valahogy beleilleszkedik a hiedelemvilágukba, a szimbólumaik közé, és olyan dolgokról szól, amik az ő gyerekeiket éppúgy foglalkoztatja, mint a mieinket.

Máshogy olvassák, mint mi?

Nálunk az oroszlán egy segítő, aki, miután beteljesítette a feladatát, eltűnik. Igen ám, de a japánoknál nem így van: ők megszeretik a kisoroszlánt, és ragaszkodnak hozzá. Amikor elmegy, zokognak. Hát ez olyan alapvető különbség volt, ami teljesen meglepett bennünket; másként olvassák, másként érzik, nekik az oroszlán annyira fontos, hogy megsiratják.

De hát maga Laci is megsiratja a könyvben, mikor az oroszlán otthagyja…

Igaz. Jó, hogy mondja, erre még sosem gondoltam! Laci szemében is ott a könnycsepp. Na, kaptam egy újabb kulcsot a rejtélyhez.

Két éve egy interjúban úgy fogalmazott, szeretne komolyabb meséket is írni, amik a mostani, háború sújtotta világban valamiféle kapaszkodót nyújthatnak a gyerekeknek. Komolyodtak a meséi?

Komolyodtak. Most például egy Boribon mese született, még nincs egészen készen, de tulajdonképpen az elmúlásról szól majd. Ez a gyerekek számára elég sokkoló téma, de őket is ez érdekli, úgyhogy örültem neki, hogy mese formájában meg tudom jeleníteni. Csigákról lesz szó benne, illetve csigahéjakról, amikben már nincs csiga. Ebből jön aztán Boribonnak, hogy „Annipanni, nem akarlak elveszíteni!”. És akkor megölelik egymást, és ebben maradnak.

Mennyire érdemes a meséknek a mai világra reflektálniuk?

A háború, a menekülés, a bombázás, a dróntámadások – ezek egy speciális világ részei, amik Boribon világába, hála Istennek, nem férnek bele.

The post Marék Veronika: A háború és a dróntámadások nem férnek bele Boribon világába first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu