Huszár Ágnes: Gazdagodó egyházak

„Pár hete újságok címoldalán jelent meg a hír, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerület egy nyaralót vásárolt Balatonbogláron. Az ár nem volt kevés, 1,1 milliárd forint, de illetéket úgysem kellett fizetniük, ez alól az egyházak egységesen mentesülnek Magyarországon. Kérdés persze, szüksége van-e az egyházkerületnek ekkora üdülőingatlanra a magyar tenger partján. A 2022-es népszámlálás adatai ugyanis jelentős csökkenést mutattak az egyházakhoz kapcsolódó hívek számában.

A magyar lakosság több mint fele egyik felekezethez sem kötődik, derült ki az adatokból, a magyarországi reformátusok száma pedig történelmi mélységbe, egymillió alá csökkent. 2001-ben még 1,6 millióan vallották magukat a felekezethez tartozónak, a fogyatkozás tehát riasztónak is nevezhető. A felekezethez tartozó miniszterelnök erről nyilván mit sem tud, ezért nyilatkozott úgy egy osztrák lapnak nemrégiben, hogy a magyarok többsége református. A lakosság tíz százalékát is alig kitevő Magyar Református Egyház így is a második a hívek számát tekintve, az elmúlt tíz évben több mint egymillióval fogyatkozó katolikus után.

De nem ezért váltott ki érdeklődést, sőt ellenszenvet a hír, hanem az egyházkerület püspökének személye okán. A Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke még mindig Balog Zoltán, akit már sokan, sokszor szólítottak fel lemondásra a kegyelmi ügyben játszott szerepe miatt. Szülővárosa megfosztotta díszpolgári címétől, még az egyházalapító Kálvin téri szobrának kezében is megjelent egy lemondását követelő felszólítás. Balog püspököt mindez nem rázza meg, nem gondolkoztatja el, marad súlyos koloncként egyháza nyakán, valószínűleg egészen a 2026-os őszi egyházi választásokig.

A kérdés, amit sokan feltettek a nyaralóvásárlás kapcsán: miből telik erre az egyházkerületnek? Az egyre csökkenő számú hívek adományaiból aligha. A 2017-ben Magyarország és a Magyarországi Református Egyház közötti megújított megállapodás viszont nagyvonalú támogatást biztosít az egyház hitéleti, oktatási, karitatív és egyéb feladatainak ellátására.”

Gálik Mihály: Kijárat a szabadba – A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) átalakulása az 198o-as évek második felében

„Az 1980-as évek elején a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) legfelső vezetése, élén a korszak névadójával, Kádár Jánossal, szorult helyzetbe került. A lakosságtól áldozatokat követelő pangás és infláció már a politikai stabilitást fenyegette, és Kádár úgy vélte, hogy a gazdasági növekedés felgyorsítása a kiút. Az ismert anekdota szerint úgy fogalmazott, hogy véget kell vetni a laposkúszásnak, s ez a hatalom felső köreiben sem volt megkérdőjelezhető.

Az állampárt Központi Bizottsága (MSZMP KB) az 1981. december 31-én tartott ülésén a kormányban a művelődési tárcát vezető Pozsgay Imre, s egyúttal a Központi Bizottság tagja, azzal a javaslattal zárta le a gazdasági kérdésekkel foglalkozó beszédét, hogy „Kérem a Központi Bizottságot, hogy az 1982. évi népgazdasági terv felülvizsgálatát határozza el!” Javaslatát persze nem fogadták el, hanem seperc alatt felmentették miniszteri beosztásából, de egyúttal felkínálták neki a Hazafias Népfront (HNF) főtitkári posztját, amit végül elfogadott, és 1983. július 1-től lépett hivatalba.

Pozsgay két-három év leforgása alatt az addig súlytalan HNF szervezetet számottevő társadalmi és politikai intézménnyé formálta át, s az 1980-as évek derekán egy átfogó, gazdasági és társadalom-átalakítási program kidolgozását kezdeményezte, ami a Fordulat és Reform elnevezést kapta. Történt mindez akkor, amikor a több munkacsoportban dolgoztak a reform folytatásának ütemtervén, fókuszban a vállalati önállóság és a piaci mechanizmusok erősítésével, ám a Kádár hirtelen véget vetett a folyamatnak, kijelentve, hogy reform pedig nem lesz.

A két év alatt kidolgozott Fordulat és Reform programnak szerves része lett a Javaslat a nyilvánosság és a tömegkommunikáció reformjára c. tanulmány is, amit lényegében újságírók és társadalomkutatók kezdeményeztek. Az ad hoc alakult informális kutatócsoportunk jellemzően 40 körüli újságírókból és társadalomkutatókból állt össze.”

Gadó Gábor: Mi legyen a bűnösökkel? – a gyónási titokról

„Kevesen gondolták volna, hogy a Fidesz-KDNP másfél évtizeden át folytatott jogfosztó gyakorlata végül a rendszerváltásra készülő ellenzék számára követendő mintává válik, a polgárok pedig vérmérsékletüktől függően, tanácstalanul vagy felpaprikázva figyelik a populisták és a „populistábbak” közötti küzdelmet. A kormánypártok azzal, hogy ez év áprilisában, az Alaptörvény tizenötödik módosításával a rendszerváltáskor megígért morális követelményeket sokadszorra is megszegték, meggyőző példával szolgáltak a Demokratikus Koalíciónak (DK) arra nézve, hogy a polgári társadalmak jogállami rendjét miként lehet a választói tömegek vélt vagy valós „érzelmi hangoltságához” igazítani.

A DK képviselőcsoportja október 9-én olyan tartalmú törvényjavaslatot terjesztett elő, amely az „egyházi személyeket” akkor is feljelentésre kötelezné, ha a kiskorú vagy fiatalkorú személy sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményről az elkövető gyónásakor szereznek tudomást. (Lásd a T/12760. számú törvénytervezetet.) A javaslathoz fűzött indokolás kimondja, hogy „A gyermek a társadalom legvédtelenebb és legsérülékenyebb tagja ezért különleges védelem illeti meg. A jogalkotónak minden eszközzel biztosítania kell a gyermekek jogát a testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődésükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz”. Ezeket a veretes mondatokat akár kormánypárti képviselő is írhatta volna. A tavaszi alaptörvény-módosításkor a kétharmados többség ugyancsak a „különleges védelem” biztosítása érdekében rendelkezett úgy, hogy a gyermekek jogainak védelme – az élethez való jog kivételével – „minden más alapvető jogot megelőz”. Következésképpen a gyülekezéshez és a gyermekvédelemhez való alapjogok esetleges ütközésekor nem a „szükségesség-arányosság” jól bevált mércéjét alkalmazva kell eljárni (lásd az Alaptörvény I. cikkét), hanem – legalábbis a kormány szerint – a „keresztény kultúra” minden mást felülíró elvárásai szerint. A DK miközben (helyesen) nem azonosul a parlamenti többségnek a nemi identitással és a szexuális orientációval kapcsolatos „fundamentalista” nézeteivel, szintén félretenné az emberi jogok védelmére vonatkozó alkotmányos tételt.”

Kovács Zoltán: A legszomorúbb barakk

„Az ember makacs: folyamatosan morális megfontolásokat keres a magyar kormánypolitikában, de nem talál. Egyet se, ami nyilván nem meglepő, hiszen Orbánék mára rögeszmeszerű, hatalommániás világlátása meg sem engedné, hogy moralizáló megfontolások egyáltalán fölvetődjenek. Most például a magyar kormányfő a szuverenitás jegyében orosz és amerikai kegyekért liheg. Egy békecsúcsnak nevezett Trump–Putyin-találkozó kapóra jött volna még akkor is, ha a két harcban álló nemzet közül az egyiket az előkészítő tárgyalásokra meg sem hívták, és amikor Ukrajna jelezte, hogy részt venne, a válasz mi más, mint vállvonogatás. Mire Orbán reagált volna, mint a közvetítő ország vezetője, a találkozó gondolata is elillant. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a két vezető sohasem fog találkozni – még az is lehet, hogy ez Budapesten lesz –, de az, amiről a magyar diplomácia álmodozott, elmaradt. És tegyük hozzá: jobb is, hogy így történt. Mit hozott volna ez a találkozó? Semmit, már ami a béke ügyét illeti. Mindenfajta előkészület nélkül, az egyik harcoló felet kihagyva nagy valószínűséggel semmi hozadéka nem lett volna, már azon kívül, hogy a magyar kormány hetekig harsogja, hogy legalább leültek tárgyalni. Ez a „legalább leültek tárgyalni” ebben a szituációban a létező legnagyobb hazugság, és csak részben azért, mert Ukrajna képviselete nélkül zajlott volna.”

The post Gazdagodó egyházak first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu