Október vége, november eleje a krizanténok, gyertyák, temetők, halottak jegyében telik két fontos egyházi ünnepre alapozva: halottak napjára és mindenszentekre. Egymást követő két nap, az egyik piros betűs ünnep, munkaszüneti nap, míg a másik nem, miközben nagyon is szorosan kapcsolódnak egymáshoz, így az ember néha elveszik benne, mit is ünneplünk éppen. Elöljáróban:

november 1. mindenszentek ünnepe, munkaszüneti nap, november 2. halottak napja és munkanap.

Munka szempontjából idén nincs említésre méltó, mert szombatról és vasárnapról van szó, ezzel hagyjuk is a gyakorlatot, nézzük a két ünnep hátterét.

Küzdő, szenvedő és diadalmas

A katolikus tanítás szerint az egyházon belül az élő és a már meghalt hívek közösséget alkotnak, együvé tartoznak az úgynevezett szentek egyességében. Ennek lényege, hogy élők és holtak kölcsönösen helytállnak, könyörögnek egymásért, e közösség pedig három elemből áll:

• a földön élő lelkek, azaz a küzdő egyház;
• a meghalt, ám még a tisztítótűzben szenvedő lelkek, azaz a szenvedő egyház;
• illetve a már a mennyekbe jutott, üdvözült lelkek, azaz a diadalmas egyház.

Ebből adódik a mostani két ünnep. Makacsul tartja magát a közvélekedésben az a tévhit, miszerint mindenszentek azon oltárra emelt szentek „emléknapja” lenne, akiknek nem jutott hely a naptárban. Szó sincs róla: mindenszentek a diadalmas egyház ünnepe, mindazon mérhetetlen sokaságú, megdicsőült lelkeké, akik életszentségben haltak meg, vagy a tisztítótűzben megtisztulva megérkeztek a Mennyországba.

Halottak napja pedig a földön küzdő egyház megemlékezése a tisztítótűzben szenvedő lelkekről.

Halottak hete

A keleti egyházban már 380 körül is megemlékeztek az összes vértanúról közösen, míg nyugaton az ünnep története 609-ben kezdődött, amikor május 13-án Szent IV. Bonifác pápa a Szűzanya és az összes keresztény vértanú tiszteletére szentelte a római Pantheont. A templomszentelés évfordulóit kezdték mindenszentekként ünnepelni, majd III. Gergely pápa idején, a VIII. század első felében átkerült május 31-ére, és ettől kezdve „a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” emléknapja lett.

Mai helyére a naptárban, vagyis november 1-jére IV. Gergely pápa helyezte, száz évvel később pedig I. Jámbor Lajos császár az egész birodalomban elrendelte mindenszentek megünneplését.

A halottakról való megemlékezés ősi időkre tekint vissza, a kereszténységben Szent Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy mindenszentek másnapján emlékezzünk meg az összes elhunytról. Az ünnep 998-ban indult, majd a clunyi bencések hatására gyorsan széles körben elterjedt. Mára halottak napja mellett mindenszentek visszaszorult, előbbi vigíliájává (előestéjévé) vált, a magyar néphagyomány sok helyen halottak hetének nevezi azt a hetet, amelyikre e két ünnep esik.

The post Halottak napja és mindenszentek – melyik mikor van és mi a különbség? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu