„Az Izraeli Régészeti Hatóság Izrael nemzeti régészeti tudományos szervezete.
Feladatköre Izrael állam nemzetközileg elismert határain (a zöld vonalon) belülre terjed ki, Júdeában és Szamáriban (Ciszjordániában) nincs hatásköre és operatív felelőssége.
A feltárások tudományos alapon zajlanak, és minden leletet – származzon bármely korszakból vagy kultúrától – egyformán dokumentálnak, tárolnak és publikálnak” – ezt a választ kapom Joli Svárctól (Yoli Schwartz), az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) szóvivőjétől, miután e-mailben fordultam a szervezet sajtóosztályához.
Mint megannyi hírfogyasztó – és újságíró –, én is kiemelt figyelemmel kísérem az Izrael–Hamász-háborút, a rendszeres katonai, politikai, diplomáciai és humanitárius híreken túl pedig próbálom időnként a napi események hátterét is megkapargatni. Írtam már többek között
- a Gázai övezet harcok előtti történetéről;
- a térség környezeti kihívásairól;
- a konfliktusban bevetett legmodernebb technológiákról;
- valamint a krízis kapcsán az élelembiztonság fogalomköréről.
Tudományos újságíróként az izraeli akadémiai világ eseményei kifejezetten foglalkoztatnak, az ország ugyanis ebből a szempontból is igencsak megosztottnak tűnik, az egyik oldalon nacionalista gondolkodókkal, míg a másikon a háborúval és kormánnyal szemben kritikus körökkel – középen pedig természetesen csendes „semlegesekkel”. Ez az ellentét a régészeti szakmában különösen szembetűnő.
Először idén év elején jött szembe velem a probléma, mégpedig egy nyílt levél formájában. Ebben Rafael Grinberg (Raphael Greenberg), a Tel-Avivi Egyetem munkatársa élesen bírált egy, a megszállt Ciszjordániában folyó, izraeli szakemberek által végzett ásatásokról szóló konferenciát.
A szerző azt állította: a régészetet fegyverként használják a palesztinok elűzése és a telepesek terjeszkedése érdekében. A történtek után Amiháj Elijáhu (Amihai Eliyahu) örökségvédelmi miniszter és a szélsőjobboldali Otzma Jehúdit (Zsidó Nemzeti Front) politikusa utasította az IAA-t, hogy törölje Grinberg részvételét az Izraeli Kutató Társaság éves konferenciájáról.
Azóta több véleménycikket, hírt és tanulmányt is elolvastam a témában, megbizonyosodva róla, hogy Grinberg nincs egyedül,
szinte állandóak a politikai, ideológiai és módszertani belső, illetve külső bírálatok a régészeti gyakorlatokkal szemben.
Az IAA közleményeinek rendszeres feldolgozójaként idővel nekem is szemet szúrt, hogy ugyan az izraeli olvasztótégely történelmében az arab, valamint muszlim örökség igencsak hangsúlyos, a napját sem tudom, mikor találkoztam utoljára hozzájuk kötődő régészeti közleménnyel. Mindez meglepő, hiszen ezek a kisebbségek ma is nagyon jelentősek, az ország lakosságának mintegy 20 százalékát adják – tehát Izrael múltjában és jelenében egyaránt fontosak, mégis, az IAA-nál mintha nagyon is alulreprezentáltak lennének a zsidó örökség ismertetése mellett.
Régészek a hatalmi rendszerben
„Azon kevés izraeli régész közé tartozom, akik úgy vélik: a régészet nem semleges tevékenység, van értékrendje, hasonlóan a történetíráshoz” – osztja meg velem Rafael Grinberg egy videóhívás keretében. A kutató úgy vélekedik: a régész soha nem pusztán a tények gyűjtésével és bemutatásával foglalkozik, döntést kell például hoznia arról, hogy hol, mit, miként és kiknek a közreműködésével vizsgál meg, majd miként értelmezi, hogyan kommunikálja a felfedezéseket. „A kollégáim többsége próbál semleges térbe helyezkedni” – teszi hozzá.
The post Így vált fegyverré a régészet a palesztin–izraeli konfliktusban first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
