Épp százharminc éve, 1895. november 10-én a Zala vármegyei Pákán megszületett Öveges József piarista szerzetes, főiskolai tanár, fizikai szakíró, a magyar természettudományos ismeretterjesztés meghatározó alakja, az egész ország tanára.
A Kossuth-díjas tudós életét az évforduló kapcsán a Nemzeti Archívum Sajtóarchívuma foglalta össze. Eszerint Öveges korán elhunyt néptanító apjának családja már kétszáz év óta tanított, anyja pedig négy gyermeket nevelt fel, akik közül ő volt a legidősebb.
A pályája során az egész ország által szívébe zárt szakember a győri bencések, majd a kecskeméti piaristák gimnáziumában tanult, 1912-ben, tizenhat évesen pedig belépett a piarista rendbe. Szerzetesi újoncévét, a noviciátust a váci rendházban töltötte.
1920-ban pappá szentelték, ekkorra azonban már elvégezte a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem (a mai ELTE) matematika-fizika tanári szakát, ezzel párhuzamosan pedig a piaristák pesti hittudományi főiskoláján tanított teológiát.
Diplomájával kezében, 1919-től a piaristák szegedi, tatai, váci, majd budapesti gimnáziumában tanított, diákjai pedig az első pillanattól kezdve közel érezték magukhoz, hiszen nemcsak könnyeden és érthetően magyarázott, de azért is, mert ideje nagy részét velük töltötte.
Öveges a második világháború után, 1946-ban kilépett a rendből, és a Közgazdaságtudományi Egyetem tanárképző intézetének meghívott, majd rendes fizika tanára lett, 1948-tól 1955-ös nyugdíjazásáig pedig a Pedagógiai Főiskola tanszékvezetőjeként működött.
Első könyvét Tatán, 1929-ben írta: ez volt az Időjóslás és időmeghatározás, amihez a vásárlókat neki kellett összegyűjtenie, épp úgy, ahogyan száz évvel korábban a magyar íróknak.
A tanár az ötvenes évek első felétől fokozatosan vált országosan ismertté, írásaival, könyveivel, rádió- és televíziós sorozataival megalapozva az új magyar természettudományos ismeretterjesztést. A bonyolult kísérleteket is olyan egyszerűen magyarázta el, hogy a teljesen képzetlenek is megérthették, ráadásul mindig csak egyszerű eszközökkel dolgozott, így bárki otthon, akár a konyhaasztalon is megismételhette a tévében látott, vagy rádióban hallott dolgokat.
Kedvenc hasonlata a jerikói rózsáról szólt, ami
ronda összeszáradt növény, de ha vízbe tesszük, kivirul és csodálatosan szép virág lesz.
Ilyen száraz dolognak tartotta a tankönyveket, amiket csak a tanár magyarázata, kísérletei tehetnek a diákok számára vonzóvá.
Pedagógusi hitvallását így foglalta össze:
Az igazi tanár nem tanít a szó régi értelmében, hanem alkot. A saját, mindig friss, mindig korszerű tudását alkotja, szüli újjá tanítványai lelkében. Így lesz alkotó művész.
Öveges a kísérletező fizikatanítás és a népművelés kiemelkedő szószólója volt, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban (TIT) – aminek országos elnökségi tagja is volt – pedig filmvetítéses előadásokat tartott.
1970-től természettudományi játszóházakat is tervezett, ahol szülők és gyermekek együtt ismerkedhettek volna a természet törvényeivel. Az ő kezdeményezésére jött létre Budán a TIT Természettudományi Stúdiója, az építkezés után a játszóházra azonban már egy fillér sem maradt. Az úgynevezett jelenségbemutató kiállítások megszervezésével azonban célt ért, így a látogatók is szabadon kísérletezhettek, Magyarországon elsőként belekóstolva az interaktív bemutatók világába.
A szakember már a televízió 1957-es nyitóprogramjában is szerepet kapott: félórás műsorára igen jó visszajelzések érkezték, így a következő tizenkét évben fizikai kísérletek tömegét mutatta be a képernyőn, milliók érdeklődését keltve fel a hangtani, hőtani, fénytani és elektromos jelenségek iránt.
Szuggesztív tanáregyéniség volt, sőt, magyarázat közben sokszor ő maga is fellelkesült, és nem riadt vissza a színpadias eszközök alkalmazásától sem. Műsora havonta kapott teret a Magyar Televízióban, ez a siker pedig rövidesen a 100 kérdés – 100 felelet című műsorának műsorvezetői székébe is repítette.
Az Élet és Tudomány című lapnak 1946-os megalapításától szerzője, később szerkesztője volt, a ma is létező lapban pedig ő hívta életre a Kísérletezzünk és gondolkozzunk című rovatot.
1948-ban az elsők között kapott Kossuth-díjat (fizikai kísérleti eszközök olcsó előállításáért), ezt pedig számos másik elismerés követte: 1962-ben Bugát Pál-emlékéremmel, 1970-ben SZOT-díjjal tüntették ki, 1974-ben pedig neki ítélték az Eötvös Loránd Fizikai Társulat által alapított Prométheusz-érmet. 2022-ben posztumusz Örökség-díjat is kapott.
Öveges József egy agyvérzés után, 1979. szeptember 4-én halt meg Budapesten, hamvai a zalaegerszegi temetőben nyugszanak.
Fél évszázados pályája során több mint harminc kötete jelent meg, válogatott írásai pedig Nagy Öveges-könyv címmel 1989-ben, Simonffy Géza szerkesztésében láttak napvilágot. Nevét szülőfalujában általános iskola és az egykori lakóházából kialakított emlékmúzeum, Budapesten és Balatonfűzfőn technikum és szakképző iskola őrzi. Nevét viseli az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Kárpát-medencei fizikaversenye. 2005-ben kisbolygót neveztek el a tiszteletére, egykori budapesti lakóházának falán emléktáblát kapott, míg a tatai Öregvár parkjában mellszobra áll.
A fővárosi Csodák Palotájában, a Tudósok csarnokában emlékfal idézi fel a játékház ötletgazdájának életpályáját, a közelében lévő Öveges-színpadon pedig naponta tartanak kísérlet-bemutatókat. A közmédia Álmok álmodói sorozata 2023-ban vetítette a róla készült filmet. Az idei évforduló alkalmából az RS9 Színházban látható az Astrum Színház Folytassa, Öveges! című rendhagyó produkciója, amely nemcsak a legendás tanár életét, hanem ikonikus kísérleteit is bemutatja.
The post Százharminc éve született Öveges József, az ország tanára first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
