Közel száz éve már, hogy a National Geographic közzétette Robert Shippee légifelvételeit az Andok lábánál található, Monte Sierpe néven ismertté vált nevezetességről. Az 1933-as felvételek egy földbe vájt lyukakkal teli tájat mutattak be, a hegygerinc tetejétől egészen a lábáig. Most, az ausztráliai Sydney-i Egyetem kutatója, Jacob Bongers régész és munkatársai arra jutottak a lyukakban talált növényi anyagok elemzése után, hogy a terület kezdetben piactérként, később pedig számviteli rendszerként funkcionálhatott, írja a Science Alert.

Az Antiquity folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Monte Sierpe nagyjából 1,5 kilométer hosszú és körülbelül 7-8 lyuk széles. Összesen hozzávetőlegesen 5200 vájatból áll, némelyiket kövekkel erősítettek meg az oldalán, hogy kiállják az idő próbáját. A régészek kiterjedt terepmunkát végeztek, drónokkal feltérképezték a területet, és a lyukak belsejéből vett üledékmintákat vizsgáltak, hogy megállapítsák, milyen anyagok kerülhettek oda, és milyen régen.

Az inka birodalom Kr. u. 1400 körül telepedett le a régióban, így a tudósok abból a feltételezésből indultak ki, hogy a Monte Sierpe egy inka lelőhely.

Az inka kultúra azonban nem az első volt, ami itt élt: mielőtt terjeszkedtek volna a régióba, a chincha kultúra képviselői már évszázadok azelőtt ott éltek. Az egyik gödörből származó faszén radiokarbonos kormeghatározása kimutatta, hogy a lerakódás Kr. u. 1320 és 1405 között történt – ez az időzítés arra utal, hogy az anyag lehetséges, hogy az inkák előtt keletkezett. A felszínen talált kerámiatöredékek ugyanezt a sejtést erősítik.

Régen piac lehetett

A kutatók szerint a legjelentősebb felfedezés a lyukak tartalma. Miután mikrobotanikai elemzést végeztek 19 lyuk üledékén, kukorica, disznóparéjfélék (a quinoát, spenótot, céklát és mángoldot magában foglaló növénycsoport), perjeformák (a gabonaféléket, például a zabot, a búzát és az árpát magában foglaló fűfélék alcsaládja) és a tök növénynemzetség pollenszemeit mutatták ki. Más növényi anyagokat is találtak, többek között a kosárfonáshoz használt gyékény- és fűzfajokat.

Összefoglalva, ezek az eredmények arra utalnak, hogy a lyukakban egykor tápláléknövényeket tartottak, amelyeket a szállításukhoz használt kosarakban tartottak.

Jacob Bongers szerint a régi időkben ez egy, az inkák előtti piac, vagy bolhapiac lehetett. A hispán előtti lakosság körülbelül 100 ezer fő volt itt, így lehet, hogy utazó kereskedők (tengerészek és lámakaravánok), szakemberek (földművesek és halászok) gyűltek össze a helyszínen, hogy helyi árukat, például kukoricát és gyapotot cseréljenek.

A lelőhely légifelvételei azonban egy olyan mintázatot tártak fel, amely a talajról nem annyira látható. A lyukak ugyanis tömbökben helyezkednek el, amelyek a kutatók szerint nagyon hasonlítanak az inka khipuhoz, egyfajta számolóeszközhöz, amelynek nyomait ugyanebben az andoki völgyben találták meg. Ez arra utal, hogy a későbbi inkák az adóbeszedés céljából kezdhették el használni a tájat, hogy biztosítsák a megfelelő illetékek beszedését.

The post Megoldották a perui Andok több ezer éves rejtélyét first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu