Pézsa Tibor Esztergomban született. Harmadikos gimnazistaként ismerkedett meg a sportággal, első edzője Boromissza Gyula, a bencés gimnázium testnevelő tanára volt, majd az Esztergomi Vasasban a kitelepített Bulynovszky István egykori huszárőrnagy oktatta, aki Lábatlanról járt át az órákra.

1957-ben került a Budapesti Honvédba Szűcs Jánoshoz, akitől szavai szerint a szakmából és az emberségből is a legtöbbet tanulta, neki köszönhette, hogy edző is lett, és igyekezett tovább vinni Szűcs János mestere, Borsody László örökségét.

1957-ben, majd 1959-ben és 1961-ben is aranyérmet szerzett kardcsapatban az Universiadén, de az 1960-as római olimpiára még nem jutott ki. A felnőtt válogatottba 1962-ben került be, s 1972-ig 124 alkalommal lépett a nemzeti színek képviseletében a pástra.

Az 1962-es Buenos Aires-i világbajnokságon tagja volt az ezüstérmes csapatnak, egyéniben pedig a negyedik helyen végzett, a következő évben a csapattal világbajnoki bronzérmet vívott ki.

Kétszer megnyert olimpiai döntő

Az 1964-es tokiói olimpia előtt remek formába lendült, de aztán sérülései miatt több versenyt ki kellett hagynia és csak a csapatba válogatták be. Az utolsó pillanatban mégis elindulhatott egyéniben is, mert Sákovics József szövetségi kapitány a fegyelmi vétséget elkövető Meszéna Miklós helyére őt nevezte.

Jellemző a magyar vívósport akkori erejére (kard egyéniben 1924 óta csak magyar vívó győzött), hogy még tartalékként is aranyesélyesnek számított.

A csaknem két méter magas, laza mozgású és elegáns stílusú Pézsa az első és a második csoportkörben még nem melegedett be, mindkettőben háromszor is kikapott, de továbbjutása nem forgott veszélyben. A legjobb 16 között, a kieséses szakaszban aztán egyedüli magyarként jutott a nyolc, majd a négy közé, ahol körmérkőzés következett.

A francia Claude Arabo ellen győzött, a szovjet Umar Mavmalonovtól kikapott, majd döntő tussal megverte a szintén szovjet Jakov Rilszkijt. A holtverseny miatt az aranyérem sorsa szétvívással dőlt el, és Pézsa simán, 5:2-re legyőzte francia ellenfelét. A magyar kardvívás nagy sorozata ezzel hosszú időre véget ért, újra csak 1992-ben, Barcelonában lett egyéniben olimpiai bajnok Szabó Bence.

Pézsa Tibor később azt mondta:

Kicsit idegesített ez a verseny. Ha egy olimpiai döntőt kétszer kell megnyernem, az mindig idegesít kicsit.

Még három olimpiai bronz

Négy évvel később a mexikói játékokra esélyesként érkezett, a hatos döntőt három győzelemmel kezdte, de aztán vitatható bíráskodás mellett utolsó két asszóját elvesztette és csupán bronzérmet szerzett, a csapattal is a dobogó harmadik fokára állhatott fel.

A világbajnokságokon 1966-ban csapatban arany-, egyéniben ezüstérmet szerzett, a következő évben csapatban második, egyéniben harmadik lett. 1970-ben egyéniben győzött a világbajnokságon, ő maga ezt a sikerét tartja szakmailag a legtöbbre.

1972-ben a müncheni olimpián csapatban bronzérmet vehetett át, versenyzői pályafutását a következő évben fejezte be.

Ekkor már megszerezte edzői szakképesítését, a Budapesti Honvédnál 1962-től sportinstruktor, edző, módszertani alosztályvezető és testnevelőtiszt volt, 1972-tól tizenhárom éven át vezette a BHSE vívószakosztályát, az ő tanítványa volt az olimpiai és világbajnok Nébald György. 1978 és 1982 között a magyar kardválogatott szakági vezetője volt, amely irányítása alatt megszakítás nélkül háromszor nyert világbajnokságot.

1985 és 1989 között az NSZK-ban, majd Szaúd-Arábiában is edzősködött, 1989-ben lett a Bp. Honvéd szaktanácsadója. 2005 óta a BSE, majd utóda, az MTK Budapest keretein belül az utánpótlással foglalkozik. 2014-2022-ig az MTK Budapest kard szakosztályának elnöke volt, az egyéni világbajnok Szatmári András is vívott keze alatt, 2014-től 2017-ig ő irányította a női kardválogatott munkáját.

Bekerült a Hírességek Csarnokába

Sportolói, edzői és sportvezetői tevékenységét számos díjjal ismerték el. Háromszor (1964, 1966, 1970) volt az év vívója, 1964-ben Munka Érdemrend ezüst fokozat, 1968-ban és 1988-ban a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat, 1989-ben A haza szolgálatáért érdemérem arany fokozat kitüntetést vehette át.

1995-ben Olimpiai aranygyűrűt, 2013-ban Bay Béla-díjat, 2014-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapott, 2014-ben Esztergom, 2016-ban Kismaros díszpolgára lett, 2017-ben Csík Ferenc-díjat, 2022-ben Prima díjat kapott, róla nevezték el 2015-ben az MTK városmajori vívótermét, 2020-ban nevét vette fel az esztergomi sportcsarnok.

2022-ben bekerült a vívó Hírességek Csarnokába.

Forrás: Nemzeti Archívum Sajtóarchívuma

The post „Ha egy olimpiai döntőt kétszer kell megnyernem, az mindig idegesít kicsit” – tartalékként vitték ki, aranyérmet nyert Tokióban first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu