A vikingek napjainkban a férfiasság, a duhajkodás és a harciasság szimbólumai, akiket sokszor a csata utáni ünneplés hevében képzelünk el nagy korsó mézsörrel a kezükben. A vikingkultusz továbbéléseként a 21. században számos modern pubban felkapottá vált ez a vízből, mézből és élesztőből készített szeszes ital. Felmerül azonban a kérdés:

a vikingeknek valóban úgy hajtották magukba a mézsört, mint a vizet?

Ennek járt utána a The Conversation felületén Simon Trafford, a University of London kutatója. A szakértő szerint a mézsör viking kultúrával való összeolvadása leginkább három skandináv legendának köszönhető.

Az egyik egy, két évszázaddal a viking kor előtt játszódó angolszász költemény, a Beowulf, amelynek nagy része több mézsörcsarnokban játszódik. Ezek a helyszínek a történetben hatalmi központként is funkcionálnak, Hrothgar dán király például egy ilyen építményben látta vendégül egy lakomára harcosait, megköszönve támogatásukat és a katonai szolgálatot. A közös lakoma és a mézsör ebben az esetben elválaszthatatlanul összefonódik a becsülettel és a hűséggel.

A második jelentős északi mítoszelemben, Odin csarnokában – a „viking mennyországban”, a Valhallában – a csatában elesett legbátrabb harcosok öntenek fel a garatra. A vendégek végtelen mézsört fogyaszthatnak, amit a mitológia szerint egy Heiðrún nevű kecske tőgyéből nyernek ki.

Végezetül a költészet mézsörének ellopásáról szóló történet is hozzájárul a vikingek ivászati szokásairól alkotott képhez. A hagyomány szerint egy bölcsességet és költői tehetséget adó italról van szó, amelynek elvétele során Odin menekülésre kényszerül.

Inkább a költészet része volt

Ezek a történetek azt mutatják, hogy a mézsörnek szimbolikus és kulturális jelentősége is volt a skandináv mitológiában,

azonban önmagukban nem bizonyítják, hogy a vikingek valóban éjjel-nappal mézsört ittak volna.

Az 1970-es években Christine Fell filológus is megjegyezte, hogy az óangul „medu” (mézsör) leginkább költői szövegekben jelenik meg, mintsem gyakorlati iratokban. A mézsör szerinte egy idealizált, nosztalgikus hősi világ alapvető eleme volt, nem a mindennapi élet része.

Így, míg a hősi, fennkölt skandináv eposzokban a mézsör a legkívánatosabb italnak számított, addig a viking korban a méz ritkasága miatt igen drága és nehezen beszerezhető volt egész Észak-Európában. Ennek következtében a mediterrán bor – amelyet egyes források Odin italaként említenek – valószínűleg sokkal elterjedtebb lehetett a körükben.

The post Valóban literszámra itták a mézsört a vikingek? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu