Tüdőlövés

Odze György: A nagy washingtoni habosítás

„Pedig úgy készültek rá, hogy ebből most valami nagy, világmegváltó dolog lesz, húha, Orbán Viktor „Washington vendége lesz”, pedig manapság az, hogy egy külföldi vezető megjelenik a Fehér Házban, nem olyan nagy dolog, az elmúlt tíz hónapban valamennyi uniós miniszterelnök vagy elnök járt ott, akárcsak a dél- és közép-amerikai kollégák, nem is beszélve az ázsiai Tigrisekről, a magyar média azonban ezekről nem tudósított. Fontos volt ez az út a Karmelitának a meghiúsult budapesti csúcs miatt, amiben ugyan Orbán csak az étteremigazgató szerepét játszotta volna el, habosításra azonban jó alkalom lett volna. A magyar főváros, mint helyszín, egyébként eredetileg putyini kezdeményezés volt, fáj is a szíve, hogy az amerikaiak nem dőltek be. Mindent ő sem kaphat meg.

Mi ez?

Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a www.es.hu oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban. Már online is: www.es.hu/elofizetes

De aztán jött a Nagy Nap.

Viharos reklámfelvezetéssel, jókedvűen indultak a fiúk, az amerikai módszert ellesve, már a repülőgép fedélzetét kihasználták a „jól vagyunk” életérzés bemutatásával, a frissen igazolt Csuhaj feltehette élete legbanálisabb kérdését a kormányfőnek, aki élete egyik legbanálisabb válaszát adta, de hát nem ez számít, a habosítás, kérem, a habosítás, ez a lényeg. Azért vetült némi árnyék az előkészületekre, sem a magabiztos külügyminiszternek, sem a nagykövetnek nem sikerült kierőszakolni a legmagasabb szintű „state visit”-et, aminek a formalitásai csakugyan szívet melengetők lettek volna (dísz-század, pompázatos vacsora stb.), és amit megkapott Antall és Göncz is, de hát maradt a sima „official visit”, egyfogásos, snassz ebéd, se Oval Office, se közös sajtókonferencia. Hiába, kísértett a múlt, a Pressman nagykövettel szembeni durva és ízléstelen kampányt a State Departmentben nem felejtették el.”

Kovács Zoltán: Most meg egy tüdőlövés

Most vasárnap ahogy fogalmazott, tüdőlövést kapott a kormányfő, ennek bejelentésével azt bizonyítja, hogy együtt pulzál az egész országgal: kiesett a futballcsapat, nehezen viselhető. Ami engem illet, el is hiszem a lelki fájdalmat, de ha a magyar futballt, mint felépítményt nézem, egy ilyen vereség ahogy szakírók írják, kódolva volt. Nem szeretnék okoskodni, főleg nem beállni azok közé, akik most egymás túlharsogva bizonygatják, hogy elég az alibifutballistákból, meg rossz a mentalitás, és a fél csapatot el kellene zavarni. Ezt a hatvanas évektől kezdve hallom, pedig akkor még Albert meg Mészöly játszott, a hetvenes éveken át (Törőcsik meg Nyilasi) majd még később Lisztesig, Détáriig bezárólag. Hogy a mentalitás. Nem hiszem, hogy most a mentalitással volt a baj. Most minden okoskodó szakmázás nélkül az volt a baj, hogy az írek egy góllal többet rúgtak, és ezzel bedöntöttek egy kirakatot.

Ez a válogatott, meg az egész mai magyar futball ugyanis egy nagy kirakat: a rendszert megjelenítő rossz és hazug struktúra, a minimális létszámmal, ám annál nagyobb pénzekkel működő hazai bajnokságtól a tápláléklánc tetején időszakos és átmeneti sikereket fölmutató válogatottig. Ez akkor is így lenne, ha az ír csatár nem rúgta volna be a harmadikat.

Gadó Gábor: Előzmények egy vádirathoz

„Közel tizennégy évvel ezelőtt, 2012. január 1-jén, egy hivatása szakmai és etikai követelményeit aprólékos gonddal betartó lelkész azzal szembesült, hogy az Országgyűlés az előző napon a törvényhozás szakmai és etikai követelményeit megsértve, új törvényt fogadott el az egyházakról. Az Iványi Gábor által vezetett Magyar Evangéliumi Testvérközösség (MET) így már nem felelt meg az „egyházként” működés feltételeinek. Be nem tiltották őket, de a közösség új státusza csupán arra jogosított, amivel egy közös vallásgyakorlásra alapított egyesület rendelkezik. A 2011. évi CCVI. törvény az „egyház” fogalmi elemeként írta elő, hogy az „azonos hitelveket valló természetes személyekből álló” autonóm szervezetet az Országgyűlés „elismerje”. A törvény melléklete ennek megfelelően felsorolta az egyháznak számító vallásfelekezeteket, vallási közösségeket. A korábbi jogállásuk helyreállítását kérelmező „volt egyházakról” a parlamenti képviselők határozati formában rendelkeztek. A kormánypárti többség 2012 februárjában 66 úgynevezett kisegyháztól tagadta meg az egyházi jogállást. A listán szerepelt a MET is. (Lásd a 8/2012. (II.29.) OGY határozatot.) A jogfosztó parlamenti döntés miatt a MET nem fordulhatott bírósághoz, az Országgyűlés ugyanis ezúttal nem csupán a szabályozó, de a jogalkalmazó szerepkört is magának tartotta fenn. Az állam önkényes (indokolást nem igénylő) beavatkozása a fennálló viszonyokba, a vallás szabad gyakorlásának nyílt megsértését (semmibevételét) jelentette. (Lásd az Alaptörvény VII. cikkét.) Az egyesületté „lefokozott” egyház ráadásul elvesztette a jogát arra, hogy együttműködjék az állammal a „közösségi célú” társadalmi feladatok ellátásában. Az általa nyújtott oktatási, egészségügyi, szociális szolgáltatások után költségvetési támogatásban sem részesülhetett.”

Interjú: Jön a bizalomra épülő bürokrácia – Friederike Welterrel Fóti Tamás beszélgetett

A kis- és középvállalkozások (kkv-k) legfontosabb európai fórumát tartották a napokban Koppenhágában. Az Európai Unió összes kompetens szereplője jelen volt a szűk háromnapos találkozón, beleértve az érintettek, a kkv-k mintegy 300 képviselőjét, akiktől a döntéshozók közvetlenül értesülhettek: miként lehetne erősíteni a vállalkozói szellemet, a fenntarthatóságot és az innovációt az egész kontinensen. Az évenként – mindig az EU soros elnökségének országában – tartott rendezvény egyik legkiemelkedőbb eseménye az „Innováció a vállalkozásban” – Joseph Schumpeter emléke előtt tisztelgő előadás. Idén ezt Friederike Welter professzor tartotta, aki a vállalkozói szellem és a kkv-politika terén Európa egyik vezető szakértője. Amellett, hogy a Siegeni Egyetem üzleti adminisztráció tanszékét vezeti, a bonni Institut für Mittelstandsforschung (IfM) elnöke, amely Németország egyik legfontosabb, a kisvállalkozásokat és a vállalkozói politikát érintő független kutatóintézete. A 20. század első felében élő Joseph Schumpeter elméleti munkásságában összekapcsolta a vállalkozást és az innovációt. Nevéhez fűződik a „teremtő rombolás” elmélete, amelynek lényege, hogy minden új vállalkozás, amely korszerűbb technológiával új terméket hoz létre, lerombolja a korábbi, elavulttá váló rendszereket, és végső soron a gazdasági fejlődés motorjává válik. A professzorasszony fölhívta a figyelmet arra, hogy az EU-ban működő kkv-k 99 százaléka „hétköznapi” vállalkozás, éppen ezért az európai döntéshozóknak nemcsak a sikeres, nagyszámú munkaalkalmat teremtő cégekre kellene fókuszálniuk, hanem a valóban kisebb, a növekedést nem priorizáló, de ettől még sikeres vállalkozások szükségleteire.

Szponzorált tartalom

A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.

The post Tüdőlövés first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedInPin on Pinterest