Ferenc József osztrák császár és magyar király, az európai történelem sorsfordító szereplője 109 éve, 1916. november 21-én hunyt el. Nevéhez fűződik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése, a véres megtorlások, a kiegyezés és a első világháború kezdete is – írja a Rubicon.

A forradalom császára

Ferenc József mindössze 18 évesen, 1848-ban került a hatalom közelébe, részben apja, V. Ferdinánd betegsége következtében. V. Ferdinánd király a forradalom első hónapjaiban aláírta az áprilisi törvényeket, amelyek egy független, parlamentnek felelős magyar kormány létrehozását célozták meg. A fiatal főherceg, Ferenc József 1848. decemberi trónra lépése nem kizárólag Ferdinánd betegsége miatt tűnt előnyös döntésnek: a királyra nagy befolyással bíró udvari tanácsadók úgy vélték, az új császárnak nem kell tartania magát az áprilisi törvényekhez – az uralkodócsere ettől függetlenül illegitimnek számított, ami végül ahhoz vezetett, hogy a magyarok kimondták a Habsburg-dinasztia trónfosztását.

1949 augusztusában a közel 200 ezer fős orosz sereg segítségével Világosnál fegyverletételre kényszerítte a magyar hadsereget. A kegyetlenségéről hírhedt Haynau tábornok kinevezésével pedig szabad utat engedett a magyarok lázadását követő véres megtorlásnak. A forradalom utáni években Alexander Bach osztrák belügyminiszter kezébe kerültek az államügyek, aki az osztrák bürokratikus rendszer bevezetésével és nyílt önkényuralommal vezette az országot.

A kiegyezés és a béke időszaka

Az uralkodó az itáliai háború veszteségeit követően 1959-ben rádöbbent az abszolutista rendszer tarthatatlanságára, és lépéseket tett a Habsburg Birodalom alkotmányos megreformálására. 1867-ben végül Ferenc Józsefet – ezúttal már legitim módon – megkoronázták, kiegyezett a magyar felekkel, és együttesen megalapították a közös ügyek által működőképessé tett osztrák–magyar dualista rendszert. A császár az elkövetkező 49 évben inkább egy stabilizáló uralkodó szerepét töltötte be, a kiegyezés után ritkábban avatkozott be nyíltan a birodalom két részének kormányzati politikájába.

A világháború kitörése

A békés időszakot megszakítva Ferenc József hozta meg azt a végzetes döntést, amely végül az első világháború kitöréséhez vezetett. Miután a király unokaöccse, Ferenc Ferdinánd és felesége 1914. június 28-án Szarajevóban merénylet áldozata lett, a császár hadat üzent Szerbiának – amivel egy világméretű konfliktust indított el Szerbia és az Osztrák–Magyar Monarchia szövetségesei között. A császár a Nagy Háború harmadik évében, 1916-ban lelte halálát: 86 esztendősen megfázott, és, mivel nem pihente ki a betegséget, a nátha tüdőgyulladássá fajult. Amikor november 21-én nyugovóra tért, orvosa megkérdezte tőle, mit szándékozik csinálni másnap.

Felkelek, mint máskor

– hangzottak el utolsó szavai. A sors abból a szempontból kegyes volt hozzá, hogy így nem kellett megélnie 1918-ban birodalma összeomlását.

Döntéseit máig ellentmondásosnak ítélik meg: magyar olvasatban negatívan értékeljük a szabadságharc leverésében és a megtorlásban való szerepét, míg a szomszéd nemzetek történetírása a dualista rendszer nemzetiségi politikai hiányosságait bírálja.

Egyes írásokban pedig azzal vádolják, hogy rideg viselkedésével elidegenítette magától feleségét, a magyarok által imádott Sisit. Miközben életében számos tragédiával kellett szembesülnie: Miksa mexikói császár (1864–1867) kivégzése, egyetlen fia, Rudolf öngyilkossága, majd a Ferenc Ferdinánd ellen elkövetett merénylet mind hozzájárulhatott zárkózott, keményszívű karakterének kialakulásához.

The post „Holnap felkelek, mint máskor” – ezek voltak Ferenc József utolsó szavai first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu