A Kínai Népköztársaság az 1945 óta tartó időszak legnagyobb felfegyverkezését valósította meg az elmúlt húsz évben. A kínai hadikiadások harminc év alatt reálértéken mintegy tizenháromszorosára emelkedtek, egyes tanulmányok pedig azt emlegetik, hogy Kína hamarosan el fogja érni a paritást az Egyesült Államokkal. A fegyverkezés motorja az elmúlt évtizedek kimagasló kínai gazdasági növekedése volt, az ezredforduló óta a kínai átlagos éves növekedési ráta mintegy nyolc százalék körül alakult (összevetésképp a globális növekedési ráta mintegy 2,5 és 3,5 százalék közé tehető).
A nemzetközi értékláncokba való bekapcsolódás, a belső piacok nyolcvanas években megkezdett, majd kilencvenes években folytatott liberalizációja és a tőkekontrollok lazítása nem csak ázsiai, de globális gazdasági nagyhatalommá tette Kínát. Az utóbbi tíz évben pedig a korábbi gyártáson és exporton alapuló modellt meghaladva Kína a technológiai innováció terén is jelentős előrelépést tett, a mesterséges intelligenciával kapcsolatos szabadalmak tekintetében például már megelőzik az Egyesült Államokat.
A nyugati hatalmak számára baljós tendenciákat ugyanakkor árnyalja, hogy a kedvező technológiai változások mellett a kínai gazdaság növekedése az utóbbi tíz évben jelentősen lassult (a növekedési ráta közel öt százalékra csökkent). A kínai bérek emelkedésével a munkavállalók egy része kiárazódott a nemzetközi piacokról. Emellett (bár a központi államadósság nemzetközi összevetésben kimondottan alacsony) a helyi önkormányzatok eladósodása jóval nagyobb kockázatokat hordoz a kínai modell számára, különösképp az adósság növekedésének dinamikája és az átláthatósági problémák miatt. Az Egyesült Államok költségvetési gondjaival egy korábbi cikkünkben foglalkoztunk, ezúttal az USA legnagyobb globális kihívójának helyzetét tekintjük át.
Fegyverkezés
A nemzetközi kapcsolatok elemzői rendre Thuküdidész csapdájának kontextusában tárgyalják Kína felemelkedését és az elmúlt években kibontakozó felfegyverkezést. A peloponnészoszi háború antik krónikásáról elnevezett csapda egy olyan helyzetet ír le, melyben egy rivális hatalom megerősödése kikezdi a hegemón hatalom pozícióját, ezen hatalmi dinamikák pedig óhatatlanul fegyveres konfliktushoz vezetnek. Így történt ez a Spárta kárára erősödő Athén esetében, bizonyos kortárs elemzők szerint pedig Kína erősödése az Egyesült Államok kárára hasonló dinamikáknak ágyaz meg.
Az elmúlt évtizedekben Kína regionális pozíciója egyre erősödött, igaz, közelébe sem került az Egyesült Államok globális katonai erőkifejtési (power projection) képességeinek. A pesszimistább forgatókönyvek is pusztán egy regionális, Tajvan körül kibontakozó konfliktust vizionálnak, lévén az Egyesült Államok egyre több gesztust tesz, melyekkel jelzi: távolodik a Kínai Népköztársaság fölényét de facto elismerő „egy Kína” politikájától. Egy Tajvan körül kibontakozó konfliktus sem szükségszerűen a két nagyhatalom közti fegyveres konflikussal kezdődne, sokkal valószínűbb a szigetország kínai blokád alá vétele, és egy ennek nyomában kibontakozó diplomáciai és védelempolitikai válság.
Kína elmúlt évtizedekben folytatott fegyverkezése joggal szólaltatta meg az amerikai külügy és a Pentagon vészharangjait. Az ország reálértéken vett hadikiadásai az elmúlt harminc évben 13-szorosára nőttek, a plusz források pedig jelentős fejlesztéseket tettek lehetővé a hadsereg minden szegmensében.
The post Jóval törékenyebb a kínai sikersztori, mint ahogy kívülről látszik first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
