A Habitat for Humanity friss, idei évi Lakhatási Jelentéséről készített összefoglalót a Portfolio.hu – ennek alapján írták, hogy ma Magyarországon közel 2,9 millió embert, a népesség 30,3 százalékát érinti a lakhatási szegénység.

Lakhatási szegénységben élőnek számít az, akinél vagy a lakhatás minősége, vagy hozzáférhetősége, elhelyezkedése, vagy az energiaszegénység jelen van.

Megdöbbentő, de

• háztartások 12,6 százalékánál beázik a tető vagy penészesek a falak,
• 6,1 százalék nem tud megfelelően fűteni,
• 22,7 százalék nem képes lecserélni az elhasználódott bútorokat.

A tanulmány szerint a lakhatási válság három kulcstényezője, hogy:

• a vásárlás vagy bérlés nehezen megfizethető,
• a lakók összes kiadása magas az alapvető szükségleteikhez képest,
• és nem megfelelő a lakások minősége.

Kitérnek rá többek között, hogy a nettó reálkeresetek egy év alatt 4,9 százalékkal emelkedtek, míg a lakásárak ennél jóval gyorsabban drágultak. Az állami programok egyelőre nem javították a hozzáférést, és további probléma, hogy a helyi önazonosság védelméről szóló törvényt több településen a hátrányos helyzetűek diszkriminációjára használják – idézi a Habitat az Utcajogász Egyesület értékelését.

A magas árak miatt a lakáshoz jutás még a középosztály számára is egyre nehezebb, a szociálisan rászorulók pedig teljesen kiszorulnak a fenntartható lakhatási megoldásokból. Ha az emberek nem jutnak hozzá megfelelő lakhatáshoz, az egy nagyon súlyos, akár generációkon átívelő társadalmi probléma

– emelte ki Ámon Katalin, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársa, a Megfizethetőség fejezet szerzője.

A jelentés rámutat, a 2026-ra tervezett mintegy 1000 milliárd forintos állami lakhatási kiadás 95%-a nem szociálisan célzott, vagyis a támogatások döntő része a jobb anyagi helyzetű emberekhez jut el. A rászoruló embereket érintő támogatások – például a települési támogatás vagy a szociális tüzelőanyag-támogatás – összege évek óta nem növekedett, reálértéke pedig folyamatosan csökken.

A jelentésösszefoglalójában írják, hogy az elmúlt években a lakásárak és a bérleti díjak a drasztikus emelkedés miatt a közbeszéd egyik központi elemévé váltak. Megemlítik, hogy a kormányzati kommunikációban is megjelent a lakhatási válság fogalma, és ezzel összefüggésben 2024 novemberében bejelentettek egy gazdaságpolitikai akciótervet, melynek több eleme célozza a lakhatás megfizethetőségét. Elemzésükben az intézkedéscsomag és a költségvetési kiadások súlypontjai alapján rámutattak, hogy a jelenlegi – túlnyomórészt keresletélénkítő – lakáspolitikai eszköztár nem rászorultsági alapon célzott, nem fókuszál a sérülékeny csoportokra, és összességében nem segíti a lakhatási szegénység felszámolását.

A megfizethetőségi problémákkal kapcsolatos okok feltárása mellett a következményeket és a kockázatok bemutatták. Két rövid esettanulmányban is szemléltetik, hogyan súlyosbíthatják a lakhatási szegénységet azok az eszközök, amelyeket nem a sérülékeny csoportokra szabtak. Végül javaslatot adnak olyan intézkedésekre, melyek valós javulást hoznának a lakhatás megfizethetőségében.

Idei kiadványukból az is kiderül, hogy a Falusi LakHatás programunk többéves tapasztalatai alapján milyen szempontok mentén alakítanák ki egy országos épületfelújítási támogatási program feltételrendszerét, valamint a megvalósítást segítő egyablakos támogatói modellt. Arra is rávilágítanak, ez hogyan segítené ez az energiaszegénységben élőket, mi a jelentősége a klímaváltozásból fakadó társadalmi kihívások igazságos kezelésében, és hogyan járulna hozzá Magyarország vállalt klímacéljainak eléréséhez.

Bővebb információért kattintson.

Írtunk arról is, milyen különösen nehéz helyzetbe kerülhetnek a több gyermekes anyák válás után. Fotós kollegánk pedig megörökítette, milyen embertelen körülményeket jelent a szaniterhigiénia hiánya.

The post 3 millió magyar él lakhatási szegénységben first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu