Akadnak nők, akik mások életének a szervezésére, tökéletes háttérmunkásnak, hatékony kiszolgáló embernek születtek. Titkárnők, szupergondos családanyák, háziasszonyok gyöngyei ők – álmodó, alkotó, szertelen partnerek stabil hátterei. Ők maguk sosem álmodoznak. Singer Magdolna sokáig pontosan ilyennek tartotta magát. A durva fordulat 55 éves korában következett be: akkortól lett országosan elismert terapeuta, gyásztanácsadó, tréner, több mint húsz kötet szerzője, érzelmiveszteség-szakértő, előadó, újságíró és vállalkozó.
Polcz Alaine tanítványaként és barátjaként ő volt az, aki végigkísérhette az egyik legismertebb magyar pszichológus utolsó hónapjait, hogy aztán Partitúra címen egy interjúkötetben megírja Alaine életének, haldoklásának és halálának történetét.
Na, az nem megy, hogy ilyen gyönge tanuló vagy, hogy fogsz így leérettségizni? Mi végre falod a regényeket, ha egyszer ennyire hanyagolod a tanulást?
– hallotta a szüleitől nem egyszer.
Hát, ez igaz volt. A gimnazista Singer Magdi – az irodalom kivételével – az osztály három legrosszabb tanulójának egyike, mindig is szinte talicskával cipelte haza a könyveket a könyvtárból. Olvasott lázasan, ahol és amikor csak tudott, reggel, este, a takaró alatt, még a tanórákon is.
Ezzel a különcségével együtt is népszerű lány volt az iskolában: társai vagánynak, kreatívnak tartották, egyfajta szabad művészléleknek, akinek köszönhetően például az osztálya rendre megnyerte az iskola dekorációs versenyeit. Rendkívüli érzéke és jó ízlése volt a dekorációhoz.
Az érettségi azért valahogy meglett, de az egyetem szóba sem jöhetett. Nem is ambicionálta, minek, nincsenek hozzá képességei, ezzel az érettségivel meg úgyse vennék fel sehová. Egy kétéves iskola elvégzése után kirakatrendező és dekoratőr lett belőle. Alig kapta meg az oklevelét, húszévesen szerelembe esett, és villámgyorsan hozzá is ment a 19 éves fiúhoz. Úgy alakult, hogy a házasságnak előbb lett vége, mint a szerelemnek. Szokatlan sorrend, de így történt. Egyedül maradt egy két- és egy négyéves gyerekkel.
A férjem alkalmatlan volt mind a társi, mind az apaszerepre, pontosan úgy élt, mint egy szabad, szingli férfi – zéró felelősséggel a családja iránt. Én nagyon szerelmes voltam belé, talán ezért kellett hozzá végül hat év, hogy felfogjam: ez nem fog soha változni, és beadtam a válókeresetet. Ma már ezt meglehetősen bátor lépésnek látom annyi megalkuvás után, úgy látszik, mégis megvolt a kellő önértékelésem, ami segített véget vetni a méltatlan helyzetnek.
Hárman próbáltak megélni az ő szerény kirakatrendezői fizetéséből, ami éppen csak arra volt elég, hogy ne éhezzenek. Gyümölcsre például még nyáron se nagyon tellett, minden fillérnyi kiadás drámai gondot jelentett. Legalább is az elején.
Ekkortájt, 28 évesen, alakult ki Singer Magdi szlogenje, ami elkísérte szinte egész életében:
Mindent meg kell oldani. Muszáj.
Plusz kirakatmunkákat vállalt, mellette eljárt takarítani több házhoz is. Az egyik helyen egy idős hölgy – aki különben a takarítási instrukciókon túl addig nemigen szólt hozzá – egyszer ablakpucolás közben azt találta mondani neki: „Nehogy azt hidd, hogy mindig ezt fogod csinálni, el nem tudod képzelni, milyen meglepetéseket hozhat még neked az élet.”
Milyen kedves tőle, gondolta Magdi. Hát, reméli is, hogy talál majd egy jó, családszerető férjet – messzebbre nemigen futotta a fantáziájából. Szerette ugyan a dekoratőri munkáját, ahol kiélhette alkotó, kreatív énjét, de kizárólag családban, anyaként, feleségként tudta elképzelni magát.
Mit jelent a Partitúra?
„Polcz Alaine mesélte nekem, hogy egyszer, amikor Nádas Péterrel sétált, arról beszélgettek: az életünk partitúrája eleve meg van írva, mi emberek csak lejátsszuk azt az előre leírt zenedarabot. Ebben ők ketten teljesen egyet értettek. De azt persze ők sem tudták, ki írja azt a partitúrát. Isten, az univerzum, mi magunk vagy esetleg a szükségszerűen bekövetkező véletlenek? Ami engem illet, bár a kérdésre a választ én sem tudom, meg nem is áll közel hozzám a misztika, ma már hajlok arra, hogy ezt a magam életére nézve is elfogadjam.
A jó férjnek való férfi azonban nem jött, sem fehér lovon, sem gyalog. Továbbra is az életformája része maradt az olvasás, kizárólag éjjel, hiszen munka után és hétvégente a gyerekeket vitte korcsolyázni, színházba, bárhová.
Ki tudja, miért – nem volt rá különösebb oka –, a pszichológia kezdte el izgatni módfelett, ezen belül is az önfejlesztés módszerei. A nyolcvanas években nemigen voltak még kaphatók az üzletekben ilyen tematikájú kiadványok, így hát füzeteket rendelt egy Pszichoteam Mentálhigiénés Módszertani Központ nevű cégtől, azokat falta. Istenem, ha ő egyszer egy ilyen közegben létezhetne vagy dolgozhatna.
A kiadványok impresszumán szerepelt egy név: dr. Telkes József pszichiáter. És a cím.
Csak babarózsaszín levéllapot és ugyanolyan borítékot kapott a trafikban. Nem baj, megírta a levelet.
The post „Jó viszonyban vagyok a halállal, nem riaszt sem a látványa, sem a szaga” first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
