Az írek elleni vb-selejtezős vereség ismét kiforgatta sarkaiból a magyar futballvalóságot. Megszólalt – mit megszólalt, elemzett, cincált, sztorizott és filozofált – a témában a miniszterelnök, sorra jelentek meg a cikkek, az elemzések, a Reels-videók és a podcastműsorok, szakértők, szurkolók, újságírók és korábbi játékosok-edzők adták egymásnak a kilincset televíziós műsorok stúdióiban, bő egy hétig még a szövetségi kapitány széke is ingott(?), amikor pedig jött a nagy fellélegzés amiatt, hogy Marco Rossi marad, Csányi Sándor adott szurkálódásoktól sem mentes nagyinterjút a sportközmédiának.

Ilyen egy ún. forró hét a magyar futballban.

Láttunk már persze ilyet, a hasonló forró hetek sajátja nálunk az, hogy a közhangulat pillanatok alatt hág a tetőfokára, röpködnek a jelzők, egymást érik a megvilágosító erejű publicisztikák, a kemény mondatok, a gyógyítás feltett szándékával írt receptek, a „na, most aztán végre mondjuk ki” kezdetű önkényes cezúrák, a gyereket a fürdővízzel együtt kiöntő dühkitörések – hogy aztán mintegy vezényszóra halkuljon el a kórus, s térjen vissza minden a megszokott kerékvágásba. Elvégre: a meccseket le kell játszani, a bajnokságnak folytatódnia kell, a játékosoknak a pályán a helyük, a sajtónak meg a tribünön. Az idő oldja a feszültséget, a távolság elhomályosítja az emlékeket. Menni kell tovább, és „mindig a következő meccsre koncentrálni”.

E helyütt persze lehetne akár másképp is. Írhatnék, mondjuk, nagyívű fejtegetést a magyar futballkultúra történetéről, hogy hol, mikor és mi veszett el pontosan, annál is inkább, mert olyan inverz fejlődéstörténetet, amilyet a magyar labdarúgás produkált, keresve sem találni széles e nagyvilágon.

The post Kele János: Csak a hangulat fokozódik a magyar futballban first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport