A szerb válogatott öt mérkőzés után még abszolút esélyes a negyeddöntőre, ehhez csak annyi kell, hogy szombaton ne szenvedjen vereséget Montenegrótól a középdöntő utolsó fordulójában.

A csapat egyik kapusa, Gordana Petkovic, aki három éve még abban sem volt biztos, hogy valaha pályára léphet, most pedig minden mérkőzésen szerephez jutott, 83 lövésből 22-t védett, és ugyan a 27 százalékos védési hatékonyság nem a legjobb, de számára mindennél többet jelent.

Kitartás és mentális erő

A szerb válogatott kapusának a gyerekkora is hányatott volt, hiszen Kninben született, ahonnan négyéves korában kellett elmenekülnie. 1995. augusztus 4–7-e között ugyanis ott zajlott a Vihar hadművelet (Operacija Oluja), a délszláv háború utolsó nagy csatája.

A történtek megerősítettek, noha négyéves voltam, és csupán néhány jelenetre emlékszem. Anyám azt mondta, hogy nagyon féltem és remegtem.

A szüleim megsebesültek, és amikor az ember átmegy valami ilyesmin, megtanulja, hogyan kell túljutni mindenen. Rájön, hogy a jó és a rossz dolgok jönnek-mennek, hogy mindennek megvan a maga ideje. De fontos, hogy az ember talpon maradjon, és tiszta fejjel gondolkodjon” – mondta.

„Ez bennem van, azt hiszem, ezzel születtem. Voltak nehéz helyzetek az életemben, amelyek megtanítottak arra, hogy harcolni kell. A kitartás és a mentális erő a legfontosabb.”



Tragédia és halál

2022 szeptemberében súlyos közlekedési baleset részese volt: az ütközés következtében súlyos kar-, borda- és arccsonttörést szenvedett, míg az autóban utazó másik kézilabdázó, Marija Pavlovic az életét vesztette.

„Van egy gyerekem, és tudtam, hogy vissza kell térnem, már csak miatta is. Csak azt nem tudtam, hogyan, mert teljesen összetörtem. Egész életemben kézilabdáztam, és nem tudom, hogy boldogulnék nélküle. Ez volt az én hajtóerőm” – emlékezett vissza a három évvel ezelőtti tragédiára.

Úgy döntött, hogy a lehető leghamarabb visszatér a pályára, de ez rossz döntésnek bizonyult. Két és fél hónap után levette a gipszet, újra edzésbe állt, és túlságosan is megerőltette a törött és még meg sem gyógyult karját. Újabb műtét és terápia következett.

Valóra vált gyerekkori álom

Előbb a Kragujevacból a Radnickihez szerződött, a múlt szezonban pedig a Crvena zvezda ajánlatát fogadta el. A liga legjobb kapusa lett, majd meghívást kapott a válogatottba.

„Mindig is hittem abban, hogy dolgoznom kell, hittem abban, hogy megtalálom a saját utam. A bajnokság legjobb kapusa akartam lenni, hogy magamra vonjam a figyelmet. Reméltem, hogy a befektetett munka megtérül.”

Október 16-án Litvánia ellen debütált, majd védett az ukránok elleni felkészülési meccsen és a novemberi, norvégiai négyes tornán is, ahol a magyarok ellen is szerephez jutott.

Őszintén szólva ideges voltam a debütálásom előtt, de tudtam, hogy ki kell használnom ezt a lehetőséget. Évekig a szerb bajnokságban védtem, de mindig jöttek a megjegyzések, hogy ó, csak otthon játszik. Miközben mások a szerb ligából kaptak esélyt, én nem. Örülök, hogy most nekem is eljött az időm.

34 évesen minden álma teljesült, nem csupán a bajnoki cím, a válogatottság, majd világbajnoki szereplés, de az is, hogy a Zvezdában együtt dolgozhatott minden idők legnagyobb játékosával, Katrine Lundéval.

„Gyerekkoromban álmodtam ilyenről, de még mindig nem hiszem el, hogy ennek a részese lehetek” – mondta.

The post Három éve túlélt egy tragikus autóbalesetet, most a kézivébével valóra váltotta legszebb álmát first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport