Felírunk mindenkit, aki megérkezik, név szerint számon tartunk mindenkit. Nekünk is jó, ha tudjuk, ki van itt, és egyébként is hétről hétre általában ugyanazok jönnek. Ez nem csak egy ételosztás akar lenni, hanem egy beszélgetés, közös gondolkodás is. Az ő életükről és a miénkről. Tehát egy lehetőség nekik a megállásra, ahol nemcsak enni kapnak, hanem meghallgatást is.

A Kaniziusz Szent Péter-templomban járunk a IX. kerületi Gát utcában – bevallom, környékbeli vagyok, de még sosem jártam ebben a csodaszép neoromán épületben, pláne nem tudtam, milyen fontos tevékenységek zajlanak a falai között. Ez a Sant’ Egidio (azaz Szent Egyed) közösség budapesti központja.

A humanitárus közösséget még 1968-ban hozták létre Rómában, az alapító Andrea Riccardi gimnazista és társai az evangélium szavainak tanulmányozása nyomán jutottak el a szegények, a periférián élők szolgálatáig. Ma már több mint 70 országban vannak jelen, hazánkban Budapesten, Pécsett, Monoron és Győrben léteznek teljesen önkéntes alapon működő csoportok. A csatlakozáshoz nem feltétel, hogy valaki vallásos közegből érkezzen. A lényeg a közösség. Minden rászorulónak számon tartják például a születésnapját, és közösen meg is ünneplik ezeket.

A karácsony előtti héten látogatunk el hozzájuk egy ilyen estére. Először a közösség működéséről tudtunk meg részleteket.

The post „Nem fogom letagadni, kukából éltem. De most, hogy befogadott ez a közösség, így jobb” – ahol a legszegényebbek is barátokká válnak first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu