Errol Flynnt, a Robin Hood és más harmincas-negyvenes évekbeli, romantikus kalandfilmek sztárját egyszer megkérdezte a barátja, Vincent Sherman rendező, szokott-e olvasni.

Minden este olvasok. De csakis jogi szakkönyveket

– felelte Flynn, aki azért érezte szükségét, hogy továbbképezze magát jogi ügyekben, mert így nagyobb biztonságban érezte magát főnökétől, akit Hollywood-szerte a legdörzsöltebb stúdióvezérnek tartottak: Jack Warnertől.

Sherman a Hollywood – The Oral History című könyvben meséli, hogy amikor együtt forgatott a sztárral, Warner napi tíz-tizenöt alkalommal felhívta őt, hogy adja át ezt vagy azt az üzenetet „annak a rohadék Flynn-nek”. De a stúdióvezér más színészekkel és rendezőkkel is rendszeresen összerúgta a port. Bette Davis, James Cagney, Humphrey Bogart és Olivia de Havilland mind ki nem állhatták, és közülük többen szándékosan meg is szegték a Warner stúdióval kötött szerződésüket, hogy jobb munkafeltételeket harcoljanak ki maguknak. Döntésük jelentős szerepet játszott abban, hogy a filmesek stúdióbeli alkalmazásának gyakorlata, és a nyomában Hollywood is megváltozzon.

Jack Warner erősen szorította a gyeplőt a róla és társalapító fivéreiről elnevezett stúdióban, de a hatvanas években, súlyos autóbalesete után – amelyből felépülve azért még visszatért stúdiót igazgatni – végül eladta irányító részesedését. Ezzel valóságos lavinát indított el. A Warnert azóta többször és több részletben eladták, mára feltehetően csak a stúdió archívumának munkatársai és néhány filmtörténész tudja, pontosan hányszor és milyen konstrukcióban.

Legutolsó eladásáról december elején érkezett az első hír: a Netflix a The New York Times becslése szerint 82,7 milliárd dollárt fizetne a jelenleg Warner Bros. Discovery néven működő filmstúdióért és a vele egy cégben működő HBO Max tévé- és streamingcsatornáért. Néhány nappal később a Paramount Skydance is bejelentkezett a Warnerért, ők több mint 108 milliárdot ígérnek. E cikk írásakor még nincs döntés az eladósorba került stúdió sorsáról, de az ügyletbe a minden nagy üzlet környékén ott szimatoló Trump elnök is beleszólna.

A különféle vállalati előzmények után, 1923-ban megalapított Warner stúdió volt a klasszikus Hollywood egyik alappillére. A Warner és a néhány másik nagy stúdió döntő szerepet játszott abban, mit és hogyan néztünk a múlt században: főleg amerikai filmeket, moziban. A Netflix, amely DVD-kölcsönzőből vált online filmterjesztővé, majd -gyártóvá, alapvetően nem a mozizás mint szórakozási forma fenntartásában érdekelt – társ-vezérigazgatója, Ted Sarandos tavasszal úgy fogalmazott, a csökkenő mozibevételek azt mutatják, „az emberek otthon szeretnek filmet nézni, köszönik szépen”. Emiatt most sokan úgy látják, a Warner netflixes felvásárlása, de voltaképpen a másik opció is újabb szög a mozi, sőt általában véve a filmművészet koporsójában.

Mennyire lehet megalapozott ez a félelem? Miért abban az évben adják el a Warnert, amikor az amerikai mozis piac tíz legsikeresebb filmje közül hármat ők gyártottak, ráadásul egyedüliként szerepelnek a tízes toplistán önálló forgatókönyvből készült filmmel? Siker- vagy kudarctörténetnek látszik-e a Warner, és tágabb értelemben a hollywoodi filmgyártás 2025-ös éve?

Miért mondhatjuk, hogy Hollywood az utóbbi években kockáztatott – és vesztett?

The post Végleg bedöntheti Hollywoodot a nagy múltú Warner stúdió eladása, vagy meg is mentheti first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu