Épp üres a váró, lapozgatom a netet, Papp Laci bácsi hitvallásáról dob fel egy cikket.

Idézem őt, és mint általában, lesz mellé egy történetem is.

Amikor munkához láttam (a válogatottnál edzőként), mindenekelőtt arra törekedtem, hogy visszaszerezzem a válogatottság tekintélyét. Néhány bajnok úgy gondolkodott, hogy szívességet tesz, ha országunk színeit képviseli. Most már rájöttek, hogy a válogatottság a legnagyobb dicsőség, amit megszerezhetnek. S ha értékelik ezt a dicsőséget, akkor máris tudják, mi a dolguk az életben és a versenyeken.

Gyönyörű és igaz gondolat. Az jut róla eszembe, micsoda szerencse, hogy engem is példamutató sportolók neveltek, olyanok, akiknek megtiszteltetés volt országunkat képviselni, és megtettek mindent a sikerért.

Papp Laci bácsi a szüleim közeli barátja volt, így már kisgyerekként megtapasztalhattam a szeretetét. Eleinte nem saját jogon, hanem, mint Éva és Dezső kislánya, ám, amikor már elég jól úsztam, jöttek tőle a dicséretek, miképpen a szüleim más sportoló barátaitól is.

(Jut eszembe egy néhány nappal ezelőtti baráti beszélgetés. „Úszol még?” – szól a kérdés. Én pedig nem értem, miért ne úsznék. Van valami, amit szeretek, tudok és még egészséges is; miért ne tenném? Következő kérdés: „Nahát! Még mindig nem unod?” De hát sose untam! Sőt, sajnálok mindenkit, aki a sok edzés miatt nem szeretett sportoló lenni.)

Na, de vissza Laci bácsihoz.

Aki végtelenül kedves ember volt, nem mellesleg háromszoros olimpiai bajnok, mi több, remek edzővé is vált.

Sokat tanult mesterétől, Adler Zsiga bácsitól.

Épp csak bontogattam a szárnyaimat, amikor film készült Laci bácsiról, a szüleimmel néztem meg. Van a filmben egy jelenet, ami sokszor segített át nehézségeken. Edzés, Papp Laci püföli a labdát, Zsiga bácsi figyeli oldalról. Nem megy, gyengék az ütések, nincs meg a lendület, a ritmus.

Zsiga bácsi leállítja a zsákolást, tanácsot ad: „El kellene gondolkoznod, kit akarsz legyőzni, Laci.”

Nem késik a válasz: „Természetesen az ellenfeleimet!”

Zsiga bácsi a fejét rázza. És megfogja a labdát, rásimít a felé eső oldalára, a kamera ráközelít, a labda betölti a képet, Zsiga bácsi Papp Laci felé fordítja a labdát, amin Papp Laci fényképe látható. És ezt mondja:

Mindig őt kell legyőznöd. Saját magadat! Minden edzésen, amikor elfogyott a levegőd, amikor ki akar szakadni a vállad, amikor feladnád, mindig magadat kell legyőzni, jobbá válni annál, aki tegnapi voltál.

Ez a mondat is végigkísérte az életemet.

Mifelénk, otthon is akadtak jó mondatok, azokat is érdemes volt beépíteni.

Apu azt vallotta:

A sikeres ember ott kezdi, ahol a sikertelen abbahagyja, a kudarcok csupán köztes eredmények.

És azt is mondta, amikor hétévesen bejelentettem, hogy komolyan szeretnék úszni: „A sportolás nem arról szól, hogy szuperemberré válj, hanem arról, hogy embernek lenni jó.”

Jó tanácsok tekintetében anyu sem maradt le: „Olyan ember még nem nyert versenyt, aki nem nevezett be.”

És még egy: „Amíg nem adod fel, legyőzhetetlen vagy.”

Hát, idézetekből is ilyen gazdagon rakva az én batyum.

The post Gyarmati Andrea: Papp Lacinak is el kellett magyarázni, kit kell legyőznie first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu