„Az elmúlt időszakban több helyen járva azt tapasztalom, hogy elképesztően negatív a magyar gazdaságról kialakított vélemény. A kilátástalanság érzetét tapasztalom szinte mindenütt: gazdasági gyarapodás nincs, és nem is lehet, az infláció megette a bérnövekedést, a költségvetés romokban, a jövő sötét” – kezdi friss blogbejegyzését Zsiday Viktor. (A közgazdász a múlt héten a 24.hu gazdasági podcastjában, a Dellában is szerepelt.)
A rossz hangulat azonban szerinte nem indokolt, mindenféle csodareformok nélkül, józan gazdaságpolitikát folytatva Magyarországon a következő 5-10 évben simán lehet éves 2-3 százalékos gazdasági növekedés. Nem biztos, hogy lesz, de viszonylag kevés erőfeszítéssel lehet – teszi hozzá.
A magyar gazdaság elmúlt 3 éves vesszőfutásának három (plusz egy) fő okát látja:
- A legfontosabb a kiszámíthatatlan állami beavatkozás, a piaci mechanizmusok kiiktatása, a versenyszféra zsugorodása a mutyiszféra előretörése mellett – és ez nem csak az elmúlt 3 évben hat, hanem ez a fő oka annak, hogy 10-15 éve alig van termelékenységnövekedés idehaza. Ha az államhoz törleszkedés, korrupció, pályázatírás, kedvezményes állami programok vadászata helyett előtérbe kerül a nagybetűs PIAC, és arra kell optimalizálniuk a magyar vállalkozóknak, akkor máris kiiktattuk a legnagyobb akadályt.
- A következő probléma, ami az elmúlt 3 évben felmerült: a folyamatos állami megszorítás, aminek elsődleges oka a 2020-22 közötti túlköltekezés visszafogása, és a 2017-19 közötti túlzott fiskális és monetáris szerepvállalásból való kijózanodás. A jó hír az, hogy a magyar kormányzat kényszerűségből már elég sokat tett a túlzott költekezés visszafogása érdekében. Ami miatt ez nem látszik a fő költségvetési számokból az a kamatkiadások irgalmatlan megugrása. Közgazdasági értelemben elsősorban a kamategyenleg nélküli, úgynevezett elsődleges költségvetési egyenleg számít, ami jó, ha nulla körül vagy enyhe pluszban van (recesszióban lehet kis mínuszban, fellendülés idején plusz lenne a kívánatos). Látszik, hogy nagyjából további 1-1,5%pontos GDP arányos bevételnövelésre és/vagy kiadáscsökkentésre van csak szükség, ami nagyobb növekedési áldozat nélkül is könnyedén elérhető a felesleges és túlzó állami gazdasági szerepvállalás csökkentése révén, vagy a TAO-támogatások és egyházaknak juttatott pénzek redukálásával, neadjisten a korrupciócsökkentéssel és a propagandakiadások megszüntetésével. A magyar költségvetés stabilizálása valójában nem nagy kihívás, különösen, ha képesek vagyunk kredibilisen bejelenteni egy euró-övezeti csatlakozási céldátumot, ami pár év alatt a kamatkiadások nagyon jelentős csökkenéséhez vezetne.
- A harmadik probléma a negatív lakossági/vállalati hangulat, de az minden recesszió/depresszió idején jellemző, és egy növekedési fordulattal, ami az EU-pénzek segítségével szintén elérhető 2027-28-ban, be tudjuk rúgni a motort és ki tudjuk zökkenteni a gazdaság szereplőit mélymagyar borongós búsulásukból.
- Plusz egy tényező ismert módon a német gazdaság gyengélkedése, de azzal nem tudunk mit kezdeni.
Az elmúlt 20 évben valójában Magyarországon és a régióban is a nagy európai bérarbitrázs hozta a növekedést (nagyjából az a folyamat, hogy a legolcsóbban termelő régiókba helyezték át az európai vállalatok a termelésüket), és ebben még több évnyi növekedési lehetőség van: a magyar óránkénti bérköltségek még mindig 20-40 százalékkal alacsonyabbak, mint a humántőkében összehasonlítható volt EU periféria (PIGS). Egy kiszámítható, megbízható EU-tag Magyarországra továbbra is folyna a külföldi tőke, jönnének létre munkahelyek, és a hazai vállalkozóknak is lennének lehetőségei.
Összegezve: semmi akadálya nincs annak, hogy 2027-35 között éves 3 százalékkal nőjön az ország.
Ehhez „csak” annyit kell tenni, hogy vissza kell hozni a normális piaci mechanizmusokat, ki kell békülni az EU-val, mélyebben integrálódva, az eurozónához is csatlakozva.
Zsiday Viktor szerint nem kell hozzá harmadik út, magyar gógyi, unortodox okoskodás, csupán normális, kiszámítható, európai viselkedés. A szükséges lépéseket bármely magyar közgazdaságtudományi egyetem jobb képességű mesterszakos hallgatói össze tudják rakni, Nobel-díjra nincs szükség hozzá. Ha már ez az alapszint megy, akkor majd utána pedig elkezdhetünk gondolkodni azon, hogyan emelkedhetünk ki a régióban – írta a szakember.
The post Zsiday: még egy egyetemista is össze tudna rakni 3 százalék körüli növekedést Magyarországon first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
