Van az a jelenség, amikor az ember új szót tanul, és hirtelen olyan, mintha mindenhol csak azt hallaná és olvasná. Kissé ezt az érzést kelti Paul Mescal is: ha egyszer tudomást szereztél a létezéséről, onnantól nem lehet nem észrevenni.
A közösségi médiában megjelenő posztok alapján a közönség hajlamos mindenek előtt az ír színésztehetség sármjára fókuszálni, viszont sokkal több rejlik a felszín alatt, amiről érdemes szót ejteni. Bemutatjuk Paul Mescalt, aki február 2-án tölti be a harmincat.
Húsz kiköpködött kolbász
Ugyan a játékát elnézve aligha merülhet fel a kérdés, hogy Mescal valóban a színészi pályára született-e, ez gyerekkorában még korántsem volt ilyen egyértelmű. Előbb volt ugyanis tapasztalt ír játékosok által is méltatott, tehetséges focistanövendék, mint Oscar-esélyes színész. Mikor felvették az illusztris ír drámaiskolába, a Lirbe, megpróbálta párhuzamosan élni ezt a két életet, ám az intézmény tiltotta a tanulói számára a kontakt sportokat – máshogy megfogalmazva minden olyan sportágat, ahol a játékosok közt közvetlen érintkezés van –, így a focit onnantól kezdve kénytelen volt titokban tartani.
Ha már ő nem volt hajlandó, végül a sors választott a két élet közül Mescal helyett, amikor is egy meccsen eltört az állkapcsa, mert összeütközött egy másik játékossal a pályán.
Az ígéretes színész kreatívan fedezte magát a tanárai előtt. Előadta, hogy megpróbálták kirabolni, és az őrült támadó egy jól irányzott ütése okozta a sérülést. Ha akkor kiderült volna, igazán kaphatott volna egy potya ötöst ezért a drámázásért.
Mire Mescal 2017-ben elvégezte a Lirt, már volt ügynök, aki csak arra várt, hogy gondjaiba vegye a fiatal tehetséget. A képességeit mondjuk nem egy nagy presztízsű produkcióban mutatta meg először a közönségnek: a színészi debütálása egy kolbászreklámban történt. Erről egyébként a Hot Ones-nak adott interjújában elárulta Sean Evansnek, hogy körülbelül húsz kolbászt kellett átszellemülten szétcsócsálnia – és a kamera kikapcsolása után kiköpnie –, mire sikerült felvenni a végleges verziót.
Mescal karrierje viszont további élelmiszer-reklámok helyett a színház felé vette az irányt és igazi klasszikusokban is helyet kapott. Többek közt Tennessee Williams A vágy villamosa című darabjában is megmutatta magát, amiért Theater World-díjat kapott, valamint F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsbyjében is ő alakíthatta magát a címszereplő hősszerelmes bulibárót, Jay Gatsby-t.
A meggyötört férfi bőrében
Mescal 2020-ban, még a mozik meghódítása előtt kipróbálta magát a minisorozatok és a videoklipek világában is (a Sally Rooney bestselleréből adaptált Normális emberek például nagy kritikus- és közönségkedvenc lett). Akkori barátnője, Phoebe Bridgers Savior Complex című számának videoklipjében például szétvert arcú, gyötrődő öltönyös fiatalemberként próbál lerázni egy mókásan rezignált tekintetű apró kutyát, a Rolling Stones Scarletjében pedig végignézhetjük rajta a részegség összes lehetséges stádiumát, ahogy egy hotelszobában táncolva, sírva, nevetve tátogja a dalszöveget.
Már ezekből a produkciókból is nyilvánvaló, az ír színésznek mennyire jól áll az érzelmileg szenvedő férfi karaktere, ami azóta szinte a védjegyévé vált. Sőt, annyira hitelesen hozza ezeket a komplex, mély, zaklatott lelkivilágú karaktereket, hogy elgondolkozunk, mennyi valós élmény állhat mögöttük. Mescalt pedig kifejezetten szórakoztatja ez a találgatás a közönség részéről.
Ezt szeretem a leginkább a színészkedésben. Egy zenész számait hallgatva egyből azt feltételezi a hallgató, hogy a megénekelt érzések mind az előadóról szólnak: az élete részei, az ő valós, megélt tapasztalatai. Ezzel szemben színészként az a dolgod, hogy szerepet játszol, és a nézőnek fogalma sincs, mi az, amit a saját életedből emelsz be a szerepbe, és mi az, ami teljesen rajtad kívül áll
– fejtette ki a Hot Ones-ban verejtékező homlokkal, két pokolian csípős csirkeszárny elfogyasztása közt.
A titkait tehát megtartja magának, de ez nem gátol meg senkit abban, hogy továbbra is élvezettel fogyassza nézőként az olyan alakításait, mint például a Volt egyszer egy nyárban, ahol Calumot, a fiatal, frissen elvált apukát alakítja, aki saját lelki vívódását magába fojtva próbálja kiélvezni a nyaralást a lányával. Az alakításért Oscar-díjra is jelölték mint legjobb férfi főszereplő – a film rendezője, az akkor elsőfilmes Charlotte Wells pedig úgy nyilatkozott róla, el tudja képzelni kettejük munkaviszonyáról, hogy az
potenciálisan egy olyan kapcsolat kezdete, akárcsak a Scorsese és De Niro közti viszony.
Mi sem jelzi jobban, hogy Wellsen kívül más művészek is felfigyeltek Mescalra, mint az, hogy a filmet követő években főszerepet kapott a Gladiátor második részében, és ő lett William Shakespeare megszemélyesítője is a januárban bemutatott, Chloé Zhao rendezte Hamnetben.
A nyolc Oscar-jelölést számláló történetben ugyan nem a legendás drámaírón van a fókusz, hanem a háttérbe szorult feleségén, Agnesen (Jessie Buckley), és közös gyermekük, Hamnet (Jacobi Jupe) halálának utóhatásain, Mescal a meg nem értett, szenvedő művész karakterébe bújva, mellékszereplőként is jól kiegészíti Buckley kivételes színészi játékát. Előzetes jóslatainkat megcáfolva az ír színész végül nem kapott Oscar-jelölést a szerepért, ettől függetlenül kétségtelenül élvezetes őt Shakespeare bőrébe bújva látni a mozivásznon.
Kritikánk a Hamnetről alább olvasható:
Mescal filmszínészi karrierje eddig csupán öt évet ölel fel, mondhatni még gyerekcipőben jár, már így is elég tartalmas ahhoz, hogy izgatottan várjuk a folytatást. Várhatjuk is, hisz Mescal úgy tűnik, hosszú távra tervez: a 2028-ra beharangozott, a Beatles történetét négy filmben elregélő produkcióban ő alakítja majd Paul McCartney-t. Nem kis feladat ez egy színésznek, de az már eddig is kiderült, hogy Mescal szereti a kihívásokat:
Őrület, haver
Indított Mescal, amikor egy interjúban megkérdezték, milyen érzés volt először kamerateszteken magát McCartney-ként látni.
Egy elképesztően izgalmas megpróbáltatás. Négy filmről van szó; a valaha volt legnagyobb zenekarról. Egy olyan embert játszhatok, akit mindig is csodáltam. Egy kezeden meg tudnád számolni, hány ember volt, aki akkora hatással volt a világra, mint ő. A művészetéhez való viszonya számomra rendkívül inspiráló
– összegezte, hozzátéve, hogy az izgalmassága mellett ugyanakkor „kurvára ijesztő” is a feladat, hiszen a Beatlesről mindenkinek megvan a maga véleménye, és természetesen arról is, szabad-e egyáltalán ilyen filmet csinálni a zenekarról.
The post Egy kolbászreklámtól Shakespeare-ig: Paul Mescal megérkezett, és marad is first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
