Alig néhány hete, hogy meghalt Drábik János. A Szabad Európa Rádió korábbi vezető programszerkesztője munkássága nagy részét azzal töltötte, hogy könyveket írt a háttérhatalomról, amely szerinte a világ eseményeit mozgatja. A politika iránt érdeklődő magyar közönség számára Drábik legenda volt. Tőle ismerhette meg azt az összeesküvés-világot, amelyben könnyebb megfejtések voltak mindenre, ami zajlik a nemzetközi és hazai közéletben. A politikusok döntései és hibái eszerint nem például a körülmények alakulása, vagy képességeik miatt olyanok amilyenek, hanem valamiféle titkos szándékoltság van mögöttük. Mert valakik így akarták. Ebben a rendszerben a világ tönkretételének felelőssége nem a mienk, vagy az elité, amelyet magunknak választunk, hiszen valójában akaratunkon kívül, felettünk dől el minden.
Azt valószínűleg Drábik sem gondolta volna, hogy világképe annyira sikeres lesz, hogy gyakorlatilag ez válik a hivatalos kormányzati narratívává, épp úgy ahogy Csurka Istvánnál is történt, akit halála után rehabilitált a kormánypárti politika. Mostanra mindannyian egy olyan könyvben élünk, amelyet mintha Drábik írt volna. Ehhez elég megnyitni bármelyik fideszes megszólalást, sajtóterméket, véleményt.
Most már tudjuk, miért küldték: hogy végrehajtsa, amit Brüsszelben kitaláltak
– írta Orbán Viktor miniszterelnök nemrég Kapitány Istvánról, a Shell volt vezérigazgató-helyetteséről, miután a Tisza Párt gazdasági szakértője lett.
Kapitány, Kapitányuk
Kapitányt alig több, mint két éve tüntette ki a kormány, közös fotója is van Donald Trumppal, mostanra mégis az a magyarázata a megjelenésének, hogy küldték, valakik. Nem saját szándékból, hanem mások felettünk meghozott döntéséből, céllal. Persze ez a világkép valójában a miniszterelnök számára sem teljesen új. Már 2022-ben arról beszélt, hogy
a globalisták mehetnek mind a pokolba.
Amit persze különösen érdekessé tesz, hogy mindezt a lehető legglobálisabb eseményen, az amerikai republikánus jobbszél gyűlésén, a CPAC-en mondta, amit akkor, ahogy azóta is, rendszeresen megtartanak Magyarországon.
A miniszterelnök ellenségkép-gyártásának folyamata 15 éves fejlődésen ment át, intellektuális alapjait végigkövethetjük a kezdetek óta. Carl Schmitt barát-ellenség elméletétől Arthurt Finkelstein fekete kampányaiig. De ezek a kampányok mostanra érték el végleges formájukat, ahol az ellenség látszólag az egész világ. Az a világ, amely hatalmasabb nálunk, és amely globális irányításra törekszik.
Rob Schneider is mögötte áll
A globális irányítás fenyegetésének említése érdekes egy olyan miniszterelnöktől, akit tényleg a világ összes jelentős hatalmának vezetője támogat a kormányon maradásban. A Fidesz legutóbbi kongresszusán bemutattak egy kétperces videót, amelyben Európa minden jelentős populista politikusa megszólalt Orbán mellett. Ott volt Alice Weidel, Marine Le Pen, Giorgia Meloni, Matteo Salvini, Andrej Babis és természetesen Rob Schneider is, akit számos Adam Sandler-film mellékszerepéből ismerhetünk, és aki ezek szerint a populista világot irányító egyik fontos szereplő.
Még fontosabb viszont, hogy kik nem szerepeltek a videóban. Egyszerre érdekelt ugyanis Orbán hatalomban maradásában a világ három legnagyobb erejének vezetője: Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Hszi-Csinping kínai elnök. A miniszterelnök 16 éves folyamatos kormányzása idején mindhármukkal kifejezetten jó kapcsolatot alakított ki.
Kinek áll érdekében Magyar?
De ha minden jelentős politikai erő Orbánt támogatja Európa új elitjétől a világ régi elitjéig, akkor kinek az érdeke Magyar Pétert támogatni? Orbán szerint a megfejtés egyszerű, Brüsszelé.
A Brüsszel szó is érdekes jelentésváltozáson ment át a kezei között. Amikor először elkezdték alkalmazni, leginkább az Európai Bizottságot jelentette. Ez az EU végrehajtó ága, kvázi kormánya, amely a jogalkotást kezdeményei és a szerződések felett őrködik. Az eredeti világképben a bizottságban senki által meg nem választott bürokraták (az elnököt a miniszterelnökök választják, Von de Leyent először Orbán is megszavazta) állnak szemben a nemzeti kormányokkal, amelyek a tanácsban tömörülnek, és amelyeknek felhatalmazása is van képviselni az embereket.
Ez mostanra sokat változott. Brüsszel mostanra a teljes európai centrista elitet jelenti, mindent, amit a nemzeti kormányok nem szeretnek, a német kereszténydemokratáktól a francia köztársaságpártiakig. Ők valószínűleg tényleg nem bánnák, ha nem Orbán Viktor lenne Magyarország miniszterelnöke, mégsem látjuk, hogy határozottan kiállnak Magyar Péter mellett.
Volt egy régebbi elmélet, amely szerint a magyar kormány szerepe nagyon hasznos a nagy európai államoknak, mert rá tudják kenni az olyan döntések elgáncsolását, amelyeket ők sem szeretnek, de népszerűtlen lenne nemet mondani rájuk. Ez valaha akár igaz is lehetett, de mostanra csak a kormány spindoktorainak egyik elmélete lett. Addig lehet valaki hasznos bűnbak, amíg lehet vele tárgyalni és megállapodni. A magyar kormánnyal 2020 óta egyre kevésbé lehet. Így már inkább akadály, mint hasznos krakéler.
Kikkel van jóban Magyar?
Háttérbeszélgetésekből azt is lehet tudni, hogy a Tisza Pártnak van élő kapcsolata Európa vezetőinek egy részével. Az amúgy Orbán Viktorral is jó viszonyban lévő Emmanuel Macron szimpatizál vele, a német kereszténydemokratáktól pedig szinte felmentést kapott, hogy a választásokig mindennel szembemehessen, amit a Néppárt szeretne. Magyar látványosan úgy döntött, hogy a nemzetközi szereplők ölelése adta legitimációt felcseréli arra, hogy megfossza Orbánt egy hatékony fegyverétől, a külső befolyás emlegetésétől. Ezt persze továbbra se adja fel a miniszterelnök, de tény, hogy kevésbé működöképes úgy, hogy Magyart egyelőre többet látni Tarnazsadányban, mint Brüsszelben.
Ellentétben a miniszterelnökkel, aki aktívan építi a nemzetközi kapcsolatait. A kérdés az, hogy milyen hatása lesz ezeknek a választásra. Itt a három igazán fontos szereplő támogatását érdemes megnézni.
A káosz ügynöke
Donald Trump valójában népszerűbb Amerikán kívül, mint otthon. Európában persze kevésbé, de Magyarország itt is túlteljesít, a magyar jobboldal alapvetően szereti Trumpot, akit a miniszterelnök úgy vázolt fel, mint a béke ügynökét. Nagy kérdés, hogy egy olyan világban, ahol az amerikai elnök egyre inkább a káosz ügynökének tűnik, milyen érzelmek mozdulnak meg a Trumpot és Orbánt összekötők fejében.
A személyes kapcsolat se sokat jelentett eddig. A magyar kormány régóta próbálja elérni, hogy Trump Magyarországra jöjjön a kampány alatt. Már a washingtoni látogatást is úgy tervezték, hogy inkább Budapesten legyen, de a pletykák szerint a magyar kormány által ajánlott befektetések nem voltak akkorák, hogy Trump emiatt utazzon. Ha utazik, általában céllal teszi, úgy, hogy nagyon megérje, ez minden eddigi útjára igaz. Nehéz lenne olyannal előállni, amiért ez megérné. A washingtoni út sem hozott szinte semmit Magyarországnak. Mentességet kaptunk egy olyan szankció alól, amit Trump maga vezetett be. Utána pedig az elnök többször szembement azzal, amit a magyar miniszterelnök mondott a megállapodásról. Trump legújabb húzása is inkább neki jó: meghívta Orbánt a béketanácsba, amelyet az ENSZ alternatívájának szán.
A tanács alapító dokumentumából tudni, hogy három évre ingyenes a tagság, az újraválasztásról személyesen Trump dönt. De ha örökre tagok akarunk maradni, ráadásul Trump szimpátiáját is meg kívánjuk tartani, akkor egymilliárd dollár az ár országonként. Ez irgalmatlanul sok pénz. Ennyit vesztünk el évente az uniós befagyasztás miatt, és nem sokkal többe kerül a Mol-nak a szerbiai NIS olajfinomító orosz részének felvásárlása, ami viszont valóban jó üzlet.
Mit tehet Putyin és Hszi?
Nézzük Putyint. Gyakori tévképzet, hogy az orosz elnöknek érdekében áll a magyarok sikere, ezt Orbán is sokat hangoztatja. Valójában Orbán az érdeke, aki folyamatosan akadályozza az európai egységet Oroszországgal szemben. Kérdés, hogy ezért mit hajlandó tenni. Az, hogy az orosz energia mennyire éri meg Magyarországnak, a január végi rezsiszámlákból elég egyértelműen kiderül majd. Putyin pedig korábban nem félt hibrid akciókkal beavatkozni más országok belügyeibe.
De ezek nem sűrűn sikerültek jól. Az oroszok rengeteg energiát fektettek Moldova választásába, mégis a liberális, nyugatbarát jelölt nyert. Arról megoszlanak az elméletek, hogy Romániában orosz beavatkozásról, vagy a túlbuzgó román titkosszolgálat machinációjáról volt szó, de ez sem sikerült, a nyugatos jelölt nyert. Amikor legutóbb az MTI lehozta az orosz szolgálatok Orbán mellett kiálló közleményét, akkora lett a felháborodás, ami kétségessé tette, hogy bármiben segített volna. A magyar társadalom jó része, ahogy a nyugati szövetségesek is (még a Trump-kormány alatt ideküldött ügyvivő is Oroszország szakértője), ki van hegyezve az orosz beavatkozásnak még a látszatára is.
A kínaiak pedig soha nem voltak annyira jók az ilyen diplomáciai játékokban, hogy hatékonyan tudják őket csinálni. Valójában sosem akarták igazán hatékonyan csinálni. A kínai birodalom befelé forduló, még a legrégebbi külföldi konfliktusát is belföldinek tekinti. Tajvan Kína szerint az ország része, ezért fenyegeti elfoglalással. Befektetéseket pedig, Brüsszellel ellentétben, ritkán adnak ingyen.
Nagy kérdés tehát, pontosan mi lehet az a haszon, amit a globális elit össze tud dobni a globalistákkal küzdő magyar miniszterelnöknek.
The post Hogy lehet, hogy a teljes globális elit a folyamatosan globalistázó miniszterelnök mögött áll? first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
