Az isten háta mögé száműztek az 55 éve meghalt Rákosi Mátyást

Napra pontosan 55 éve, 1971. február 5-én halt meg Rákosi Mátyás. A magyar történelem egyik legsötétebb korszakának névadója kalandos életet élt: Nyugat-Európában tanult, majd Kun Bála bukása után emigrált, majd börtönbe zárták, végül a második világháború után, Moszkvából hazatérve épített ki diktatúrát.

Így kezdett el politizálni

1892. március 8-án, Rosenfeld Mátyás néven látta meg a napvilágot, a bácskai Adán (a mai Szerbia területén) egy 14 gyermekes magyar zsidó család ötödik gyermekeként. Gyerekként okosnak tartották, remek memóriával volt megáldva, az iskolában jól teljesített. A gimnáziumot Szegeden végezte el, majd Budapesten a Keleti Kereskedelmi Akadémián végzett, ezt követően Németországban, Franciaországban és Angliában járt hosszabb tanulmányutakon. Az akadémián németül, franciául, törökül tanult, később elsajátította az angol, az olasz és az orosz nyelvet is.

Viszonylag hamar, már középiskolai évei alatt bekapcsolódott a politikába a szociáldemokrata mozgalom tagjaként. Az első világháborúban hadapród őrmesterként vezényelték a keleti frontra, itt mindössze két hónap után, 1915 áprilisában fogságba esett. Három évet töltött különböző orosz hadifogolytáborokban, ahonnan 1918-ban tudott megszökni. Hazatérése után belépett a frissen megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjába, a Tanácsköztársaság idején a kormány tagja lett.

Kun Béla rezsimjének bukása után Nyugat-Európába menekült, ahonnan 1924 decemberében, hamis útlevéllel, Braun Vilmos velencei kereskedőnek álcázva tért vissza Magyarországra.

Itt azonban hamar lebukott, melyet követően 15 évet töltött fogságban Vácon, majd a szegedi Csillagbörtönben. 1940-ben egy a szovjetekkel kötött alkunak köszönhetően szabadult, melynek nyomán Magyarország Rákosiért cserébe visszakapta az oroszok zsákmányolta 1849-es honvédzászlókat. Börtönéből Moszkvába távozott, ahol egészen a második világháború végéig élt.

Rémuralom, majd luxus száműzetés

Rákosi 1945. január 30-án, a fegyverszüneti delegációval érkezett haza Moszkvából. Ettől kezdve a magyar kommunisták élén, a szovjet megszálló hatóságok iránymutatásával és aktív segítségével felszámolta a magyar demokratikus kísérletet, és sztálini típusú diktatúrát épített ki. Nem válogattak a módszerek között: zsarolást, terrort és megfélemlítést alkalmaztak, koholt összeesküvések, koncepciós perek, kikényszerített vallomások, elcsalt választások fémjelezték a hatalomhoz vezető utat.

Ezt követően felszámolták a többpártrendszert, politikai ellenfeleiket emigrációba kényszerítettek vagy bebörtönözték, az egyházakat vagyonelkobzással, iskoláik, szociális-egészségügyi intézményeik elvételével, a szerzetesrendek döntő részének betiltásával és látványos koncepciós perekkel igyekeztek megtörni. Rákosi hatalma csak Sztálin 1953 márciusában bekövetkezett halála után ingott meg.

Sorsa az utódlásért folytatott moszkvai harc kimenetelétől függött, végül a szovjet vezetés 1956. július 18-án felmentette tisztségéből.

Az országot 1956. július 26-án hagyta el, a Szovjetunióba távozott, ahol luxusszáműzetésben élt. Egy ötszobás, jól felszerelt lakást kapott házvezetőnővel, ingyen étkezést, havi 2000 rubel költőpénzt és saját használatú gépkocsit. Ezeken felül évente szanatóriumi beutalót Szocsiba, illetve feleségével másfél-két hónapig használhatta a gelendzsiki pártüdülő vendégházainak egyikét is.

Az utolsó évek

Az 1956-os forradalom után személye egyre kellemetlenebbé vált az új magyar vezetés számára, hiszen erősen küzdött a visszatérésért. Ezért a szovjetek messzire küldték az egykor teljhatalmú magyar diktátort, a kirgiz–kazah határon, a Tien-San hegység 6–7 ezer méteres csúcsai közelében fekvő Tokmok (Tokmak) városába. Rákosi és felesége itt egy kétszobás lakásban élt, a vizet kútról hordták, az illemhely az udvaron volt, fűteni fatüzelésű kályhával lehetett. A magashegység időjárása zord volt: télen erős fagy volt jellemző, akár mínusz 20–30 Celsius-fok közötti hőmérséklettel.

A Rákosi házaspárt 1966-ben egészségi állapotuk miatt elköltöztették, először Arzamaszba, a vakok és gyengénlátók intézetébe, majd Gorkij (Nyizsnyij-Novgorod) városába. Itt Rákosi életkörülményei és az orvosi ellátás színvonala is javult. A szív- és érrendszeri problémákkal küzdő Rákosi Mátyás azonban már soha nem tért haza innen. 1970 novemberében szívinfarktust kapott, állandó orvosi kezelésre és felügyeletre szorult, majd 1971. január 26-án egy újabb szívroham érte, melynek következtében február 5-én, 78 évesen meghalt.

Rákosi Mátyás életét a 24.hu cikksorozatban mutatta be, amelynek részeit itt lehet elolvasni: