Amikor eláraszt minket a propaganda generálta információáradat, jogosan érezhetjük magunkat elszigetelődve. Mindenhol ugyanazokkal az üzenetekkel találkozunk, mindenki ugyanazt szajkózza. Nagy magabiztosság és stabil önértékelés szükséges ahhoz, hogy szembeszálljunk a tomboló hurrikánnal. A totalitárius, elnyomó diktatúrák nem is adnak lehetőséget arra, hogy valaki nyíltan ellenérvet fogalmazhasson meg a sulykolt kommunikációval szemben.

De nem kell diktatúrában élni ahhoz, hogy az egyén tehetetlenséget érezzen vagy depressziós legyen attól, hogy mindenhonnan ugyanaz a gondolatvilág ömlik rá. Még akkor is sok lehet a jóból, ha egyetértünk a propaganda állításaival. A társadalomtudósok találóan kognitív sávszélességnek nevezik azt a kapacitást, amelyet az egyén gondolkozásra fordíthat – az elárasztás éppen ezt a sávszélességet szűkíti le.

A jó hír, hogy számos stratégiát alkalmazhatunk, hogy kivonjuk magunkat a féktelen befolyásolás hatása alól. Lássunk néhány olyan eszközt és megközelítésmódot, amelyek segíthetnek bennünket egyéni szinten a reziliencia kialakításában, saját lelki védelmi hadállásaink kiépítésében.

Ismerjük meg jobban önmagunkat!

Mindenekelőtt legyünk tisztában a „vakfoltjainkkal”! Ez persze paradoxon, hiszen a vakfolt pont arra vonatkozik, amit nem ismerünk saját magunkkal kapcsolatban. Ha azonban megpróbálunk arra fókuszálni, hogy milyen módon dolgozzuk fel leghatékonyabban az információkat, mire szoktunk jobban és mire kevésbé figyelni, akkor idővel egyre inkább fel tudjuk ismerni a szándékos félrevezetési, befolyásolási kísérleteket.

Kihívás annak felismerése, milyen tartalmú üzenetekkel lehet ránk hatni, milyen félelmeinket, reményeinket lehet „felpiszkálni”, mivel lehet manipulálni bennünket személyesen. Amint tisztába jövünk önmagunkkal, rögvest kiszúrjuk, ha befolyásolni akarnak minket a gyengéinken keresztül.

Hírböjt

Egyre nagyobb divat a „digitális detox”, vagyis az online tértől és a digitális eszközöktől való ideiglenes távolságtartás. Ha már nagyon nyomaszt a közélet, az állandó készenlét, a kommentháborúk és a politizáló posztok, ki lehet próbálni a hírböjtöt, vagyis a hírfogyasztás tudatos megszakítását.

Sokan mondják magukról, hogy nem fogyasztanak semmilyen formában híreket. Ez részben nyilvánvaló túlzás, részben helytelen és felelőtlen állampolgári magatartás. A tájékozottság része kell, hogy legyen a felnőtt életnek, arról nem is beszélve, hogy éppen a tájékozottságnak köszönhetően csökkenthetjük minimálisra az esélyét annak, hogy átverjenek vagy könnyen befolyásoljanak.

Máskülönben viszont miért ne lehetne tudatosan csökkenteni a közéleti tartalmak fogyasztását, korlátozni beengedésüket az életünkbe – különösen, ha túltelítődtünk, akár propagandával. Mulatságos lehet, de amikor visszatérünk, azt fogjuk érezni: nem maradtunk le semmi lényegesről…

Az idő próbája

„Yesterday’s news” – mondja az angol, „tavalyi hó” – mondja a magyar, amikor érdektelenné, elavulttá vált újdonságot közölnek vele. A fenti hírböjttel rokon eljárás, ha csupán érdekességképpen, bizonyos idő elteltével újraolvasunk egy-egy újságcikket, közéleti hírt, nyilvánosan megfogalmazott véleményt. Még egy szúrópróbaszerű vizsgálattal is azt fogjuk találni, hogy a ma életbevágóan fontosnak ható, vészterhes jóslatokat megfogalmazó anyagok közül csak elvétve állja ki néhány az idő próbáját.

Az ördög ügyvédje

Olykor érdemes próbára tenni magunkat, milyen lehet a másik oldalon állni. Az egyik ilyen gyakorlat szerint „álljunk át” egy napra a másik oldalra! Próbáljuk ki, milyen lehet a túloldalról nézni az eseményeket. Csak olyan médiaterméket fogyasszunk, amely a propaganda álláspontját ontja magából, a közösségi médiában pedig próbáljunk belesodródni más gondolkozású felebarátaink visszhangkamrájába. Érdekes és nem minden tanulság nélküli tapasztalat ez!

A másik, ehhez hasonló, önszórakoztató trükk, ha az ördög ügyvédjének szerepébe bújunk: azaz próbáljunk meg érvelni a propagandaüzenetek igazáról, tegyünk őszinte kísérletet saját magunk meggyőzésére. Lássuk, mennyire erősek a meglévő érveink, mennyire vagyunk kitéve a propagandának, és fordítva!

Félelemkontroll

A propaganda gyakori eszköze a félelemgenerálás. És ha nem is konkrét ellenségtől vagy ijesztő tendenciától kell rettegni, akkor is hozzátartozik mindig némi bizonytalanságkeltés. A propaganda által befolyásolt tömegek számára a biztonságérzet záloga az, ha minden döntést rábíznak a propagandaközpontra, és hagyják, menjen minden tovább úgy, ahogy ott helyesnek látják.

Egy határozott állásponttal, megalapozott információkkal rendelkező hírfogyasztó viszont tisztában lehet ezzel a mögöttes szándékkal, és az emberi ösztöneit – magyarán saját félelmeit – kordában tartva tudatosíthatja magában, mi a propaganda célfüggvénye, és tudatosan szembehelyezkedhet ezzel.

A „kapcsolati erőszak” elutasítása

Elgondolkodtató összehasonlítást vet fel a toxikus, kényszerítő párkapcsolatok és a propaganda működése között Marie D. Jones. A szerző arra a 12 pontra hivatkozik, amely a kapcsolati erőszak kialakulásának lépéseit mutatja be, és hozzáteszi, hogyan él ugyanezzel a módszerrel a propaganda.

Ilyen lépésekre érdemes gondolni: elszigetel a rokonainktól, barátainktól, a kapcsolati hálónktól. Monitorozza, nyilvántartja minden cselekvésünket, nem tiszteli a privát szféránkat. Megtagadja az autonómiánkat, szabadságunkat. Szerepeket kényszerít ránk, korlátozza a pénzhez való hozzáférésünket. És így tovább.

Mindkét folyamatban kísértetiesen megfeleltethetők a lépések egymásnak. Így jár el a kormányzati, a politikai, a vallási, a katonai és a terrorista-propagandaközpont is. Ebből következően a manipuláló hatalom markából való kiszabadulás is hasonlóan kezdődik: a felismeréssel, a kapcsolatok visszaépítésével, a hazugságok leleplezésével, egészen az „unalmas” hétköznapokhoz való visszatérésig.

Újraprogramozás

Sokan vannak, akik évekig, évtizedekig lelkes rajongói egy politikusnak vagy politikai erőnek, és annyira lojális hívei a propagandának, hogy ellenkezés nélkül követik választottjukat a vargabetűk, irányváltások során is. Aztán – valamilyen külső vagy belső esemény hatására – lehull a szemükről a hályog, és értetlenül néznek egykori önmagukra.

Ebben a letaglózó érzelmi helyzetben javasolják a pszichológusok, hogy „programozzuk” újra magunkat, más szóval, tegyünk fel konkrét kérdéseket magunknak. Mi volt ez a vakhit bennem? Mikor kezdtem el hinni ebben az egészben? Magamtól indult, vagy rám erőltette valaki a családból? Hogy állok most ezzel a hittel? Mennyit ártott, és mit használt nekem ez az időszak?

Az ocsúdásnak további kedvezőtlen vagy kockázatos következményei is lehetnek. Ahogyan egy eszme új hívei, úgy a frissen kiugrottak is hajlamosak arra, hogy ismét sokkal buzgóbban képviseljék az új elvet, vagy épp harcoljanak ellene. Könnyen átesnek a ló túlsó oldalára abban az értelemben, hogy szeretnék kompenzálni korábbi baklövésüket, egyúttal csökkenteni kognitív disszonanciájukat. Ráadásul kifejezetten veszélyessé teheti a „kiugrást”, ha a korábbi társak radikálisan a „hittagadó” ellen fordulnak.

A fenti cikk Bőhm Kornél Propaganda című könyvének szerkesztett részlete. A kommunikációs- és PR-szakember szerző átfogó, számos történelmi és jelenkori példát felvonultató kötetéből megismerhetjük a manipulatív kommunikáció elméleti hátterét és hatásmechanizmusát. A könyv segít eligazodni a befolyásolási kísérletek között, és gyakorlati tanácsokat ad, hogy miként állhatunk ellen nekik.

The post Hogyan védekezzünk a propaganda ellen? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu