A jelentés tudományos szempontból teljesen értelmezhetetlen propagandaanyag, politikai igazodás a kormányzati narratívához
– jelentette ki a 24.hu-nak Nagy Ádám nevelés- és ifjúságkutató, egyetemi tanár a 2026 januárjában megjelent, az Ifjúság ’25 – Jelentés az ifjúságügyről című kiadványról, amelyet a Mathias Corvinus Collegium és a Nézőpont Intézet együttműködésében létrejött Ifjúságkutató Intézet állított össze.
Mindkét szervezet szorosan összefonódik a kabinettel: az MCC kuratóriumi elnöke Orbán Balázs fideszes országgyűlési képviselő, Orbán Viktor politikai igazgatója, a Nézőpont Intézet felmérései pedig rendre a kormány politikáját támogató eredményeket mutatnak.
A jelentés kimondott célja az, hogy átfogó képet fessen a 15–29 éves magyar fiatalokról. Ám ha valaki alaposabban beleolvas, hamar rájön: a dokumentum sokkal inkább
egy választási kampányanyag, mint egy komoly társadalomtudományi elemzés.
Amikor a számok éppen nem az ifjúságról szólnak
A jelentés 8 plusz 2 fejezete (HOT5 – Legfontosabbak a 2025-ös évben, Nemzetközi kitekintés, Külhoni magyar fiatalok, Demográfia, Fiatalok és szülőföld, Ifjúságpolitikai intézkedések, Oktatás, Érdekképviselet, Fiatalok és közélet, HOT5 – Mit várunk a 2026-os évtől?) első pillantásra különböző témákkal foglalkozik. Második pillantásra azonban egy egyértelmű minta rajzolódik ki: minden fejezet folyamatosan a kabinet szociálpolitikai intézkedéseit dicséri, és újra meg újra ugyanazokat a kormányzati programokat emeli ki példaként.
A kedvezményes lakáshitel program, az Otthon Start például öt különböző fejezetben is feltűnik, mint a fiatalokat támogató állami kezdeményezés. A jelentés szerint „a magyar családpolitika intézkedései alapvetően három pillérre épülnek. A pénzügyi stabilitás mellett a megfelelő lakhatási körülmények biztosítása, valamint a munka és magánélet közötti egyensúly elősegítése is kiemelten fontos. A 2025 szeptemberében elindított Otthon Start Program a fiatalok számára kíván újabb lehetőséget biztosítani saját otthonuk megszerzésére. A fix 3 százalékos kamatú, akár 25 éves futamidejű, 10 százalékos önerővel elérhető, első lakástulajdonszerzést ösztönző állami lakáshitel azon fiatalok számára is elérhető, akik még a családalapítás előtt állnak.”
Ami azonban hiányzik ebből a pozitív képből, az a program várható buktatói. Például, hogy milyen rossz minőségű lakótelepek lesznek elérhetők az állami lakáshitelt igénybe vevőknek. Az Otthon Start Program hatására bekövetkező rekordmagas lakásdrágulásról sem tesz említést a jelentés. 2025 harmadik negyedévében – tehát a program elindulásának első hónapjaiban – az egy évvel korábbi időszakhoz képest országosan 23,9 százalékkal, a fővárosban pedig 29,9 százalékkal fizettek többet a vásárlók az ingatlanokért. Azt is kifelejtették a jelentésből, hogy egy ilyen program miként szoríthatja ki a piacról azokat a fiatalokat, akik nem jutnak hozzá az állami támogatáshoz. Hasonlóan egyoldalú a „családbarát adóforradalom” többszöri lelkes hangsúlyozása is.
Az elveszett témák
A jelentésben valóban sok olyan fejezet szerepel, amelyek már a 2023-as és 2024-es kiadványokban is felbukkantak. A nemzetközi kitekintés, az oktatás vagy az ifjúságpolitika mind visszatérő témák. Ám az idei jelentésből kiestek bizonyos részek.
Hová lett például a 2024-es jelentés egészségre vonatkozó elemzése, amely kiemelt figyelmet fordított a mentális jóllétre? Miért maradt ki a 2023-as jelentés gazdaságra és munkaerőpiacra fókuszáló fejezete? Ezek mind olyan témák, amelyek közvetlenül befolyásolják a fiatalok életét, mégsem kerültek be az idei kiadványba.
Elhallgatják a kormány renoméját csökkentő ügyeket
– fogalmazott Nagy Ádám. „Ez azért propagandaanyag, mert alig-alig szól olyan dolgokról, amelyek egyébként a társadalmat, a közéletet valóban foglalkoztatják.”
A kutató szerint különösen szembeötlő hiányosság, hogy egyetlen szó sem esik a gyerekvédelemről, illetve az ahhoz kapcsolódó botrányokról. Pedig az ifjúság korosztály (15–29 évesek) alsó része egybeesik a gyerek korosztály (18 év alattiak) felső részével, ezek a fiatalok tehát potenciálisan közvetlenül érintettek lennének a témában.
Amikor a stabil azt jelenti: majdnem összedőlt
A jelentés szerint az „adatok összességében egy stabil, nagy létszámú oktatási rendszert rajzolnak ki, ahol a pedagóguspálya iránti érdeklődés továbbra is jelentős.” Ez a mondat bárki számára furcsán cseng, aki követte az elmúlt évek oktatásügyi híreit. Ebből a megközelítésből hiányzik a pedagógusok jogait korlátozó státusztörvény bevezetése, ami ellen látványos tüntetéshullám indult. Nincs benne szó az elöregedő tanártársadalomról sem, arról, hogy a 2023/2024-es tanévben több mint 11 ezer, hatvanévesnél idősebb tanár dolgozott főállásban, vagy arról, hogy ugyanebben a tanévben rekordalacsony számú, az előző tanévhez képest 1610-zel kevesebb, munkaviszony keretében foglalkoztatott pedagógus dolgozott a magyar közoktatásban.
Nagy Ádám szerint a kutatás oktatási fejezete nem arról szól, hogy éppen összedőlőben van az oktatás, vagy milyen alacsonyak a pedagógusbérek. De azt sem taglalja a jelentés, hogy
a gyerekek elavult tudásanyaggal, vacak módszerekkel tanulnak, és egyre kevésbé akarnak továbbtanulni.
Az egyetemi tanár egy másik fontos hiányosságra is rámutat: a 15 és 29 év közötti fiatalok közel sem alkotnak homogén csoportot. Élethelyzetüket nemcsak az életkoruk határozza meg, hanem többek között a társadalmi hátterük, a jövedelmük és a lakóhelyük településtípusa is.
Egy 15 éves, községben élő középiskolás élete gyökeresen más, mint egy 28 éves, budapesti diplomás fiatalé. Mégis, az Ifjúságkutató Intézet jelentése a teljes 15–29 éves korosztályt vizsgálja – korábbi adatok és kutatások alapján. Az olvasó szükségszerűen egy általános, elmosódott leírást kap erről a generációról, ami sok esetben inkább elrejti, mint feltárja a valódi problémákat.
Pártpolitika fiataloknak csomagolva
Annak lenne értelme, ha egy autonóm kutatócsoport kétévente egy jelentést adna ki a fiatalokkal kapcsolatos intézkedésekről. A probléma az, hogy az MCC-t semmilyen szempontból nem nevezhetjük autonómnak
– fogalmazott Nagy Ádám. Állítását nehéz lenne cáfolni, ha tudjuk: a kiadvány létrejöttét az az MCC támogatja és koordinálja, amely 2020-ban egyedül több állami támogatást kapott, mint a teljes magyar állami felsőoktatás egy évvel korábban.
Így nem csoda, hogy a direkt pártpolitizálás is megjelenik a jelentésben: „A legutolsó – 2022-es – országgyűlési választás alkalmával a fiatalok a szüleik preferenciáival összhangban zömmel a kormánypártokra szavaztak. A generációs pártok térvesztése azt mutatja, hogy a nemzedéki alapon szerveződő politikai szervezetek csak ideiglenesen tudnak sikereket felmutatni, hacsak nem képesek úgy megújulni, mint a jövőre 16. éve kormányzó Fidesz, amely maga is Fiatal Demokraták Szövetségeként indult a rendszerváltás idején.”
Ez már nem burkolt utalás vagy kontextusba rejtett vélemény, hanem nyílt pártpolitikai állásfoglalás egy állítólag tudományos jelentésben.
Nagy Ádám azt mondja:
Ha ez a jelentés egy társadalomkutatási anyag lenne, akkor sopánkodhatnánk azon, hogy milyen erősen megjelenik a pártpolitika. De pontosan tudjuk, hogy ez egy politikai térben értelmezhető anyag, vagyis a szerzőknek hitet kell tenniük a kormány mellett, ezért nincs ebben semmi meglepő.
A láthatatlan főszereplők
Az Ifjúság ’25-ből – eredeti kutatás és saját adatgyűjtés híján – nagyon keveset tudhatunk meg az elvileg főszereplő fiatalokról, valamint arról, hogy a NER szociálpolitikai intézkedései valójában hogyan hatnak a fiatalok életére, mit gondolnak róluk, milyen valós problémákkal küzdenek nap mint nap. Ezzel szemben bekerültek olyan témák is a jelentésbe, amik érdemben nem befolyásolják a magyar fiatalok életét.
Ilyen például a Sziget Fesztivál megmenekülésének kronologikus összefoglalása, ami a Mit várunk a 2026-os évtől? fejezet részeként meglehetősen nagy szerepet kap. Ez annak ellenére történik, hogy a könnyűzenei fesztivál a magyar fiatalok meglehetősen kis részét érinti közvetlenül.
A legnagyobb probléma azonban nem is a jelentés tartalma, hanem az, ami hiányzik belőle: a valódi, átfogó kutatási eredmények.
A 2000 óta négyévente megtartott nagymintás ifjúságkutatás 2024 őszén felvett adatai ugyanis másfél éve nem látnak napvilágot. Ezek az adatok adhatnának ténylegesen alapos, reprezentatív képet a magyar fiatalok helyzetéről, gondolkodásáról, értékeiről.
A kutató már sok mindent próbált azért, hogy megszerezze az adatokat.
Tettem már fel parlamenti kérdést, fordultam a minisztériumhoz, ott megtagadták az adatok kiadását, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál elindult egy eljárás, és aláírásgyűjtést is indítottunk az ügyben
– sorolta Nagy Ádám.
2012-ig nem volt gond az adatokhoz való hozzájutással, azóta viszont a kormányhoz közel álló kutatóintézetek vették át a szerepet, és az adatok publikálása rendszeresen másfél-két évet késik.
Az Ifjúság ’25 tehát nem a 2024-es nagymintás kutatás gyorsjelentése vagy részletes elemzése. Ez egy ettől teljesen független, saját kutatást nem tartalmazó összefoglaló az előző év eseményeiről, kormányzati szemüvegen keresztül.
Ami jól példázza, hogyan lehet egy látszólag tudományos kiadvánnyal valójában politikai célokat szolgálni, miközben egy autonóm, átfogó ifjúságkutatás valódi betekintést nyújthatna a következő generáció gondolkodásába, értékeibe és problémáiba.
The post „Elhallgatják a kormány renoméját csökkentő ügyeket” – kormánypropaganda lett a magyar fiatalokról szóló jelentés first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
