A krónikus munkahelyi stressz hatására kialakuló kiégési szindrómát kezdetben a segítő szakmák – orvosok, ápolók, szociális munkások – sajátos kimerülési mintázataként írták le fél évszázada. Ma viszont már tudjuk, hogy ez az állapot szinte bárkinél kialakulhat, foglalkozástól függetlenül.
Sőt, az általunk megkérdezett szakértők szerint nemcsak azokat fenyegeti ez a veszély, akik nem szeretik a munkájukat. „Gyakran éppen a legtudatosabbak, a legambiciózusabbak és a leginkább segítőkészek azok, akik kiégésnek esnek áldozatul. Akik sokat várnak maguktól, nehezen engednek el dolgokat, és mindig egy kicsit többet akarnak tenni, mint amennyit hosszú távon bírnak” – fogalmazott a 24.hu-nak a Svédországból 12 év után hazaköltöző Bán András, a Halottnak a Coach című podcast szerkesztője, aki több multinál is vezető beosztásban dolgozott, mielőtt a kiégés kezelését segítő coach-csá avanzsált volna immár lassan egy évtizede.
„A kutatások szerint vannak bizonyos személyiségvonások és viselkedési minták, amelyek növelhetik a kiégés kockázatát. Ezek nem okozzák önmagukban a kiégést, de érzékenyebbé tehetnek rá, főleg tartós stresszel vagy támogatatlan munkahellyel kombinálva.
A leggyakrabban említett hajlamosító személyiségvonások: a perfekcionizmus, a túlzott felelősségvállalás, a magas belső motiváció és elköteleződés, az alacsony önérvényesítés, a negatív érzelmi beállítódás vagy a magas empátia
– mutatta be a kiégéssel kapcsolatos tudományos vizsgálatok elsőre talán ellentmondásosnak tűnő eredményeit a lapunknak szintén írásban nyilatkozó Dr. Antalka Ágota sepsiszentgyörgyi pszichológus, a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja, időszakosan több egyetem társtanára, aki tucatnyi pszichológiai témájú könyvet is írt már, többi között a Modern világunk népbetegsége – A kiégés című, személyes hangvételű, a kiégés kérdéseit körbejáró kötetet.
„A kiégés töltelékszóvá vált”
A kiégés mára a felgyorsult világunk okozta folyamatos ingerdömping miatt egy sokak által megtapasztalt állapottá vált, és a kifejezés a köznyelvbe is beépült. Olyannyira, hogy manapság már egy-egy dologra – például egy munkahelyi megbeszélésre vagy konkrét feladatra – is könnyen rásütjük, hogy kiégetett minket. De a kiégéssel kapcsolatban még a tudomány világában is ellentmondó definíciók léteznek.
„A WHO hivatalos meghatározása szerint a kiégés hivatali jelenség, és nem lehet használni az élet egyéb területein tapasztalható jelenségekre, de a klienseimen keresztül azt látom, hogy szinte soha nem kizárólag a munkahelyen jelentkezik a krónikus stressz az életükben. Általában a magánéletben is vannak megoldatlan kihívások, normatív krízisek, mint egy gyermek születése, egy költözés, vagy egy beteg rokon ápolása, amelyek folyamatosan energiadeficitet jelentenek” – fogalmazott Bán András.
A kiégés töltelékszóvá vált, sokszor hallottam, hogy például »kiégtem ettől a meetingtől”. De a kiégés a hosszan tartó, kezeletlen, krónikus stressz okozta testi, lelki és szellemi kimerültség
– hangsúlyozta a több évtizedes szerteágazó nemzetközi munka- és vezetői tapasztalattal rendelkező Bán, aki már egy amerikai multi vezetőjeként egy komoly pánikroham hatására kezdte el a kiégés jelenségét kutatni, és idővel a téma szakértője, illetve a kiégés kezelését segítő coach lett belőle. (A szakemberrel készített korábbi interjúnk itt olvasható.)
A kiégés kezdeti jelei
Bán András az alábbiakban írta le a kiégés lehetséges jeleit: „Változatos testi tüneteket érezhetünk magunkon, ha utolér a burnout: szívverészavarok, vérnyomás-emelkedés, krónikus izomfeszültség – különösen a nyak és a vállak területén –, alvászavar – az egyén vagy nem tud elaludni, vagy nem tud ébren maradni–, antibiotikum-rezisztencia nélküli ismétlődő fertőzések, emésztőrendszeri problémák – irritábilisbél-szindrómaszerű tünetek –, és szexuális funkciózavar – mind libidó-csökkenés, mind diszfunkció. Érzelmi szinten jelentkezhet ingerültség, szorongás, fásultság, belső üresség, túlterheltség, folyamatos nélkülözhetetlenség érzése, de súlyos esetekben klinikai depresszió is.”
Antalka Ágota ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy „a kiégés soha nem egyik napról a másikra alakul ki — általában hosszabb folyamat, amelynek már korán vannak jól felismerhető jelei.” Ezeket a pszichológus szerint sokszor normalizáljuk – például úgy, hogy azzal nyugtatjuk magunkat, hogy „csak fáradt vagyok”, vagy „most egy ilyen időszak van” –, de, ha rendszeressé válnak, érdemes odafigyelni rájuk.
Korai jelek, amelyek arra utalhatnak, hogy valaki a kiégés felé halad: a tartós fáradtság, a »mentális kimerültség”, a lelkesedés és motiváció elvesztése, az érzelmi érzékenység vagy ingerlékenység, a határok elmosódása, a társas visszahúzódás, a pszichoszomatikus tünetek, a negatívabb gondolkodás, valamint a teljesítmény romlása
– folytatta a pszichológus.
Hangsúlyozta: a kiégés nemcsak lelki, hanem testi és idegrendszeri folyamat is egyben. „Hosszabb távú, tartós stressz hatására a szervezet »vészüzemmódban” marad, ami sok területen okozhat működési zavarokat. Mindez hatással van a testünkre: az idegrendszer esetében folyamatos stresszreakció – úgynevezett szimpatikus túlműködés – történik, amitől romlanak a kognitív funkciók, módosulhatnak az agy szerkezeti és működésbeli változásai” – fejtette ki.
A pszichológus leírása szerint az immunrendszer immunszuppresszióval – azaz gyengülő védekezőképességgel – és gyulladásszint-növekedéssel válaszolhat. A hormonháztartásban pedig felborulhat a kortizol szintje, és zavarok alakulhatnak ki a pajzsmirigy működésében is. Ahogy vércukorszint-ingadozást is tapasztalhatnak az érintettek.
A kiégés, a szorongás és a depresszió ördögi köre
Mint ebből is láthatjuk, a kiégés súlyos esetben akár más mentális problémákkal is összemosódhat. „A kiégés, a szorongás és a depresszió szorosan összefüggő, de nem azonos állapotok. Gyakran együtt jelennek meg, és egyik »átcsúszhat” a másikba, ha tartósan fennáll a stressz, vagy nincs megfelelő támogatás. A kiégés gyakran előszobája lehet a szorongásnak és a depressziónak” – mutatta be tömören Antalka.
„A kiégés a WHO szerint nem betegség, hanem egy munkahelyi szindróma, melynek a végső stádiumában – az apátiában – azért megjelenik a depresszió, így nehéz egyértelműen szétválasztani a két dolgot” – fogalmazott Bán.
A legfontosabb különbség, hogy a depresszió egy diagnosztizálható mentális betegség, nem csupán tünetegyüttes. A depresszió az élet minden területét érinti: munka, kapcsolatok, otthon. A tünetek súlyosabbak, és nem múlnak el egyszerű pihenéssel vagy a stresszforrás megszüntetésével. Gyakran terápiát vagy gyógyszeres kezelést igényel. Ugyanakkor a motivációvesztés, mint tünet, lehet része mind a kiégésnek, mind a depressziónak, de előfordulhat akár önmagában is
– tette hozzá a coach azt hangsúlyozva, hogy más beavatkozást igényel egy egyszerű kiégés és az állandósult depresszió. „A kiégéshez életmódváltozás és a stresszforrás kezelése, a depresszióhoz szakmai segítség, terápia és gyakran gyógyszeres kezelés, a motivációvesztéshez pedig a célok újragondolása és értelmes irányok találása.”
A pszichológus ugyanakkor a kiégés, a szorongás és a depresszió körforgására hívta fel a figyelmünket. „A kutatások szerint a hosszú távú kiégés növeli a depresszió kialakulásának kockázatát, de nem mindenki jut el odáig. A kiégés korai szakaszaiban gyakori a szorongás: ez folyamatos feszültség, túlpörgő gondolatokban és a »nem bírom tartani a tempót” érzésben nyilvánul meg. A túlzott felelősségvállalás, a perfekcionizmus vagy a nyomás fokozza a teljesítményszorongást. A lényeg, hogy a szorongás általános félelem és aggódás a jövőbeli dolgok miatt, míg a kiégés elsősorban munkával kapcsolatos túlterhelés és kimerülés. Ha a szorongás állandósul, az súlyosbíthatja a kiégést, és fenntartja a stresszkört” – írta le az első lépcsőfokot.
„A kiégés előrehaladott formája több olyan tünetet mutathat, amelyek a depresszióra jellemzők – mint a motivációvesztés, érzelmi kiüresedés, csökkent örömérzés vagy kimerültség. A kiégés elsősorban a munka vagy tartós stresszhelyzet kontextusából ered, a depresszió általános, mindent átszövő hangulati zavar, amely nem csupán a stresszre adott reakció. Amennyiben a kiégéshez társul tartós lehangoltság, önértékelési zavar, reménytelenségérzés, az érdeklődés elvesztése mindenben, akkor már a depresszió is jelen lehet” – folytatta Antalka.
Ez egy ördögi kör: egymást erősíthetik. A folyamat gyakran így néz ki: túlterhelés, kiégés, szorongás, alvászavar, kimerültség, depresszív tünetek. Mindhárom állapot egymást erősítheti, ha nem történik beavatkozás
– összegzett a pszichológus.
Drogfüggőkön segítő önkéntesektől korunk népbetegségéig
A kiégés fogalmát és jellegzetes tünetegyüttesét Herbert J. Freudenberger pszichoanalitikus alkotta meg és írta le 1974-ben a tapasztalatok alapján, amiket egy drogfüggők ellátását szolgáló ingyenes New York-i klinika vezetőjeként szerzett. Freudenbergernek ugyanis feltűnt, hogy a klinikán dolgozó önkéntesek közül sokan voltak, akik körülbelül egyévnyi munka után elvesztették minden motivációjukat. Valamint azt is észrevette, hogy ezt az állapotot gyakran a korábban leírt jellegzetes fizikai tünetek szokták kísérni.
Idővel azonban arra is rájöttek, hogy más segítő szakmákban – például az orvosoknál, az ügyvédeknél vagy a tanároknál – is jelentkezhet a kiégés, ahogy olyan munkakörökben is, amik egyáltalán nem tekinthetők segítő szakmáknak. Illetve azt is megfigyelték, hogy a kiégés a munkán túl, például a személyes kapcsolatai terén is hatással lehet az ember életére.
A fogalom jelentőségét és az iránta táplált érdeklődést jól mutatja, hogy a kiégés 1995-ben a Münchenben megjelenő pszichológiai lexikonba is bekerült. Ugyanakkor Antalka Ágota szerint már az ókorban is ismerhették a kiégés érzését, hiszen a Szentírásnak is vannak olyan részei, amelyekből erre lehet következtetni. „Kutatásaim során rádöbbentem, hogy már egészen korán, a Bibliában is találni utalást a kiégés jelenségére” – fogalmazott a pszichológus, majd egy példát is hozott arra az Ószövetségből, hogy már Illés próféta is megtapasztalhatta, mi az a kiégés A királyok első könyve 19. fejezetének 7. szakasza szerint: „Az Úr angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: »Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted”.”
„Ez alapján egyáltalán nem új keletű a jelenség. Azonban a begyűrűzését személy szerint a felgyorsult virtuális világ, valamint a megváltozott életstílusok és életkörülmények hozadékának gondolom. Túl sok az inger, amelyeket képtelenek vagyunk ilyen ütemben feldolgozni. Emiatt is nevezzük a modern korunk betegségének” – fejtette ki.
A modern munkakörnyezet és a kiégés kéz a kézben járnak
A szakértők egyetértenek abban, hogy a kiégés kialakulásához legalább annyira hozzájárulnak a munkahelyi körülmények, mint az egyéni hajlamok vagy megküzdési módok. Antalka Ágota szerint „az utóbbi évtizedekben megváltozott a kommunikációs tér, változott a munkahelyi kultúra, a követelményrendszer, ezzel mintha a teherbírás és a lojalitás is egyenes arányosan csökkeni kezdett volna.”
Ami a pszichológus szerint hatással van az egyén pszichéjére, és átírja a munkapszichológia működési mechanizmusait is.
„A kiégés megelőzése nem csak egyéni feladat – a kutatások szerint legalább annyira szervezeti felelősség, mint személyes. A vezetők és a munkahelyi kultúra szerepe meghatározó: megfelelő környezetben a kiégés kockázata drasztikusan csökken, még nagy terhelés mellett is. A leghatékonyabb, gyakorlatban bizonyított vezetői és szervezeti beavatkozások közül kiemelném a reális munkaterhelés és a tiszta prioritások kialakítását, a pszichológiailag biztonságos légkör megteremtését, az autonómia és a kontrollérzet növelését, az elismerés és a visszajelzés fontosságát, az egészséges határhúzást, a vezetők képzését és támogatását, a wellbeing programokat – amennyiben valódiak, és nem »látszatintézkedések” –, a szervezeti igazságosság és átláthatóság fontosságát, valamint a reális elvárásokat és célokat” – foglalta össze.
A kiégés tehát nem csupán abból fakad, hogy valaki túl sokat vállal vagy túlságosan maximalista – bár ezek a tényezők is nagy szerepet játszhatnak. Legalább ennyire számít az is, hogy milyen környezetben dolgozunk. Bán András szerint „a kiégés – ellentétben azzal, amit gyakran gondolnak – nem egyéni probléma, hanem rendszerszintű.”
A kiégésben a munkahelyi kultúra, a munkahelyi elvárások és a munkahelyi nyomás is szerepet játszik. „A kutatások azt mutatják, hogy az elszigetelt, toxikus, nem támogató munkahelyi légkör az egyik legerősebb, kiégéshez vezető tényező. Nem a munka mennyisége okozza elsősorban a kiégést, hanem az, hogy mennyire szabadon választhatja meg az ember, hogyan dolgozik. Problémás még az igazságtalan bánásmód, a kirekesztés, a bullying, az elnyomó vezetői attitűd és a támogatás hiánya.
Az egyéni megküzdési módszerek – meditáció, stresszkezelés, időbeosztás – hasznosak lehetnek a tünetek csökkentésében, de nem oldják meg a valós problémákat, ha a szervezeti közeg alapvetően káros. Mindig azt szoktam mondani, hogy a levitáló buddhista szerzetes is sugárfertőzést kapna Csernobilban
– fogalmazott a coach.
Karrierváltás előtt érdemes rendet rakni
Saját tapasztalatai alapján Bán András úgy gondolja, hogy az elmúlt években annyira mainstream témává vált a kiégés, hogy már egyre többen kezdenek el gyanakodni erre, amikor kimerülnek. De a munkahelyi környezetben, főleg a vezetőknél továbbra is azt látja, hogy van egy stigma a kiégéssel kapcsolatban, ami miatt könnyen azt a téves következtetést vonják le a munkáltatók, hogy, aki kiégett, az nem bírja a terhelést, és vége van a felfelé ívelő karrierjének. Pedig a coach szerint sokszor rendszerszintű problémák és figyelmetlen, érzéketlen vezetők állnak a legjobb kollégák kiégésének hátterében.
Bán ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az olyan szélsőséges megoldásokat, mint a felmondás, csak a legvégső esetben javasolja.
Az első lépés mindig a megállás. A folyamat elején óva intek mindenkit a nagy döntésektől, a radikális változástól. Fontos felismerni, hogy a kiégés nem gyengeség, hanem jelzés. Ezután jöhet a rendrakás: határok, prioritások, energiaforrások újradefiniálása. A cél nem a »visszatérés a régi önmagadhoz”, hanem az, hogy egy új, fenntarthatóbb verziódat építsd fel
– fejtette ki.
Persze a coach szerint eljöhet az a pont, amikor már nincs más megoldás, csak egy éles váltás. „A klienseimnek mindig abban próbálok segíteni, hogy először a már megszokott környezetben próbáljanak meg egy egészségesebb, fenntartható működési módot begyakorolni. Csak akkor érdemes nagy karrierváltáson gondolkodni, ha a saját házunk táján már rendet raktunk, különben újra megérkezik majd a kiégés” – fogalmazott Bán. De azért azt is hozzátette:
ha a munkahelyi környezet olyan toxikus, hogy az egyén már nem képes az alapvető funkcióit működtetni – nem alszik, nem eszik, és sorozatos pánikrohamai vannak –, akkor az első lépés nem a belső munka, hanem a szituáció azonnali megváltoztatása – akár betegszabadság, akár egy hosszabb fizetés nélküli távollét formájában, ha van rá lehetőség.
A coach egyúttal arra is rávilágított: a legjobb, amit tehetünk, hogy igyekszünk megelőzni a kiégést, ami szerinte nem a technikák kérdése – hiszen mindenkinek más módszerek működnek –, hanem a megfelelő szemléletmód elsajátításáé.
„Tanuld meg észrevenni a tested jelzéseit, és ne csak akkor pihenj, amikor már teljesen kimerültél! Tanulj meg nemet mondani anélkül, hogy bűntudatot éreznél! Tarts szünetet, mielőtt a tested kényszerít rá! Láss tisztán a mélyebb kérdésekben: miért csinálom ezt, kinek az elvárására reagálok, mit akarok ezzel bizonyítani? A valódi megelőzés az önismeretből fakad” – foglalta össze Bán András, aki a saját kiégéséből annak idején azt vonta le legfontosabb tanulságként, hogy nem elég az önismerettel foglalkozni, egy ponton el kell kezdeni a környezetünk megváltoztatásán is dolgozni. Hiszen a kiégés nagyon sokszor egy egészséges ember egészséges reakciója egy egészségtelen helyzetre.
Amikor tűzbe rakjuk a kezünket, akkor nem azért fáj, mert gyengék vagyunk. Ne kezdjük el mantrázni magunknak, hogy elég erősek vagyunk, bírjuk ezt, miközben sistereg a bőrünk! A fájdalom egy egyértelmű jel arra, hogy minél hamarabb húzzuk ki a kezünket a lángokból.
The post „Ha tűzbe rakjuk a kezünket, nem azért fáj, mert gyengék vagyunk” – így vált népbetegséggé a kiégés first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
