Ha egy átlagembernek fárasztó munkanapja végén a jól megérdemelt pihenés helyett zsákot húznak a fejére, elkábítják, majd egy szobában tér magához, ahol ismeretlen okokból határozatlan időre fogva tartják, az pech. Ha ez egy filmben történik, biztosra vehetjük, hogy itt valaki a kreatív stábból látta az Oldboyt, a közkedvelt koreai thrillert, és maga is amolyan oldboyosan akarta felütni a történetet.

Az Itt érzem magam otthon esetében erről lehet szó, ugyanis Veres Attila forgatókönyvíróból, az egyik legtehetségesebb fiatal magyar novellistából nemcsak azt nézzük ki, hogy alaposan ismeri a teljes Pak Csanvuk-életművet, de azt is, hogy a nemzetközi horror- és thrillerdivatokkal is tisztában van – úgy irodalmi, mint filmes téren.

Ha Veres feltűri az ingujját és pszichothrillert ír, abban a hősök igen sok kényelmetlenségre és fájdalomra számíthatnak.

Így jár Rita, az Itt érzem magam otthon hősnője is, aki megkötözve találja magát a mondott sötét szobában. Ott egy fenyegető fiatalember következetesen Szilvinek szólítja, és tudtára adja, hogy mielőtt kaphatna egy tál ételt, „vissza kellene emlékeznie”, ki volt Szilvi, mielőtt „elcsatangolt”. Vagyis Ritát erőszakkal és súlyos kínzásokkal belekényszerítik, hogy tanulja be és játssza el Szilvi szerepét egy úgynevezett családban, ahol, mint fokozatosan kiderül, majdnem mindenki más is szerepet játszik.

Az Itt érzem magam otthon tehát azoknak a pszichothrillereknek az alaphelyzetét fordítja ki, amelyekben egy vagy több elmebeteg és gonosz kívülálló dúlja fel a hősök otthonát, pokollá téve az életüket. Ilyen film a Michael Haneke rendezte, nagy hatású Furcsa játék, de még a szórványos magyar thrillermezőnyben is találni hasonlót: a Mielőtt befejezi röptét a denevért Tímár Pétertől. Az új magyar thrillerben viszont másképp van.

Ezúttal az ártatlan hősnőt zárják be a támadók otthonába, akik vagy őrültek, vagy gyilkosok, vagy Ritához hasonlóan fenyegetett áldozatok, esetleg mindhárom egyszerre.

Veres és rendezője, Holtai Gábor nyilván a Tímár- és a Haneke-filmet is látták, sőt még azoknál is többször nézték meg a szorgalmas Haneke-tanítvány, Jorgosz Lánthimosz Kutyafog című korai rendezését egy ugyancsak sajátos és perverz szabályok szerint élő családról. Nehéz abbahagyni az Itt érzem magam otthon feltételezhető vagy nyilvánvaló előképeinek felsorolását, mert Holtai filmjének nincs olyan markáns saját stílusa, ami felülírná azokat. Ez pályakezdő nagyjátékfilmeknél gyakori, és nem is nagy baj, ha olyan nemes műfaji elődökről van szó, mint itt.

Mégis adódik a kérdés: mitől érezhetjük magunkénak a történet helyszínét adó, súlyosan nyomasztó otthont? Holtai három jelenetet leszámítva végig ebben a térben tartja a kamerát, ami illik az alapötlethez, egyúttal a szűkre szabott költségvetéshez is – az Itt érzem magam otthon készítői a kezdő filmesek Inkubátor Programjában pályáztak támogatásra, de végül független gyártásban tudták leforgatni a filmet. Másrészt a kamarajelleg felerősíti a történet áthallásait. Ha egyetlen lakás a szereplők egész világa, akkor az a lakás természetes módon kezd el többet jelenteni önmagánál: modellszerű, jelképes térré emelkedik.

Innen adódik az Itt érzem magam otthon aktuálpolitikai olvasata, amit előtérbe állít az ügyesen megválasztott, röviddel az országgyűlési választások elé időzített premierdátum is.

Rita ugyanis egy olyan „családba” kerül be, ahol a családfő folyamatosan a gondoskodásról és a család szentségéről papol, miközben csak addig biztosít kosztot és kvártélyt a „rokonoknak”, amíg azok nem szegülnek szembe az akaratával. Kedvelt szólama, hogy odakint, a zord nagyvilágban mindenkit a nélkülözés és az elmagányosodás réme fenyeget, az alkalmi rablógyilkosságokról és tömegbalesetekről nem beszélve, de idebent, a családban mindenki biztonságban érezheti magát. Már ameddig eljátssza a rá osztott szerepet, nem lázadozik és nem beszél ki a családból.

Veres és Holtai nem mondja ki nyíltan, hogy ez a hazugságokra és megfélemlítésre alapuló Családi Együttműködés Rendszere Orbán Viktor kormányzásának volna valamiféle műfaji allegóriája. A miniszterelnök neve el sem hangzik a filmben, és a néhány külső helyszín is jellegzetesen jellegtelen, véletlenül sem ismerhető fel valamilyen fontos fővárosi tér vagy épület.

Ugyanakkor az egyenruhaként viselendő, otthoni ruhadarabok afféle keresztény-konzervatív, fakó divatot követnek, az elhangzó, paternalista bölcselmek-fenyegetések ideológiája a kormányzati retorikából ismerős.

Sőt, az a történetvilágon kívüli, de a közönség egy részének nyilván jelentéses alkotói döntés, hogy a két főszerepet két ellenzéki megszólalásairól is ismert színész, Lovas Rozi és Molnár Áron játssza, szintén erősíti a kínálkozó aktuálpolitikai értelmezést. Ilyen módon a hősnő lázadása valamiféle filmes vágybeteljesítésként is működik azon nézők számára, akik elégedetlenek a fennálló politikai rendszerrel.

Lovas egyébiránt most először játszik filmfőszerepet, amire hosszú évek óta bizonyítja az alkalmasságát. Ritaként, vagyis Szilviként látványos ívet kell bejárnia a testileg-lelkileg összetört, szűkölő áldozattól a helyét lassan megtaláló, pozícióit felmérő foglyon át az irányítás megszerzésére törekvő, aktív thrillerhősnőig. Hogy a színésznő ebbe még váratlan pillanatokban megcsillanó humort is képes belevinni, szinte ajándékszámba megy egy ilyen komor és kegyetlen történetben.

Mögötte Molnár Áron nyújt emlékezetes egyéni teljesítményt, akinek mániákus színészi energiái jobban érvényesülnek a családfő jobbkezeként, sőt inkább ökleként megismert Marci karakterében, mint a pozitív hősszerepekben. A többiek, mint Szervét Tibor, Gryllus Dorka és Simon Kornél, inkább a családi tablóba simulnak bele rutinos összjátékukkal. Annak ellenére, hogy az Itt érzem magam otthon Holtai első nagyjátékfilmje, az összeszokottság érezhető az alkotókon: Holtai és Veres korábban együtt készítette a szintén hatalmi és biopolitikai kérdéseket feszegető Második kör című rövidfilmet, és már abban is Lovas Rozié és Molnár Ároné volt a két főszerep.

Az újabb magyar filmek között ma is szokatlannak ható, műfaji minták és a merész, bár talán kissé tolakodó politikai olvasat megteremtése miatt az Itt érzem magam otthon egyedi és könnyen megjegyezhető film. Itthon. Határainkon túl, pitiáner közéleti vircsaftunktól elszakadva vélhetően sokat veszít az erejéből.

Műfaji gyakorlatként, agyas thrillervariációként úgy is sikeres, de alighanem jobban kiütközik a hasonló, összeesküvésekre, elhallgatásokra és fokozatos tudásmegosztásra építő filmek óraműszerkezete, látványosabbá válik a belső mechanika. Az efféle, ravasz filmeket tisztességesen végig kell írni, és a tisztességes végigírás feladata – ami itt kétségtelenül el lett végezve – gyakran maga alá rendel minden más filmes ötletet és stílusmegoldást, különösen, ha a rendező nem elég dörzsölt.

Itt mintha erről lenne szó. Nem nagy baj. Az alkotók példaszerűen bizonyították, milyen műfaji környezetben és hangnemben érzik magukat otthon. Most jöhet az, hogy kimennek a szabadba.

Itt érzem magam otthon (2025), 124 perc. 24.hu: 6,5/10.

The post Vágybeteljesítő pszichothriller készült arról, hogyan bukik meg a Családi Együttműködés Rendszere first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu