A szamosújvári börtöntől Budapest belvárosáig, Székelyföldtől Berlinig vezet ez a beszélgetés Bodor Ádámmal, aki kilencven évesen sem lett békülékenyebb. Beszél az erdélyi giccs hamisságáról, a politikai önámításról, az írói szerep gyanússágáról, és arról is, miért nem ír akkor, amikor íróként ezt várnák tőle. A börtönélménytől a Sinistra körzetig sok minden szóba került, de talán a legfontosabb: hogyan engedi el a saját műveit, és miért nem tekinti az írást hivatásnak.

Tovább az erdeti cikkre:: Telex.hu