A Brentford-Brighton mérkőzésre abban a tudatban mehettek ki a szurkolók, hogy komoly esély van arra, hogy történelmi jelenetnek legyenek szemtanúi. Nem a várható gólszám, vagy az őrült nagy tét miatt, de nem is azért, mert valamelyik csapat olyan csodába illő bajnoki címért játszott volna, amilyet a Leicester City nyert 2016-ban. Egyetlen oka volt az izgatott várakozásnak:

James Milner.

A középpályás ugyanis a 654. találkozójára készült a Premier League-ben, ami új rekordnak számít. Február 11-én érte be Gareth Barryt, aki 1997 és 2020 között szedett össze olyan mennyiségű mérkőzésszámot, amire sokan azt gondolták, megdönthetetlen.

Milner azonban erre is rálicitált, mert bár Barry bajnokságot, FA Kupát nyert a Manchester City tagjaként, az új rekorder is, aki aztán a Bajnokok Ligáját is behúzta a Liverpoollal, amivel járt a Premier League csúcsán és bezsebelet még pár kupagyőzelmet, vagy épp klubvilágbajnoki címet. 2002 óta tartó karrierje is a 24. évében jár már, így aztán tagadhatatlanul Milneré a valaha volt leghosszabb PL-pályafutás.

„Mintha az lett volna a sorsa, hogy futballista legyen”

Az első dolog, amit kiemel vele kapcsolatban minden edzője, az a szorgalma. Nem volt ez máshogy az iskolában sem, kiváló tanulóként tartották számon, különösen a testnevelés órákon remekelt. Számos sportágban jártas és tehetséges volt, ám tízéves korában bekerült a Leeds labdarúgó akadémiájára és ezzel eldőlt a sorsa.

Rendkívüli alázattal, szorgalommal és lelkesedéssel vett részt a foglalkozásokon, a helyi edzői gárda pedig dörzsölte a tenyerét, mert érezték, hogy valami különlegeset találtak: tehetséget és szorgalmat egyszerre.

Mintha az lett volna a sorsa, hogy futballista legyen. Olyan volt, mint egy szivacs, mindent magába szívott

– mesélte róla John Buckley a TheAthleticnek, aki az U14-es csapatnál volt az edzője.

És magába is szívott minden tudást, amit csak lehetett. Az angol utánpótláscsapatokat is megjárta, végül annyira éretten játszott, hogy már tinédzserként az első csapathoz irányították. A nagy lehetőség nem váratott magára sokáig, de izgalmas párhuzam, hogy éppen Wayne Rooney kortársa volt. A két futballista karrierje egészen más utat járt be, Milner még mindig aktív, miközben a korábbi angol válogatott csatár már rég visszavonult, edzőnek állt és úgy néz ki, mintha 20-30 évvel idősebb lenne. Pedig 16 éves korukban még mindketten tűkön ülve várták az áttörést a pályafutásukban.

Rooney-nak sikerült előbb, az Everton csodagyereke már első élvonalbeli meccsén győztes gólt rúgott az Arsenal ellen. Mindössze öt nappal a 17. születésnapja előtt talált be, ezzel ő lett a Premier League korszakának legfiatalabb gólszerzője. Két héttel a gól után a Leeds United vendége volt a liverpooli csapat, Milner pedig kimaradt a meccskeretből, de hogy szokja a felnőtt futball hangulatát, a csapattal együtt mozoghatott. A TheAthletic cikke szerint ekkor csak vágyakozva nézte, hogy Rooney a pályán robotolhat. Lefújáskor egy barátságos vállveregetésre lett figyelmes.

Te is azt akarod elérni mindennél jobban, amit ő, igaz? Remélem tudod, hogy nem jársz tőle messze

– mondta Steve McGregor, az edzői stáb egyik tagja.

Hat nappal később James Milner bemutatkozott az élvonalban a West Ham United elleni bajnokin. Öt további mérkőzésbe tellett, hogy egy Sunderland elleni összecsapás alkalmával eredményes legyen, ezzel pedig négy nappal megjavította Rooney rekordját. McGregor jóslata igaznak bizonyult, tényleg közel járt hozzá, hogy beérje a kortársát.

„Profizmusa Cristiano Ronaldo szintjével vetekszik”

A klubjában nem sokkal később egy mentorprogram indult, amely pont azt a célt szolgálta, hogy a fiatal srácokat a szárnyaik alá vegyék a rutinos játékosok. Milnernek két éven át így Michael Bridges volt a pártfogója, de elmondása szerint ez hálás feladatnak bizonyult.

„Eltekintve attól, hogy néha el kellett rángatni az edzőpályáról, és megmondani neki, hogy ideje hazamenni, James mentorálása soha nem volt nehéz. Segített, hogy nagyon jó nevelést kapott. Szülei remek munkát végeztek, és arra ösztönözték, hogy a futballon kívül is legyenek érdeklődési körei. Mindenekelőtt nagyon intelligens futballista, aki jól olvassa a játékot, és elég sokoldalú ahhoz, hogy különböző típusú edzőknél különböző pozíciókban játszhasson. Ez sokat segített neki.

A modern futball néha túl robotikus lehet, és a fiatal játékosokat túledzik – Leedsben James megtanult önállóan gondolkodni és improvizálni. Már akkor is nagyon jó volt a labda nélkül, lenyűgöző volt, hogy mindig visszaért és remekül helyezkedett. Profizmusa Cristiano Ronaldo szintjével vetekszik

– mesélte Michael Bridges a Guardiannek.

Ez a kreativitás és nyitottság a karrierje során végig segítette, hogy legyen hely számára a pályán. Elsőként Stuart Pearce találta ki, hogy az akkor még szélsőként játszó Milnert visszahúzza és szélsőhátvédként szerepeltesse a finnek elleni U21-es Európa-bajnoki meccsen. Az angolok szélsője egy kiállítás miatt került egy sorral hátrébb. Félidőben 1-1-re állt a meccs, Milner pedig bár jobbhátvédként szerepelt, rengeteget futott fel a támadásokkal, az 53. percben pedig az ő szögletét fejelte be Micah Richards, amivel 2-1-re nyert Anglia.

„A mai modern futballban a szélsővédőknek is fel-le kell rohangálniuk, ezért tudtam, hogy Milly jól fogja magát ott érezni” – idézte később a Telegraph a szakembert. Ez a siker egyúttal Milner történelmi találkozója is volt, 43. alkalommal lépett pályáraa az U21-es csapatban, ami rekordnak számított.

Milnernek nem derogált egyik poszt sem. Azt a szerepkört próbálta tökélyre fejleszteni, amit éppen rábíztak, a rá jellemző szorgalommal és alázattal.

Bridges helyesen emelte ki megannyi pozitív tulajdonsága közül éppen azt, hogy sokoldalú taníttatást kapott, de ez mit sem ért volna, ha nem lett volna mindig is nagyon szorgalmas. Mindegy volt, hogy játékelméletet kellett tanulni, vagy erőt fejleszteni, azonnal beleállt a munkába.

Milner tiszta izom, meg egyébként is neki van az egyik legnagyobb respektje a csapatban. Ő az első, aki edzésre érkezik, valamint az utolsó, aki távozik

– mondta a 24.hu-nak Krizsanovics László, a Liverpool takarítói csapatának supervisora 2019-ben.

Ez a kérlelhetetlen munkamorál megalapozta Milner pályafutásának hosszát. Nemcsak azért, mert több poszton is bevethető, hanem mert azt is bizonyította, hogy remekül alkalmazkodik a követelményekhez. Gondoljuk csak el, hogy 2002-ben mennyire más lehetett a Premier League stílusa, arról nem beszélve, hogy bemutatkozó szezonjában mindössze négy olyan edző dolgozott a ligában, aki nem brit állampolgár volt. Ma már teljesen más követelményeknek kell megfelelni, de Milner ezt is megugrotta.

A Leeds Unitedben néha támadó középpályást, vagy hamis kilencest is játszott, a Newcastle Unitedben néhányszor csatárként is megmutathatta magát. Az Aston Villában és a Manchester Cityben főként szélsőként futballozott, de Roberto Mancini és Manuel Pellegrini is egyre többször középre vezényelte, akár védekező szerepkörben is. Alkalmazkodott, fejlődött. Hiába gyorsult fel a játék, állta a sarat. Ehhez pedig kulcsfontosságú volt, hogy végtelenül profin állt hozzá mindenhez.

Korábban mi is foglalkoztunk azzal, hogy a modern futball hihetetlen intenzitása dacára egyre jobban kitolódott a játékosok életkora. Nem lepődünk meg, hogy Luka Modric, Cristiano Ronaldo, vagy épp Milner is aktív játékos, hála a sporttudomány fejlődésének. Alex Oxlade-Chamberlain szerint azonban Milner messze megelőzte a korát ebben.

„Minden, amit most a játékosokról hallani, hogy rendkívül profik az étrendjük, a táplálkozásuk, a felkészülésük és a regenerálódásuk terén, azt ő már évek óta így csinálja. Valószínűleg ő volt az egyik első. Soha nem engedett belőle, nem csábult el egyik napon sem. Minden napnak ugyanazzal a hozzáállással vágott neki. A következetessége hosszú pályafutást eredményezett, a legkövetkezetesebb ember, akit valaha láttam a profik között” – mesélte a liverpooli csapattársa.

Az unalmas srác, aki alvás közben is lefutna egy maratont

Bár a társaira kétségtelenül jó hatást gyakorolt a munkabírása, a médiában keveset szerepet. Ez főleg annak köszönhető, hogy egyáltalán nem vágyott a figyelemre, nagyon kényelmesen melózott a háttérben. Egy időben szinte mémmé vált, hogy mennyire a közemberek életét éli, Liverpool-játékosként közösségi oldalak „Unalmas James Milner” névvel posztoltak bejegyzéseket, mintha ő írta volna.

„Az emberek azt mondják, hogy unalmas, de egyáltalán nem az. Csak nem áll a reflektorfényben. Nem is érdekli. Soha nem ivott, de miután elég idős lett, mindig velünk tartott a csapat esti programjain. De míg a többiek sört ittak, James a üdítőnél maradt” – emlékezett rá vissza Bridges, míg Curtis Davies egy kicsit több részletet árult el a középpályás jelleméről.

„A legfontosabb tulajdonsága az volt, hogy mindenben a legjobb akart lenni, a pályán és azon kívül is. Versengő természete hajtotta előre. Az U21-es csapatban „hidratációs szörnynek” hívtuk, mert minden reggel hidratációs teszteket csináltunk, ő azt is meg akarta nyerni. Egyszer Nedum Onuoha egész nap csak vizet ivott, hogy legyőzze. Másnap reggel James megnézte az eredményeket, és látszott az arcán a megdöbbenés és bosszúság, hogy valaki legyőzte. Ez jól mutatja, hogy mindig a legjobb akart lenni.”

A külvilágnak James azt mondja majd, hogy »szerencsés vagyok, hogy ilyen sokáig játszhattam a Premier League-ben, bla bla bla”, de szerintem ő csak azért folytatta, hogy megdöntse a rekordot. Ő ilyen, mindent meg akar nyerni. Ez hatalmas dolog lesz számára, amikor visszatekint karrierjére, és egy újabb mérföldkő lesz, amit hozzáadhat történetéhez.

Nagyon érdekel, hogy mi vár Jamesre a futball után. Mi lesz a következő kihívása? Maratonok teljesítése szerte a világon? Szerintem alvás közben is lefutna egy maratont – ő egy természeti csoda.”

Egy másik vicces eset már jóval később, 2019-ben esett meg vele. A Liverpool Barcelonában kikapott 3-0-ra a Bajnokok Ligája elődöntőjében. A visszavágót 4-0-ra nyerte meg az angol együttes, Milnerrel a kezdőjében. A középpályás állítólag annyira felbőszítette Lionel Messit azzal, hogy nem hagyott neki területet érvényesülni, hogy az arcába kiabálta, hogy egy szamár, ami magyarul inkább egy favágónak feleltethető meg.

„A félidőben az alagútban is rengeteget szidott spanyolul. Azt mondta nekem, hogy »burro”, ami szamárnak fordítható, de azt hiszem, a spanyol futballban általános kifejezésként használják azokat, akik másokat rugdosnak” – mesélte Milner mosolyogva. Persze Messinek gőze sem volt róla, hogy az angol középpályás beszél spanyolul, mert önszorgalomból megtanulta a nyelvet, hogy könnyebben szót értsen a csapattársaival.

When Lionel Messi & @JamesMilner had beef pic.twitter.com/AKexmB4BkY

— Prime Video Sport UK (@primevideosport) December 20, 2022

Szintén kevesen tudják, hogy 2011-ben saját alapítványa lett (JMF), aminek köszönhetően számos angol gyermeken segített. A jótékonysági felajánlásaiba apránként bevonta az ismerőseit, barátait is, 2019-ben egymillió fontnál több összeget költött jótékony célra.

Mit ad a 40 éves Milner a Brightonnak?

Miután Milnerrel nem hosszabbított a Liverpool, sokan arra számítottak, hogy véget ér a pályafutása. Ő azonban még érezte magában az erőt, 2023-ban a Brighton futballistája lett, ahol a mostani már a harmadik szezonja. A jelenlegi idény is mutatja, milyen sokoldalú, hiszen 14 pályára lépése során játszott középpályást, balhátvédet és szélső támadót is. Emellett a mentalitása, a többiekre gyakorolt hatása még most is fegyvertény.

„James a mai napig ugyanaz az ember, aki volt, de mára Anglia legnagyobb klubjaiban játszott, részt vett az európai és világszintű labdarúgás legnagyobb mérkőzésein. Mindig számon kéri az emberektől, ha nem vállalnák a felelősséget, de mindenki tudja, hogy ez igazságos, mert tőle elfogadod. Ő az, aki összetartja a csapatot” – vélte Onuoha.

Ezt támasztja alá Spencer Vignes sportújságíró és író, akit lapunk megkeresett, hogy segítsen bemutatni, mit adott ő a Brightonnak. Az író régóta a csapat szurkolója, sőt a mérkőzések magazinjaiba is publikált az elmúlt húsz évben.

Szerencsés volt, mert elkerülték őt a karrierjét veszélyeztető súlyos sérülések, de azért, mert ő is vigyázott magára. A profizmus példaképe, és ennek köszönhetően ennyi év után is még mindig játszik

– mondta Vignes a 24.hu-nak.

Brightonban a hozzájárulása már kevésbé a pályán, inkább a kulisszák mögött érezhető.

A többi játékos, különösen a csapat fiatal tagjai, figyelik, hogyan viselkedik, és tanulnak tőle. »Ha úgy edzek, mint James, ha úgy dolgozom, mint James, ha úgy eszem és iszom, mint James, akkor talán olyan karriert tudok befutni, mint James.” Nagy hatással van az öltözőre, ezért is lehet még mindig profi futballista a Premier League-ben ebben az életszakaszában.”

Ezzel pedig legalább olyan fontos munkát végez a pályán kívül, mint a gyepen. Nem véletlen, hogy éppen ő döntötte meg a rekordot. A 654 mérkőzést pedig szezon végéig növelheti tovább – és talán megint hosszabbít vele a Brighton és a történetét tovább írhatja.

The post Történelmet írt a Premier League-ben az unalmas srác, aki alvás közben is lefutna egy maratont first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport