Három titokzatos, fekete öltönyös férfi kopogtatott be Albert K. Bender otthonába a Connecticut állambeli Bridgeportban 1953 egyik éjjelén. A fenyegető külsejű és modorú fickók állítólag arra hivatkoztak, hogy ők az Egyesült Államok kormányának ügynökei, és börtönnel fenyegették Bendert, ha bárkinek elmondja az általa felfedezett, a repülő csészealjakra vonatkozó információ forrásával kapcsolatos titkot. A férfi annyira megijedt, hogy megbetegedett és három napra ágynak esett.
Bender nem közönséges civil volt, hanem megszállott ufológus – ő alapította a Nemzetközi Repülő Csészealj Hivatalt (IFSB), a világ első civil ufónyomozó klubját. Nem sokkal az ominózus látogatás után a „titkos ügynökök” utasításainak engedve felszámolta az IFSB-t.
Gray Barker, az IFSB-hez nemrég csatlakozó főnyomozó, a Space Review munkatársa – a lap a hivatal magazinja volt – rendkívül csalódott és izgatott lett a váratlan fordulat miatt. „193 centiméter magas volt, lágy déli akcentussal beszélt, és gyilkos humora volt – emlékezett vissza barátja, John Keel, szintén az ufók és a rémtörténetek kutatója. – Ha valakiről, akkor róla igazán el lehetett mondani, hogy túl sokat is tudott a repülő csészealjakról.”
Barker kutatásai a „sötét zsarukról” (akiket később a Men in Black nyomán MIB-nek rövidítettek) mély hatást gyakoroltak az ufológiára és tágabb értelemben a nemzetközi popkultúrára.
Elindul a legenda
Barker 1925-ben született Nyugat-Virginiában, ifjúkorában színházban dolgozott, aztán ufókról, szörnyekről és paranormális jelenségekről szóló történeteket publikált, írt és szerkesztett. A Glenville-i Állami Főiskolán végzett 1947-ben – ebben az évben röppent fel a „repülő csészealj” kifejezés, ami azokat a furcsa, denevérszárny alakú objektumokat jelölte, amiket egy amatőr pilóta, Kenneth Arnold látott Washington államban. Arnold észlelését gyorsan követte a roswelli incidens, amikor egy repülő tárgy roncsait fedezték fel az új-mexikói sivatagban. Ez a történet lett aztán a legnépszerűbb ufó-összeesküvés központi eleme, amely szerint az Egyesült Államok kormánya földönkívüli űrhajók roncsait rejtegeti.
Barker látható élvezettel mosta el a tények és a fikció közötti határvonalat, és az 1956-ban Túl sokat tudtak a repülő csészealjakról (They Knew Too Much About Flying Saucers) címmel megjelent könyvében sikerrel dramatizálta és színezte ki Bender sztoriját, ami ebben a formában példátlan sikert aratott. A hidegháború csúcsán felmelegített történet útjára indította a „sötét zsaruk” legendáját.
Csendes riasztás
A Túl sokat tudtak… című könyv nagyjából akkor íródott, amikor Joseph McCarthy szenátor elindította hírhedt kampányát, hogy megakadályozza a kommunisták állítólagos beszivárgását az Egyesült Államok kormányába. Ez lett a Barker nyugat-virginiai otthonában szerkesztett és kiadott könyvek közül a legismertebb. A könyv az általa „Silence Groupnak” (Elnémítóknak) nevezett szervezet tevékenységét derítette fel, amelyről azt állította, hogy felszólították Bendert és az IFSB más tagjait, hogy hagyják abba az ufókkal kapcsolatos nyomozásaikat. Ebben Barker Bendert idézte:
Miközben a három ember elindult, az egyikük még hátramaradt egy kicsit, és így szólt: »Kormányunkban az ország legjobb koponyái ülnek, és nem tudják, hogyan lehetne semlegesíteni az ufókat. Miből gondolja, hogy maga bármit tudna tenni a siker érdekében?”
A könyv megjelenése után gyorsan terjedtek a „Elnémítókról” szóló híresztelések. Más ufóhívők is megszólaltak, akik szintén azt mondták, hogy találkoztak földönkívüliekkel, és határozottan állították, hogy hozzájuk is bekopogtattak a fekete öltönyös sötét zsaruk. Sokan, akárcsak Bender, nagyon rémültnek tűntek – de egyiküknek sem esett bántódása, miután kiálltak a nyilvánosság elé. A fenyegető „ügynökök” gyakran – de nem mindig – hármasával jártak, fekete öltönyt viseltek, és nagy, vadonatúj autókat, általában Cadillacet vagy sötét szedánt vezettek.
Bender abban az évben találkozott velük, amikor a CIA titokban tudósokból álló bizottságot hozott létre, hogy eldöntsék, hogyan kezeljék az Egyesült Államok légiereje felé jelentett, egyre növekvő számú felderítetlen észlelést. Jerome Clark ufóhívő író azt fejtegette, hogy Bendert valóban titkos ügynökök kereshették fel, akik a tudósokból álló bizottság javaslatát követve világították át a civil ufológusokat. A legenda 1962-ben mosódott össze a sci-fivel, amikor Barker kiadta Bender a Repülő csészealjak és a három zsaru (Flying Saucers and the Three Men) című könyvét. A szerző előbukkant a rejtekhelyéről, és megígérte, hogy felfedi a sötét zsarukkal kapcsolatos igazságot. De Bender sztorijának extravagáns részét – miszerint a Kazik bolygóról érkezett hatalmas termetű földönkívüliek elragadták őt a Déli-sarkra – még a nyitottabb gondolkodású ufóhívők is csak nehezen nyelték le.
Álruhás földönkívüliek
Az ufóipar egyre népszerűbb lett, miután kiderült, hogy a Bendert felkereső „ügynökök” valójában „álruhás földönkívüliek” voltak – ezt a témát aztán más szerzők is szívesen felhasználták. Barker az általa szerkesztett magazin, a The Saucerian (később The Saucerian Bulletin) hasábjain folyamatosan népszerűsítette a legendáját és egyéb rejtélyeket, miközben a rivális szerzők is igyekeztek megteremteni saját mitológiájukat.
A Barker által Ezüsthíd (The Silver Bridge) címen 1970-ben kiadott regényben a nyugat-virginiai Point Pleasantben álló híd 1967-es összeomlása mellett egy félelmetes lény, a Molyember (Mothman) is megjelenik. Barátja, a szintén okkult témákkal foglalkozó újságíró, John Keel, The Mothman Prophecies címmel könyv méretű történetté duzzasztotta a legendát. Az 1975-ben megjelent kötet Barkert szerepeltette, és egy 2002-es hollywoodi film (Megszólít az éjszaka) alapjául is szolgált, amelynek főszerepét Richard Gere és Laura Linney játszotta. Könyvében Keel – ő használta először az MIB rövidítést – részletesen leírta, mit mondtak neki azok a szemtanúk, akik mind a Molyemberrel, mind ufókkal találkoztak a hídon történt, 46 halálos áldozatot követelő tragédiát megelőzően.
Az 1960-as évek végétől egyre bizarrabbak és szürreálisabbak lettek a sötét zsarukkal kapcsolatos beszámolók. Ezek a történetek robotszerűen mozgó, telepatikus képességekkel rendelkező, furcsa frizurájú vagy borotvált szemöldökű sötét zsarukról szóltak. Különös viselkedésük a kortárs gengszterábrázolásokra, illetve a különböző filmekben és televíziós show-műsorokban szereplő terroristákra és kémekre, például a James Bond-regényekben és -filmekben a főhős által üldözött SMERSH (szovjet kémelhárító ügynökség) embereire emlékeztetnek.
A sötét zsaruk és az összeesküvés-elméletek kapcsolatát bebetonozták a nem sokkal John F. Kennedy 1963-ban történt meggyilkolása utáni „észlelések” Dallasban.
Hiszed vagy sem?
Barker 1984-ben, 59 éves korában halt meg HIV-fertőzés következtében. A sötét zsaruk egy évtizeddel a halála után robbantak be a nemzetközi médiába: először az X-akták című tévésorozatban bukkantak fel, majd 1997-ben bemutatták az első Men in Black filmet – pont 50 évvel Arnold első jelentése után a „repülő csészealjakról”. A Lowell Cunningham képregénye nyomán készült négy sci-fi vígjáték első három része a Tommy Lee Jones és Will Smith alakította két ügynök kalandjait követi nyomon, akik a Földön titokban meghúzódó földönkívülieket figyelő ügynökségnél dolgoznak.
Vajon Barker tényleg elhitte az általa terjesztett történeteket? Vagy csupán a nyereségvágy motiválta? Úgy tűnik, valójában szkeptikus volt a témával kapcsolatban: barátjának (és ufószerzőtársának), James Moseley-nak 1957-ben megvallotta, hogy „az egész ufológiát jórészt viccnek” tartja. Barker halála után Moseley elismerte, hogy 1957-ben az Egyesült Államok külügyminisztériumának levélpapírját felhasználva egy hamis levelet küldtek George Adamskinak, aki azt állította, hogy találkozott a Vénuszról és a Marsról származó földönkívüliekkel, és utazott a repülő csészealjukon. A levél látszólag alátámasztotta Adamski fantasztikus történeteit.
Gray Barker munkásságának köszönhetően ma sokan hiszik, hogy az Egyesült Államok kormánya részt vesz a tények eltussolásában. Egy 2019-es Gallup-felmérés szerint az amerikaiak 68 százaléka biztosra veszi, hogy „az Egyesült Államok kormánya többet tud az ufókról, mint amennyit elárul.”
A cikket Rindó Klára fordította.
A History Magazin 24.hu-n megjelent legizgalmasabb cikkei a közelmúltból:
Ezért végezték ki Béri Balogh Ádámot
23-szor lőtték meg, mégis túlélte a legendás bankrabló
Ezek voltak a kivégzett magyar kormányfő utolsó szavai
A császár megúszta, a kormányfőt kivégezték Japánban
The post Ő terjesztette el a „sötét zsaruk” konteót first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
