A hollywoodi akciófilmeket sokan hajlamosak azonosítani a tesztoszterontól fűtött keménykedéssel, robbantgatással és autós üldözésekkel. Pedig számos kivételes alkotás született ebben a műfajban is, elég egy pillantást vetni például az idén Oscar-díjért is versenyző Egyik csata a másik utánra, vagy nyolcvanas évek egyik remekére, a Drágán add az életedre. A most mozikba került A bűn útja valahol a két kategória között helyezkedik el.
Az alvilágnak nincs romantikája
A 2000-es évek óta mindenki lebontotta már magában az illúziót, hogy Hollywood a valóságban is a csillogás, hírnév, szépség, és a fogyasztói kultúra fellegvára. Helyette láttuk, hogy néz ki Los Angeles egyik legrosszabb környéke, a Skid Row, ahol a járdákat hajléktalanok sátrainak ezrei szegélyezik. Arról is több ízben értesültünk már – a frissen nyilvánosságra hozott Epstein-aktáknak köszönhetően hatványozottan –, milyen simlis üzletek köttetnek a szórakoztatóipar legtetején, és hogy egy mélyszegénységbe született amerikainak még akkor is csekély esélye van rá, hogy kitörjön a nyomorból, ha vért izzadva dolgozik.
A rendező, Bart Layton pontosan ezt a Los Angelest szerette volna bemutatni A bűn útjában, ám a komoly emberi sorsokon valahogy mégis nyomokban rajta maradt a fényes hollywoodi celofán.
A szegény családba született Mike (Chris Hemsworth) olyan, mintha több százezer nő vágyfantáziájából materializálódott volna. Bár bűnöző, abból is a felsőpolcos fajta, ráadásul védjegye, hogy sosem tesz kárt senkiben, akit kirabol. A kapcsolati hálóján keresztül szerzett bennfentes infóknak köszönhetően zavarba ejtő vagyont sikerült összelopkodnia magának, mindemellett persze ápolt és jóképű – még akkor is, amikor épp halálközeli élményen van túl. Csak azt kívánjuk, bárcsak más arcot is vágna Hemsworth a filmben, mint a „hányattatott sorsú, rossz útra tévelyedett, de azért jószívű srác” toposzhoz kötelező kiegészítésként járó, gondterhelt szemöldökráncolás. Nem fér hozzá kétség, hogy a Marvel-univerzum Thorjaként ismert színésznek volt már ennél jobb alakítása is. Ennek ellenére érdekes a morális dilemma, amit az ő karaktere csak felszínesen sugall a néző felé:
el lehet-e ítélni valakit, amiért a nincstelenségből menekülve olyanoktól lop, akiknek valójában nem oszt, nem szoroz az érték, amit eltulajdonítanak tőle?
Az egyik gondosan kitervelt akció során kis híján ott hagyja a fogát a helyszínen, így közli a „főnökével”, az őt felbérelő gengszter Money-val (Nick Nolte), hogy lassan inkább kiszállna az alvilági simliskedésekből. Ez természetesen nem tetszik a nehézsúlyú bűnözőnek, ezért Mike-ot a teljesen elmebeteg Ormonnal helyettesíti, akit Barry Keoghan elképesztő szórakoztatóan jelenít meg a vásznon. Igazából azok a jelenetek a film legélvezetesebb részei, amikben ő is feltűnik.
Ugyanis a higgadt, profin és tisztán dolgozó ékszertolvajjal kontrasztban Ormon stratégiája, hogy bárhova bemegy, ordítva hadonászni kezd a pisztolyával, vihog, mint egy hiéna, és össze-vissza bénázik, amivel még önmagát is sikerül felhúznia. És akkor még szót sem ejtettünk arról, hogy a lenőtt szőke hajával és a magenta színű széldzsekijével együtt a motorján ülve olyan hatást kelt, mintha egy őrült ételfutárral lenne dolgunk, aki szabadidejében ékszerüzletek eladóit terrorizálja.
7 fotó
Hol itt az igazság?
Mike akciói mind az 101-es számú autópálya mentén történnek, így ezen minta és az elkövetés módjának jellegzetességei alapján a boldogtalan, de annál profibb rendőrnyomozó, Lou (Mark Ruffalo) rájön, hogy ugyanaz lehet az elkövető. Ezt persze az indokolatlanul fafejű kollégái nem hiszik el, és inkább csak pontot tennének az ügyek végére, amilyen hamar csak lehet – így válik Lou a meg nem értett, szenvedő, az igazságért még az állását is kockáztató nyomozóvá a történetben (méltó párjaként a gengszterkliséknek).
Szerencsére Ruffalo rokonszenves karizma terén körülbelül egy ligába tartozik Keanu Reeves-szel vagy Jim Carrey-vel, így már csupán a kisugárzásával is képes megakadályozni, hogy ez a cselekményszál teljes érdektelenségbe fulladjon. Ezt a hatást csak fokozza, amikor Lou és Mike cselekményszála végre összeér, amivel egyébként az előkelő tolvaj karaktere is új mélységet nyer.
Azt is mondhatnánk, hogy a kettejük közti macska-egér játék felidézi a Tom Hanks és Leonardo DiCaprio közti hajszát a Kapj el, ha tudsz című, 2002-es krimivígjátékban, bár A bűn útjában ez a kapcsolat a rend őre és a jószívű bűnöző közt csak az eredeti silányabb másolatának tűnik, és meg sem közelíti azt a mértékű komplexitást, amit egyébként elérhetne.
Nem feledkezhetünk meg az akciófilmek egyik koronázatlan királynőjéről, Halle Berryről sem, aki Sharont, egy gazdag ügyfélkört kiszolgáló biztosító legkevésbé sem megbecsült tagját alakítja. Félúton lebeg a kőgazdagok és az átlag emberek világa közt, szép lassan pedig ráébred, milyen hálátlan feladat feláldozni mindent azért, hogy a vagyonos még annál is vagyonosabbá válhasson. Rájön, mennyire nem számítanak a személyes sikerei – sőt, még ő sem számít a saját munkahelyén mint ember, így hátat fordít a fényűző világnak.
Általa kérdőjeleződik meg az, ami valahol az egész filmben ott lebeg a háttérben: mit jelent igazságosnak lenni egy olyan világban, ahol az igazán befolyásosak úgysem a játékszabályok szerint játszanak?
A bűn útja összességében pont az, aminek első blikkre tűnik: egy átlagos akciófilm. Nem mutat sok újat, és a körmünket sem rágjuk tőle tövig izgatottságunkban, de a szereplőgárdában van annyi tehetséges színész, hogy mentse, ami menthető. A több mint kétórás játékidő így is teljesen indokolatlan, mivel jól megírt sztori és eredeti karakterek híján még ők se tudják a rendelkezésre álló teret kitölteni.
A bűn útja, 2026, 139 perc. 24.hu 5/10
The post Chris Hemsworth és Mark Ruffalo maguk mögött hagyták a Marvel-univerzumot, hogy egymást kergessék a bűnös Los Angelesben first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
