Az undor, akárcsak a félelem, alapvető evolúciós érzelem, aminek elsődleges célja a túlélés.

Ennek köszönhető, hogy egyfajta készenléti állapotot vált ki belőlünk: éberségre késztet, és arra ösztönöz, hogy megküzdjünk a veszéllyel vagy eltávolodjunk tőle. Gondoljunk arra, amikor egy rohadt étel vagy egy fertőzött seb látványa undort vált ki belőlünk: ez nem funkció nélkül tör ránk, hiszen ez egy védekezési mechanizmus, ami megakadályozza, hogy potenciálisan káros anyagokkal érintkezzünk. Az undor érzése segít fenntartani a távolságot a veszélyesnek ítélt dolgoktól, ezzel védve az embert.

Érdekes paradoxon, hogy az undorító tartalmak online fogyasztása során ez a távolságtartó mechanizmus mintha feloldódna. Sőt épp ellenkezőleg: kíváncsiságot és odafordulást generál. Ez a jelenség a „biztonságos fenyegetés” (azaz „safe threat”) koncepciójával magyarázható. Amikor egy TikTok-videón vagy Instagramon nézünk valami undorítót, legyen az egy pattanás kinyomása vagy egy baleset felvétele, mindezt egy biztonságos környezetben tesszük.

Nincs valós kockázat, a néző fizikailag távol van a helyzettől. A net, az online világ egyfajta védőburkot biztosít, amiben az érzelmi hatás tompul, és az evolúciós válasz helyett inkább a megfigyelés és az elemzés kerül előtérbe. Így, bár az agyunk feldolgozza az undort kiváltó ingert, a »harcolj vagy menekülj” reakció nem aktiválódik teljes erejével

– mondja a 24.hu-nak Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus és terapeuta.

Dopaminlöket a feszültségoldásból

A pattanásnyomkodós videók népszerűségének egyik kulcsa a dopaminlöket és a katarzis élménye. Az ember nem feltétlenül magát a gennyes pattanás látványát élvezi, hanem a folyamatot. A feszültséget okozó probléma – ez esetben a pattanás – feloldása, a feszültség kipattanása. A „káoszból rend” teremtése egyfajta eufórikus érzést vált ki a nézőből.

Ez a feszültségcsökkenés dopamint szabadít fel az agyban, ami jutalmazó érzést ad, és arra ösztönzi a nézőt, hogy újra és újra megnézzen hasonló videókat.

A pszichológus igyekszik felhívni a figyelmet, hogy ez a mechanizmus másféle tartalmaknál is megfigyelhető, például a baleseti felvételeknél, ahol a káosz utáni helyreállítás vagy a túlélés története adhat valamiféle megnyugvást.

Az agyunk szereti a megoldásokat, és ezek a videók vizuálisan tálalják ezt a megoldási folyamatot.

Fodor Barbara extrém takarító és édesanya is nyilatkozott a 24.hu-nak nemrég arról, hogy miért nézett régebben saját undorítónak tűnő munkái után az otthon kényelmében például a szülés folyamatáról vagy evésről szóló, úgynevezett „mukbang” videókat:

Csak azért, mert imádtam nézni. Azt gondolom, hogy azzal, hogy ilyen szinten elérhető most már bármilyen tartalom a számunkra, nagyon kinyílt a számunkra a világ, és többet akarunk tudni, és többet akarunk látni, és szerintem valamelyik megnyugtat, és segít ellazulni. Számomra egyébként az evős videók például tök jól hatnak. Én nagyon szeretem nézni, valószínűleg azért, mert én is megenném. Mert megenném a jó tokaszalonnát.

A falós videók mindenhol tarolnak

Hogy miket nézünk az internet teljesen változatos és exkluzív világában, gyakran hasonló országonként vagy kultúránként. A mukbang videók például Dél-Koreában terjedtek el először a 2010-es években, mára viszont országonként lehet szűrni, hogy milyen kultúrák ételeinek elfogyasztására vagyunk kíváncsiak.

A meokja (együnk) és bangsong (közvetítés) szavakból alakult ki a kifejezés. Ezek a videók az evést közvetítik, és az étkezés folyamatát hivatottak megörökíteni. A videók eredetileg minimalisták és egyszerűek voltak: Valaki leül egy tál – vagy manapság a kattintásvadászat miatt már inkább egy hatalmas adag – étel elé, és videóra veszi, ahogyan megeszi.

Az egyik híres mukbang-tartalomgyártó, Tzuyang Magyarországi útján több étteremben is felvette ahogy magyar ételeket eszik, sokszor kilószámra.

Emberek milliói nézik ezeket a tartalmakat, sokszor az étel minőségén és mennyiségén megbotránkozva.

A mukbang videósokat egyébként sok kritika érte, amikor néhány tartalomgyártóról kiderült: az ételeket csak megrágják, de nem nyelik le: vödrökbe köpik ki a félig elfogyasztott adagokat, csak ezt a részt kivágják a videókból.

Amerikában is elterjedt ezeknek a videóknak egy másik formája, ott az extrém falós videók hoznak milliós interakciókat. Ez a szórakoztatói forma már sokak szerint káros hatással van nemcsak a videókészítőkre és egészségükre, de a nézőkre is, mert irreális képet mutat az étkezésről, és annak üzenetéről egy olyan világban, ahol az éhező embereknek is van hozzáférése az internethez.

A videókon általában gyorséttermi ételeket falnak be, sokszor rövid időn belül esznek meg több emberes adagot egyedül.

A kattintásokra, és figyelemre vágyó tartalomgyártók sokszor saját életükkel játszanak a videók készítéséhez szükséges életvitelükkel. Többen súlyosan elhíznak, szívproblémákkal küzdenek, bizonyos esetekben pedig belehalnak a féktelen falásba.

Tanulás és érzelmi távolságtartás

Az undorító tartalmak nézése nem csak a dopaminról szól. Makai Gábor rávilágít arra is, hogy az ember tudattalanul is tanul ezekből a helyzetekből. Ez egyfajta „könnyed megküzdési mechanizmus”, melynek során anélkül dolgozzuk fel az esetleges fenyegetéseket, hogy azok valós veszélyt jelentenének ránk.

Létezik az úgynevezett „érzelmi deszenzitizáció” jelensége is. A negatív érzelmek (undor, félelem) ismételt, kontrollált környezetben történő megélése idővel csökkentheti az ezekre adott reakciók erősségét.

Ez hasonló ahhoz, ahogyan például egy sebész kevésbé reagál érzelmileg a vérre, mint egy laikus. A pszichológiai deszenzitizációnak köszönhetően az ember képes lehasítani a negatív érzelmeket, és objektivitással tekinteni a sokkoló vagy undorító dolgokra. Ez lehetővé teszi, hogy az ember hosszabb ideig legyen képes elviselni a tartalmat, és kevésbé legyen traumatizáló számára

– magyarázza Makai.

Az algoritmusok és a függőség kockázata

A modern közösségi média platformok, például a TikTok vagy az Instagram, különösen alkalmasak az ilyen tartalmak terjesztésére. A rövid, intenzív, vizuálisan ütős videók formátuma tökéletesen illeszkedik az emberi figyelem ingadozó természetéhez. Az algoritmusok úgy vannak programozva, hogy a felhasználót minél tovább a platformon tartsák, folyamatosan kínálva a dopaminlöketet ígérő, rövid, figyelemfelkeltő tartalmakat.

Ha egy videó túl hosszú vagy kevésbé dinamikus, a nézettsége drasztikusan csökken. A pszichológus szerint minden, ami dopaminlöketet és feszültségoldást kínál, magában hordozza a függőség kockázatát. Ha valaki kizárólagosan ezeket a tartalmakat használja feszültségoldásra, vagy egyedüli eszközként veti be az eufórikus érzések elérésére, akkor az egyfajta függőséghez vezethet.

Felidéz egy példát is egyik páciense kapcsán:

Egy kivégzéseket néző vendég alacsony önértékeléssel küzdött, és a tartalmak nézését a vagányság jeleként élte meg, valójában azonban egyfajta távolságtartó, elmenekülő mechanizmus volt. Nem feltétlenül pszichopátiáról van szó, hanem egy mélyebb szorongás vagy önértékelési probléma tünetéről, amit a tartalomfogyasztás old.

Dr. Pimple popper, a leghíresebb pattanásokat és cisztákat kiműtő orvos

Az amerikai Dr. Sandra Lee, akit a „Dr. Pimple Popper” néven ismernek, az elmúlt évtized során egy bőrgyógyászati birodalmat hozott létre, miközben cisztaeltávolító eljárásait osztotta meg az interneten a világgal. A videók durva látványt nyújtanak, és emberek milliói nézik őket, többek között a TikTok csatornáján, ahol közel 17 millió feliratkozó várja a sokkoló tartalmakat.

A Dr. Pimple Popper című valóságshow-jában sokkal nagyobb cisztákat távolít el, mindezt ingyenesen és mosolyogva végzi. Az amerikai egészségügyi, és biztosítási rendszer sok állampolgárnak nem elérhető. Legtöbb betege és videóalanya éveken keresztül küzd tüneteivel, mire Dr. Lee kezelése alá kerülnek. Az ingyenes szolgáltatást sokan veszik igénybe, és a videókon vagy a valóságshow-ban szereplés sem zavarja őket.

Egy interjúban elmesélte, hogy miért posztolja ezeket a videókat:

Nagyon szerettem volna egy olyan oldalt indítani, ami egy kis ablakot mutat a világomra. És közepes figyelmet kapott. Semmi igazán őrült dolog nem történt, amíg fel nem tettem egy videót a pattanásnyomkodásról.

Egyéni különbségek és a jövő trendjei

Fontos megjegyezni, hogy az emberek reakciója ezekre a tartalmakra egyéni szinten teljesen eltérő. Van, aki könnyedén függetleníteni tudja magát az érzelmeitől, és „külső szemlélőként” képes nézni a tartalmakat anélkül, hogy azok érzelmileg „elárasszák”. Mások számára azonban ez túlterhelő lehet – különösen, ha valamilyen mentális problémával, például szorongással küzdenek.

A szakértő szerint a világ folyamatosan változik, és a jelenlegi „trendek” (például a benőtt körmök kiműtését közvetítő videók) a jövőben elhalványulhatnak, de az emberek alapvető igénye az érzelmi ingerekre és a feszültségoldásra valószínűleg megmaradnak.

A pszichológusok és a tartalomgyártók folyamatosan keresik azokat az új utakat és formátumokat, amelyek képesek megragadni az emberi figyelmet és érzelmi reakciókat kiváltani.

Az online tér és a közösségi média továbbra is a kísérletezés és az innováció terepe marad, és biztosak lehetünk benne, hogy húsz év múlva is lesznek olyan tartalmak, amelyek furcsának vagy sokkolónak tűnnek majd a mai szemmel nézve, de hasonló pszichológiai mechanizmusokra épülnek.

The post Miért nézik milliók a neten, ahogy mások zabálnak vagy pattanást nyomkodnak? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu